A História Anonymus hiteléről
Varga Géza
Az eredeti cikk itt olvasható >>
A História folyóirat cikksorozatot kezdett a honfoglalás és az államalapítás történelméről. Ez alkalmat nyújt a finnugrista történelemhamisítás téziseinek ismételgetésére.
A História 2007/7. számában "A magyar honfoglalás és Erdély" cím alatt megjelent egy vitatható cikk. A szerkesztőség Bóna István hiperkritikus (tudatosan valótlan, finnugrista) állításokat tartalmazó írását 2007-ben is alkalmasnak tartotta arra, hogy megetesse véle a nagyközönséget. A folyóiratban közölt részlet ugyanis eredetileg az Erdély rövid története című kötetben jelent meg. A kötet főszerkesztője Köpeczi Béla volt (Akadémiai Kiadó, Bp., 1989.).
A cikket így vezeti be a szerkesztőség: "A korszakot kutató történészek közötti legélesebb vita Anonymus Gesta Hungarorumának forrásértéke körül folyik, immáron száz esztendeje".
Amihez Zs. A. hozzáteszi: "Anonymus a magyar nép eredetét és Kárpát-medencei honfoglalását beszéli el, ám az erre vonatkozó megbízható történeti ismeretek hiányában saját korának viszonyait vetítette vissza a múltba."A Bóna Istvántól vett idézet ugyanezen a húron pendül: "... eseménytörténeti és helyrajzi adatai ma már nemcsak az eseményekkel egykorú írásos források, hanem a régészeti leletek és megfigyelések fényében is alapos felülvizsgálatra szorulnak. ... A ... forráskritika ... kimutatta, hogy a Gestába foglaltak földrajzi, néprajzi és politikai értelemben az 1200 körüli viszonyok ... és törekvések visszavetítései a 300 évvel azelőtti régmúltba. ... A Gesta szerzőjének ... még ködös elképzelései sincsenek a honfoglalás valódi eseményeiről és szereplőiről ... Nincs tudomása a ... védelem ... központjairól ( ... Mosaburg ...) ... Nem marad más számára: ellenségeket, ellenfeleket költ, hogy nem kevésbé mesés magyar hőseivel legyen kiket legyőzetnie. ... Ellenséges népei: ... a Kárpát-medencében csak a 12. században feltűnő vlachok - azaz egytől egyig a 12. század végének viszonyairól tanúskodnak."
A Bóna István által említett kifogások közül csak kettőt idéztünk (Mosaburg és a vlachok kérdését), mert ezek alapján is értékelni lehet a szerzőt, a Históriát és a folyóirat szerkesztőit.Kr. u. 830-ban Pribina, a Nyitráról elűzött fejedelem a keleti frank király regensburgi udvarába menekült. Megkeresztelkedését követően a király birodalmának délkeleti határvidékén Mosapurc/Mosaburg (Mocsárvár) nevű birtokot adományozott neki. A finnugrista szerzők egy része felteszi, hogy ez a birtok Zalaváron volt. A vélekedés nagyjából azon alapszik, hogy Zalavár környéke is mocsaras. A ballib kormányzatok pénzt nem kímélve évtizedeken át ásatták Zalavárt és környékét. A talált romokat kétségbesetten próbálták azonosítani a forrásokban Mosapurccal, de mindhiába. Mosapurc nem Magyarország területén feküdt, hanem Ausztriában - ahol a forrásokban említett helynevek ma is megtalálhatók. A kudarc ugyan nyilvánvaló, de a beismerése elmaradt. Zalavárt ma is úgy mutogatják a túristáknak, mintha valóban ott lett volna Pribina székhelye. A Mosapurcban tevékenykedő Cirillnek és Methódnak szobrot is állítottak Zalaváron - bár semmi sem bizonyítja az ottjártukat.
Így történhetett, hogy Anonymus valóban nem említette a mosaburgi csatát - mert ilyen csata nem volt. Mosaburgot a honfoglalók nem ostromolták meg; mivel az kívül esett a magyarul beszélő avarok által lakott terület határain. Mosaburg csak a finnugrista történelemhamisítók dolgozataiban került magyar földre - de erről az áttelepítésről Anonymus még nem tudhatott.Hasonlóképpen történt ez a vlachokkal is. Anonymus sohasem írt vlachokról, ez a népnév (a História szerkesztőinek megtévesztő névhasználatával ellentétben) nem szerepel Anonymus Gesta Hunga(ro)rumában. Sem a honfoglalók ellenségeként, sem másként. Szerepel helyette öt alkalommal a blak népnév (a Volgai Bolgárország és Magna Hungária mellett fekvő Blacia népének neve, ez a népnév bukkan fel később a dunai bolgárok történetében, és ők élhettek Erdélyben a bolgárok helytartóiként). Ezek a blakok (bulakok) azonban nem azonosíthatóak a későbbi vlach (oláh) néppel. Pais Dezső már 1935-ben megírta, hogy "a két népelemre vonatkozó ismeretek összezavarodtak".
