Ancient history - Ókor, őstörténet Scythia - Szkítia Pyramids - Piramisok Sumerian clay tablet - Sumér agyagtábla Sumerians - Sumérok Assyria - Asszíria Ancient Egypt - Ókori Egyiptom Egyptian hieroglyphs - Egyiptomi hieroglifa Scythian treasure - Szkíta kincsek Sarmatian - Szarmata

A magyarság kaukázusi őshazája

Bendefy László

 

 

Bendefy László: A magyarság kaukázusi őshazájaTARTALOM

Bendefy László történetírói munkássága
Bendefy /Benda/ László élete /1904 -1977/
Bevezető
Előszó
A Gyeretyánt említő pápai bulla
Gyeretyán a kumai magyarság fejedelme
Gyeretyán jelentősége
Arab és perzsa kútfők tudósítása a kummagyarokról
A kínai kútfők tanúsága a kummagyarságról
Magyar városára vonatkozó kútfők
Keleti kútfők tudósítása a kummagyarság pusztulásáról
Tévesen értelmezett, nem magyarra vonatkozó híradások
Kummagyaria a középkori irodalomban
Egyházi vonatkozású adatok
Kummagyaria földje
A kumai magyarok a mongol birodalomban
Kummagyaria pusztulása
A kummagyariai katolikus hittérités története
Magyar városának romjai
Utószó

 

Reprint kiadás prof. Bakay Kornél bevezetőjével és Bendefy László életrajzával
Vasvár Város Önkormányzata és a vasvári Dr. Bendefy László Városi Könyvtár támogatásával.
Dr. Bendefy István
Budapest, 1999

 


 

 

Bendefy LászlóValódi könyvritkaságot tarthat a kezében az Olvasó Bendefy László "A magyarok kaukázusi őshazája. Gyeretyán országa" Budapest, Cserépfalvi Kiadó (1942) művének reprint kiadásával. A könyv eredetije tehát 57 éve jelent meg és azóta hiába keresik az antikváriumokban szakmai és nem szakmai érdeklődők, mert akinek birtokában van ez a lebilincselő stílusú, a maga korában a hivatalos magyar őstörténet terén forradalminak számító mű, az nem hajlandó megválni tőle.

Ki is volt hát a körünkből 22 éve eltávozott Szerző?

Méltatói legerőteljesebben azt hangoztatták és hangoztatják manapság is, hogy Bendefy László magát elsősorban geológusnak tartotta. A lexikonokban is ez áll: mérnök, geológus, geodéta. Majd egy kis mondattöredék olvasható: foglalkozott történeti kérdésekkel is. Ennyi és így.

Ha áttekintjük igen gazdag életművét, amely az ismeretterjesztő cikkeket is beszámítva, közel ezer írásművet jelent, feltűnhet, hogy a 200 tudományos cikkből 63 történelmi tanulmány, s ebből 52 az 1933 és 1945 közötti 12 esztendőben jelent meg, tehát mindössze kilenc esik az 1945-1977 közötti 32 évre, s ezek közül is csak egy az igazán nagylélegzetű munka, a nagyon beteg szerző halála évében, franciául megjelentetett "Keleti magyarokra vonatkozó források... ". A többi nyolc néhány oldalas kis cikk csupán. Szemmel látható, hogy a történelem iránt rendkívüli módon érdeklődő Bendefy László ilyen irányú munkássága megszakadt és termékeny alkotókedve más területekre helyeződött át. Mi ennek a magyarázata? Ha valóban és igazán kívánjuk megrajzolni Bendefy László történetírói munkásságának képét, tudnunk kell, hogy őt a hivatalos, ú.n. mérvadó történészek méltatlan és súlyos vádakkal illették, dilettánsnak, műkedvelőnek titulálták, műveit erősen kifogásolhatónak ítélték.

Ezért húzódott vissza a szintezés, a szeizmotektonika, a térképészet és a vízrajzi kutatás világába. Témaváltása ezeknek a területeknek fölbecsülhetetlen hasznára vált, számos területnek vált nemzetközi hírű szakértőjévé. Sajátságos és jellemző, hogy a reáliák felsorolt terrénumain elismeréssel dolgozhatott, a magyar őstörténet kérdéseihez azonban nem nyúlhatott közvetlenül. Milyen különös, hogy 1958-ban megkaphatta a műszaki tudományok kandidátusa címet, majd 1972-ben a földtudományok doktora fokozatot, ám soha nem kaphatott semmiféle histórikusi rangot! Történészi jelentőségét nyíltan 22 évvel ezelőtt csak a Sydney-ben élő Földváry Gábor merte meg fogalmazni, mondván: "Meghalt az utolsó magyar polihisztor, a kiváló kaukazológus, a magyar őstörténet egyik legkiválóbb kutatója".

