A kazárok és magyarok
Bíró Lajos
Forrás: http://www.kitalaltkozepkor.hu/birolajos_a_magyar_regmult/4/1.html
Rendkívűl fontos Mas'udi-nak az az állítása, hogy "a kazároknak törökül sabir, perzsául khazar a nevük." [1] Ami azt jelenti, hogy a törökök "szabir"-nak nevezték azt a népet, amelyet a perzsák "kazár"-nak hívtak. A "kazár" népnév kapcsolatos lehet a perzsa uralkodó, Khuszrau (Khuszró) nevével. Tehát a kazárokat helyesebb lenne szabirnak nevezni. A fehér magyarok és a manysi-chanti (vogul-osztják) rokonnépeink is "szabir"-nak nevezték magukat valaha. A szabirokat Patkanov orosz tudós "a magyarok, vogulok, osztjákok közeli rokonainak", Fehér Géza pedig magyaroknak tartotta [2] - hozzá lehet tenni: teljes joggal. A fehér magyar (szabir-"kései avar") méltóságnevek a kazároknál is szerepelnek: így a - kende v. kündü név [3], Árpád méltóságneve mint kazár uralkodói cím Ibn Fadlan-nál fordul elő. A "kende" nevet a türk "kün"= Nap szóból eredeztetik, de ugyanígy köze lehet a chanti "kunt, khunt, khondil" = hajnalpír szóhoz. [4]
- a tárkány kazár méltóságnév [5] éppúgy előfordult a "korai" magyaroknál is (="kései" avarok) - lásd pl. "Tárkány" helyneveinket. A "tárkány" magyar képzésű név: vö. sárkány, boszorkány, stb.
- A tudun [6] (szintén magyar eredetű = tudó) szintén megvolt a "korai" szabir - fehér magyaroknál,
- a gyula [7] a kazár-magyar kettős királyságban a kende mellett a másik uralkodó neve volt (nálunk Gyula-Fehérvár volt a székhelye): és e név a "gyúl" (gyújt, gyullad, stb.) igénkből képződött.
Šarkel kazár (azaz szabir) város nevének az értelmezése (jelentése: fehér ház [9]) az első elemét tekintve a magyarból, a manysiból és a türkből lehetséges:"šar" = manysi "sar" (fehér), csuvas "sura" (fehér, világos), magyar "sárga" (a többi türk nyelvben a "sar" gyök sárgát, aranyat jelent, vö. régi magyar "sárarany"). A városnév második tagja, a "kel" nemcsak a csuvas "kil"-lel (=ház) egyezik, hanem a finn "kylä" = falu, település, a manysi "kül"-lel (=ház) és a magyar "hely"-lyel. [10] A csuvasba a "kil" szó a manysiból kerülhetett át, ugyanis más török nyelvben nem található meg. Ráadásul a szibériai chanti-manysi területen található a Serkaly településnév, ami Sarkel emlékét őrizhette meg.
A kazár főváros neve, Ätil a Volgát is jelentette. [11] Az Ädil folyónév a legnyugatibb török népeknél tűnik fel: pl. baskír "idel" = nagy folyó; csagatáj "ädil" = folyó. De ez maradt meg a magyar Etelköz névben és a régi magyar "ügy"-ben (=folyó) is (vö. még: ital, iszik, stb.). Mind a türk, mind a magyar változatok őse a sumér ID = folyó szó. A hun király neve (Etele) is innen, ebből a nyelvi forrásból származik. Ráadásul a hun királyt a néphagyomány szerint folyó medrébe temették. [12]
A "Tarih-i Üngürüsz" azt írja, hogy Hunor egész népével Adzsem (=Irán) szomszédságában telepedett le, a Szamarkandtól a Fekete-tengerig terjedő területen. "Egy nap Adzsem országának [Irán] padisahja Kosztantinije [Bizánc] fejedelme ellen hadjáratot indított...Dzsiddija fejedelme segítségül Hunor népéből húszezer katonát gyűjtött össze és Adzsem [Irán] padisahjához küldte ezt a sereget. Amikor Adzsem padisahja is Kosztantinije ellen ment, az említett Hunor népét támadás érte, mely aztán ily módon elvált Adzsem padisahjától, és Pannonija tartományába költözött." [13]
"Hunor népe" a mi szabirjainkkal azonosítható. Ők voltak a Dél-Kaukázusnak és Irán Hürkania-Várkony [perzsa szövegekben: Varkan] nevezetű tartományának azon chionitái, akikről Ligeti Lajos ezt írta: "e másik szárnyat fehér hunnak szokás nevezni, a görögök, rómaiak chioniták-nak nevezik, az Aveszta nyelvében h'yaona, a pehleviben khyón a nevük... A fehér hunok nemcsak Közép-Ázsiában, Irán határán játszottak fontos szerepet, hanem a Kaukázusban is, ahol egyik jelentékeny törzsük a Var nevet viselte." [14] Ligeti e fehér hunokat - a várkun vagy várhun népet kaukázusinak és "iráni habitusú"-nak nevezte. Félre nem ismerhetően látszik az iráni eredet a "kései avarok" régészeti hagyatékán is: tehát a történeti és nyelvészeti adatok is megerősítik, hogy népünk eme szabír (=fehér magyar v. kaukázusi "fehér hun") ága az ókori Irán területéről vándorolt be a Kárpátok közötti hazába. Mindezekkel kapcsolatban fontos megállapításokat tett Bakay Kornél