Legutóbb Makkay János írt a blak-vlach kérdés történetéről, arra buzdítva a finnugrista történetkoholókat, hogy vegyék kézbe Anonymus hasonmáskötetét és keressék ki belőle a kérdéses népnevet - mert tény, hogy nem találnak benne vlach (oláh) alakot. A Rásonyi László, Kapitánffy István és Váczy Péter által említett adatok felsorolása után megjegyzi: "Gondos elemzésük ... azt bizonyítja: Erdélyben először voltak a blakok, majd három évszázaddal később a vlachok. Akik továbbra is vlachoznak majd, azok már szándékosan nem veszik figyelembe a hiteles forrásokat, legyenek bár a legragyogóbb történészek." (A honfoglalás bolgár modellje, 2007/74) Itt persze ki kell javítanunk Makkay János megfogalmazását, mert szerintünk azok a történészek, akik tudatosan figyelmen kívül hagyják a forrásokat, aligha nevezhetők "legkiválóbb"-nak. Tulajdonképpen történésznek sem nevezhetők, ez a szó legfeljebb a végzettségükre, vagy a foglalkozásukra vonatkozhat, történetírói munkásságuk értékére nem. Azt a történelemhamisító, vagy a finnugrász szó adja vissza megfelelően.
Azaz megint csak arról van szó, hogy a História szerkesztői azt vetik Anonymus szemére, hogy még semmit sem tudott a Gesta megírása után 800 év múlva kitalált finnugrista hazugságokról, s azokat még nem építette be a honfoglalás történetébe.A História szerkesztői nem hivatkozhatnának arra, hogy Bóna István álláspontját - mint Anonymus egyik lehetséges értékelését - illett közölni a kutatói szabadság és a pártatlan, szabad véleményalkotás, meg a történeti hűség kedvéért. Ugyanis Bóna István idézett véleménye a legkevésbé sem felel meg e kritériumoknak. Bóna István maga számolt be Makkay Jánosnak (Hogyan lettek a blakokból románok, 2006, 38. oldal) arról, hogy Köpeczi elvtárs utasítására ki kellett hagynia 10 oldalt a kéziratból, amelyet éppen a honfoglalás történetéről írt. Sőt hozzátette, hogy "akkoriban magam is sodródtam az "uszály" nyomában".
A História szerkesztői tehát egy "sodródási terméket", egy "sodródásra hajlamos" szerzőt tartottak ma is közölhetőnek. A szerkesztőségi megjegyzésekből az is nyilvánvaló, hogy azért ragaszkodtak hozzá, mert őket is ugyanaz a cél vezérli, mint Köpeczi elvtársat.Makkay János szerint "Tisztességes megoldás lehetett volna ... az is, hogy sodródás helyett B. I. a tudományos eredményeit liberális erőszakkal befolyásoló Köpeczi főszerkesztő elvtársnak visszaadja a kitüntető megbízást. ... Nem vitás, hogy ... a blak-vlach ügy a politikai ideológia része lett, annak áldozatává vált."
"Később azonban" - írja Makkay János - " az addig csak az anonymusi meseszövésben költött hősnek tartott Gladról Bóna, aki korábban egészen másképpen írt róla, már azt mondta, nem kizárt, hogy Glad Ajtony "apja vagy nagyapja volt". (ERT 116) ... Később Györffy is elfogadta, némileg átalakított névvel, hogy valóban élt Alpár/Labor/Laborc, sőt maga Glad/Galád is." ( Györffy 1994/131)Mindent összevetve akár örülhetünk is annak, hogy a História újra közölte Bóna István szánnivaló sorait. Újabb nyilvánvaló bizonyítékát kaptuk annak, hogy egyesek Anonymust nem a hibái, hanem magyar- és tudományellenes politikai törekvések miatt tagadják meg. Jellemző a História szerkesztőinek végletes Anonymus-ellenességére, hogy ők akkor is Bóna hiperkritikus szövegét adták ki újra, ha közben tudott dologgá vált, hogy az politikai nyomás miatt nem felel meg a valóságnak. Az sem számított, hogy annak hiperkritikus álláspontját azóta Bóna és a korábban szintén Anonymus-ellenes álláspontot hangoztató Győrffy is megtagadta.
A História szerkesztői számára az lehetett fontos, hogy az egyszer már (bármilyen mocskos eszközökkel) megszült hazug szöveg újra mérgezze a fejeket és tovább rombolja a magyar kultúra páratlan értékének számító Gesta Hunga(ro)rum hitelét.