A történetírás sajátos tudomány, amely egyben autonóm tudomány is. Feladata a rendelkezésre álló források alapján a történtek ábrázolása, mintegy felidézése, de, mivel az egykor valóban megtörtént dolgoknak csak egy csekély része jeleníthető meg az érzéki világban, a többit, ahogyan Humboldt mondta, ki kell találni, ki kell következtetni. A múltbéli eseményeket a történésznek újra kell játszania, bele kell magát élnie a múltba, tudnia kell ábrázolni, elbeszélni, érdekesen előadni, mégpedig lehetőleg magas művészi fokon. A történész tehát, amint az antik világban tartották, rhétor és poéta egyszemélyben, aminthogy a história is: tudomány és művészet egyszerre.

A tehetség isteni adomány, az alkotóképesség különleges kiváltság, érthető annak a sértődöttsége, aki híjával van mindkettőnek. Ezért volt Bendefy László, mint történész, mindvégig támadások és gúnyolódások kereszttüzében. Mert különösen veszedelmes az, aki eredeti gondolatok kimondására vállalkozik, s ha nemcsak kitűnő gondolkodó, de kiváló előadó is, aki gondolatait érdekesen és lebilincselően tudja előadni.

Mindent egybevetve, vállalva az elfogultságot, megkockáztatom annak kijelentését, hogy Bendefy László elsősorban és legfőképpen történész volt és működését mindhalálig a histórikus szellemiség jellemezte. Ez érhető tetten a víz szerepének kutatásában, a Balaton szintingadozásainak vizsgálatában a térképezés hőskorának bemutatásakor és egyéb műszaki-történeti munkáiban is.

A hivatalos történettudomány feledékenységével szemben a szülőföld mindig is megbecsülte tudós fiát, szülővárosának, Vasvárnak a könyvtára viseli nevét és vállalta életművének méltó módon való gondozását hozzáférhetővé téve azt mindenki számára.

A történettudomány, s azon belül a forráskutatás és a régészet az elmúlt században kétségtelenül sokat fejlődött, lássuk hát, hogyan állanak ma azok a kérdések, amelyekkel Bendefy László oly sokat foglalkozott:

Julianus barát keleti utazásának fő kérdései tisztázottak, de például megoldatlan ma is: mit csinált Julianus és Gerhardus a kaukázusi Alániában fél esztendeig?

A kaukázusi magyarok létezését a mai hivatalos álláspont megkérdőjelezi, Magyar (Madzsar) városhoz fűződő kapcsolataink lehetőségét úgyszintén, holott a régészeti kutatások alapján bizonyos, hogy egykor álltak itt keresztény templomok, valamint előkerültek a magyarokra oly nagyon jellemző részleges lovas sírok is. Ámde a város határában álló 426 kurgánt soha nem tárták fel.

Ugyancsak nyitott kérdésként kezelik a kaukázusi szabírok (szavárdok) problematikáját, valamint a kaukázusi Matzaron erőd nevét és a Gorda-Muager (Ogurd-Magyar) testvérpár velünk való rokonságát.

A Kaukázus pedig igenis kiemelkedően fontos terület a magyar őstörténet szempontjából. Az alánok emlékanyagában egyre jelentősebb számú a legközelebbi párhuzamok száma, arról nem is szólva, hogy alánok az "ősanyáink", hiszen - ősi mondánk szerint - Hunor és Magor a Meótisz mellett Dula alán fejedelem leányait vette feleségül. A Meótisz helyére vonatkozó halvány utalás is szép példája Bendefy László rendkívüli intuíciós képességének. A Meótiszi ingoványokat ugyanis ma is minden kisiskolás -a Fekete-tenger Azovi öblével azonosítja, ahová a Don folyó ömlik. Ámde, a Meótiszi tenger nem azonos az Azovi tengeröböllel, s a Tanaisz nem a Don, hanem a Volga. Az ókori térképek és a régészeti megfigyelések ezt egyértelművé teszik! A Kászpi-tenger egykor összefüggött az Azovi tengerrel, a mai Aral-tó nem létezett ekkoriban még, a Kaukázustól északkeletre terült el a hatalmas kiterjedésű Palus Meotisz, amely később kiszáradt és a környéke elsivatagosodott.

A kettős honfoglalás elmélete tovább finomodott, tovább erősödött.

Bendefy László - könyve előszavából is kiolvashatóan - mindvégig legfőbb életcéljának a magyar nemzet szolgálatát tekintette. Történeti művei mindenképpen hozzájárulnak ahhoz, hogy tudatosuljon bennünk. 1100 éves ittlétünk 1100 éves államot és 1000 éves keresztény királyságot jelent, de kezdeteink a szkítákig nyúlnak, társaink voltak a hunok, testvéreink az avarok. Különösen fontos ezt hangsúlyoznunk a millenneum küszöbén.

Bendefy László történeti munkásságának hatnia kell a mai emberekre is. Ez most, fia révén lehetővé válik, aki egyik fő művét ezennel reprint kiadásban megjelenteti, amelyet remélhetőleg követni fog a többi, hasonlóan nagy érdeklődésre számot tartó Bendefy-mű is.

Bakay Kornél