is: "A szabirokat (Saviri) Jordanes húnoknak mondja...Prokópiosz világosan elmondja, hogy a szabírok már a VI. század elején a Kaukázusban éltek." A kaukázusi fehér-hun királyságot Szuvár-nak, azaz "Szabír"-nak nevezték. "Minden ismert adat arra mutat, hogy a kazárok a kaukázusi szabírok, a kaukázusi onogúrok és a barszilok (alánok) törzseiből »jöttek létre«, akik viszont a hun népek közé tartoztak." [15] Czeglédy Károly kutatásai szerint a fehér hunok (akik szabír-fehér magyar honfoglalóinkkal azonosíthatók) "heftalita" illetve "nephtalita" neve az egykori Izrael Naftali törzsének nevére vezethető vissza. [16] (A Naftali [Nephtali] törzs jelképe a szarvas volt, és az asszírok az elhurcolt izraeli törzsek egy részét Médiában, azaz észak-Iránban telepítették le.) Czeglédy írta róluk: "Tekintettel arra, hogy a keleti heftalita törzscsoportok uar és khyon elemei ugyanúgy egyetlen egységet alkottak, mint a pannoniai avarok hasonló Ouar és Khounni csoportjai, önmagától kínálkozik a gondolat, hogy a pannoniai avarok heftalita eredetűek." [17] Így az is érthetővé válik, hogy a duncsébi avar temetőben miért találtak hétágú gyertyatartókkal díszített sírmellékleteket, valamint sejthető, milyen "zsidó" vallása volt a kazároknak (=szabíroknak). Ugyanis a heftaliták (neftaliták) a lovat részesítették kultikus tiszteletben és "az ég és a tűz szellemét imádták." [18]
A Tarih-i Üngürüsz-ben említett támadás, amely Hunor népének, vagyis népünk szabír ágának kettészakadását okozta, a Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár által is említett kangar-magyar háborúban történt. Néhány idézet Boros János Kaukázus-könyvéből: "Czeglédy ismertetett két szír nyelvű forrást, amely »kangar« népet említ a bizánci-perzsa háborúkkal kapcsolatban az 541. évben. Mar Aba Martyrologiuma szerint Khuszró perzsa király ekkor megtámadta a kangarokat és őriztette földjüket, Mar Aba Vitája
szerint pedig a király ekkor elindult Örményországba és Grúziába, hogy hadat viseljen a kangarok ellen." [19] A Tarih-i Üngürüsz szerint egy perzsa-bizánci háború alatt történt a Hunor népe elleni támadás, amikor a perzsákat segítette a katonaságuk. Az iráni sahok a VI. század folyamán szinte állandóan háborúskodtak Bizánccal. II. Khuszró a VII. század első felében újabb háborút indított Bizánc ellen, és a perzsák 609 és 619 között megszállták Szíriát, Palesztinát és Egyiptomot. A kangarok támadása a dél-kaukázusi szabír törzseink ellen bekövetkezhetett a VI. század folyamán vagy a 609-619-es háború idején is. Tény, hogy a szabírjaink 677-700 körül költöztek a Kárpátok közé, és a szavárdok az arab Baladuri szerint 757 előtt a Kaukázustól délre, a Kura folyónál laktak. [20]
A legvalószínűbb az, hogy Kazáriát a szabírok, azaz fehér-magyarok (és a velük szövetséges manysik és chantik, régi nevükön szintén szabírok) alapították meg, bevonva türk törzseket is birodalmukba, pl. a csuvasok őseit, onogurokat, kabarokat, stb. A szabír törzsek egy része továbbra is a dél-kaukázusi hazájában maradt, amikor a nép zöme a Kaukázustól északra költözött. Ez magyarázza meg azt, hogy amikor a szabírok "eltűntek", megjelentek a kazárok (=Khuszró népe?).
Jegyzetek
[1] Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai... Bp., 1986., 353.o.
[2] Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp.,1991.,152.o.
[3] Ligeti: I. m., 1986., 482.o.
[4] Kispál Magdolna: A napszakok nevei az ugor nyelvekben. Bp.,1938., 32.o.
[5] Ligeti: I. m., 1986., 481.o.
[6] Ligeti: I. m., 1986., 483.o.
[7] Ligeti: I. m., 1986., 484.o.
[8] Ligeti: I. m., 1986.,481.o.
[9] Ligeti: I. m., 1986.,475.o.
[10] Bakay Kornél: A magyar őstörténet régészeti forrásai., II. köt. Miskolc, 1998.,130.o.
[11] Ligeti: I.m., 1986., 478.o.
[12] Dobos Ilona: Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség. Bp., 1986., 53-62.o.
[13] A magyarok története. Tarih-i Üngürüsz. Bp.,1982., 38.o.
[14] Attila és hunjai. (Szerk. Németh Gyula) Bp.,1940., 28-29.o.
[15] Bakay Kornél: A magyar őstörténet régészeti forrásai. II. kötet Miskolc, 1998., 55. és 76.o.
[16] Gyarmath Jenő: Mezopotámiai emlékek Magyarországon. Bp., 1995.,15.o.
[17] Gyarmath: I.m.,1995., uo.
[18] Gyarmath: I.m.,1995., uo.
[19] Boros János: A Kaukázus. Bp.,1980., 251.o.
[20] Boros J.: I.m.,1980., 251.o.