A piramisok sírkamráinak első magyar leírása
Raszinyai Huszti György, Tardy Lajos
Raszinyai Huszti György is a mohácsi katasztrófa következtében, de csak hat esztendővel a végzetes csata után került a törökök fogságába. Önéletrajzi visszapillantással kezdődő útleírása nyomán némi elképzeléssel rendelkezünk eredete, korábbi helyzete és iskoláztatása felől.
1532-ben a sikertelen hadjáratból visszatóduló törökök a Körös megyei Raszinya falun átvonulva ezernyi más sorstársával együtt az ifjú Huszit is magukkal hurcolták. Megrázó szavakkal beszéli el rabsága első idejét; előadásából egyben fény derül arra is, hogy korábban latinos műveltségre tett szert, mégpedig a pécsi káptalani iskolában.
(...)
Miként Lázói Jánosék, ugyanúgy Huszti György érdeklődését is felkelti a balzsamgyümölcs termelése és csodatevő ereje. Hosszasan elmélkedik e témán és -- szokása szerint -- klaszszikus és kortárs írók műveiből idéz; ezúttal Pliniusra és Rotterdami Erasmusra hivatkozik. „Egyébként olyasféle levelei vannak a balzsamvirágnak, már ahogyan én össze tudom hasonlítani, mint amilyen a mi virágoskertjeinkben az érettirmelyfűé, amelyet az arabok is, a magyarok is tharcon-nak neveznek ..." Hosszú oldalakon át ismerteti az egyiptomi Flórát, faunát, majd — szintén terjedelmesen, de rendkívül érdekesen — rátér az egyiptomiak szokásainak, intézményeinek bemutatására. Túlzott színekkel ecseteli a lakosság szerrelenségbe átcsapó, hetekig tartó örömünnepeit, vígasságait — feltehetően az volt a szándéka, hogy kéziratát megjelenteti — moralizálásba esik, félszemével a leendő egyházi cenzorra pillant. Ha azonban előadásáról lehántjuk a megfigyeléseihez fűzött, olykor erőltetetten elítélő mondatokat, rend-. kívül eredeti, a kortárs-útleíróknál sokkal valósághűbb leírást kapunk az akkori Egyiptom életéről, szokásairól.
Ezután Huszti megtekinti egy kirándulás során a piramisokat. A pécsi káptalani iskola egykori növendéke, aki virtuóz módon
idézi egyiptomi és szentföldi útleírásában a régi és új auktorokat, teljesen tudatában van élménye nagyságának. „Nem mindenkinek
adatik meg, hogy mindezt láthassa; megérte a fáradságot" — így kezd hozzá az ókor csodáinak leírásához. „Szamárhátra ültünk s
felfegyverzetten poroszkálva eljutottunk ahhoz a hat magas építményhez, melyeket piramisoknak neveznek s amelyek a várostól két mérföldnyire
Fekszenek a síkságon; akadtak olyanok, akik azt állították, hogy ezeket Makkabeus Simon építtette atyja és fivérei sírjai fölé, amint
olvasható is valami hasonló a Makkabeusok első könyvének 13. fejezetében; mások viszont erősen azt állították, hogy azokat egykor Egyiptom
királyai saját sírjaik számára építették fel s ez utóbbi az igazibb. A törökök ugyanis „phiraon daglar"-nak [firavun dağlar? - szerk.],
azaz a fáraó hegyének nevezik ezeket. Közülük kettő óriási méretű s messziről látható ; a többi négy kisebb és csiszolt kőből
épült. Valamennyi négyszögletű, valamenynyiöknek alapja tágasabb s a magasságuk hegybe fut össze s midőn néhányan beléptünk volna az
egyik óriási építménybe, előbb kimértük szélességét minden oldalán s az (már amennyire visszaemlékezem) 146 jókora lépést tett ki.
Ennek a piramisnak -- melyet török nyelven „juz krok"-nak neveznek, — alján, egy kis kapun át egy szűk út nyílik. Itt beléptünk és egy
vékony kötelet — melyet magunkkal vittünk -- húztunk magunk után. De lámpásokkal is fel voltunk szerelve. Utunk sötét járatokon vitt
keresztül; hol magasba emelkedtünk, hol a mélybe szálltunk lejtős részeken át; az egyikre felhágtunk, a másikon leereszkedtünk s miután
elérkeztünk a piramis belsejében a középtájra, egy sírhoz hasonló kőtömb tárult elénk hatalmas boltozat alatt. Csodásmódon sima, fehér
márványból készült ez s ha kezünkkel illettük, megpendült; olyan hangot adott, mint az acél vagy az üveg csengése. Aggódtunk, nehogy
lámpásaink kialudjanak. Azok nélkül ugyanis — ámbár igazi útikalauzunk a kötél lett volna — semmiképpen sem jutottunk volna ki. Nagyon
sok denevér vágódott lámpásainkhoz. Két óra hosszat tartózkodtunk a piramisban, majd néhányan felhágtunk a magas csúcsra, a
négyszögletes lépcsőkön, melyek mind csiszolt kövekből voltak; a piramis magassága valószínűleg eléri, sőt talán meg is haladja
szélességét. Ugyanis a csúcson olyan széles térség van, hogy ott bárki kényelmesen felüthetné sátrát. Oda felérkezve kürtömön
játszottam társaimnak. Mindezek után visszatértünk Kairóba; elég legyen tehát annyi, amennyit én egyszerű szavaimmal elmondottam erről a
földről" -- fejezi be munkájának egyiptomi részét Huszti, melyhez a piramis sematikus elölnézetét mellékeli.
Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Akadémiai Kiadó, Budapest 1983, pp 101, 104-106.
Huszti György
(raszinyai). Midőn 1532. a Bécs ostromlására indult törökök - Kőszeg várának sikertelen vivása után - pusztítva és rabolva tértek haza, Horvátországon átvonulva, a Raszin v. Raszinya melletti kis ütközetben többek között H.-t is elfogták és Konstantinápolyba hurcolták, hol a főkincstárnok rabszolgája és csibukhordozója lett. Midőn 1533. magyar követség járt a szultánnál, H. ehhez csatlakozva, menekülni igyekezett. Azonban Magyarország határán elfogták és visszavitték urához, kit csakhamar követnie kellett a persa háboruba. Ez alkalommal egészen az Indus folyamig jutott. 1536. a szultán felszabadította és egy ideig szolgálatába vette. Később egy arab hajóskapitányhoz csatlakozott és Egyiptomba került, hol két évet töltött (1538-40). 1540. egyhadi expedicióval bejárta Palesztinát és Arábiát. 1542 körül, 10 évi távollét után, visszajött Zágrábba. Még beutazta Stájerországot és Ausztriát, azután pedig Pozsonyban telepedett le, ahol holta napjáig tartózkodott. H. György le is irta utazásait. A leirás kéziratban megvan a római apostoli vatikáni könyvtárban; egy ivrétnyi, 30 levélre terjedő kódexben foglaltatik; az olvasóhoz intézett költeménnyel, továbbá sirverssel és ajánlással van ellátva. Meglehet, hogy a mű sajtó alá készült (v. ö. Magy. tört. tár. Kiadja a m. tud. akad. IV. köt.), esetleg meg is jelent. H.-t felemlíti Istvánffy Miklós is történeti munkájában.
Pallas Nagylexikon
Tardy Lajos
A Rabok, követek, kalmárok az oszmán birodalomról Tardy Lajos tudományos érdeklődésének, orientalista ismereteink tárházának nyitogatására mozgósító, lankadatlan tudományszervező munkásságának újabb terméke, mely egyben az életmű folytonosságát is hivatott jelezni: „Ebben a gyűjteményben több, 1438-1603 között készült törökországi úti-feljegyzés, beszámoló, visszaemlékezés és napló foglal helyet. Úgy is mondhannám: itt találja az olvasó az egyik korábbi írásomban felsorolt és ismertetett művek szöveges részét." Azaz, hat évvel a sok tekintetben úttörő érdemű Régi magyar követjárások Keleten c. tanulmánykötet megjelenése után minden eddiginél teljesebb szövegválogatást vehetünk kézbe erről a történeti, művelődéstörténeti szempontból izgalmas, ám javarészt feltáratlan kérdéskörről. Üdvözlendő érdem, politika- és kultúrnörténetünk nagy nyeresége e könyv, mert nemcsak a szövegek lefordítása s közzététele, hanem egyáltalán „hazahozatala", a honi véráramba való igazi bekapcsolása — még a Régi magyar követjárások Keleten után is — újdonság értékű. Ha rendelkeztünk is némi tudásanyaggal e szövegekről, eleddig vagy nem volt hozzáférhető, modern kiadásuk (Georgius de Hungaria, Georgievics Bertalan), vagy a kézirat külföldi lelőhelye gátolta nagyban a mű hatékony ismeretén (Huszti György, Laski Jeromos).
(...)
Több mint egy évszázaddal a kézirat Nagy Iván-féle felfedezése után jelentős adósságot törleszt Tardy Lajos, amikor kötete számára meghozatja a vatikáni könyvtárból Huszti György útleírásán. Utólagos ivóavatás történik ekkor, mert Huszti műve irodalmi mércével mérhető útleírás! Ő már nemcsak törökországi rab, nem csupán jeruzsálemi zarándok. Nála már nem a török életvitel leírása dominál, hanem - megragadva a zsoldos-szabadság némileg kínálkozóbb alkalmait - Egyiptom, India, majd - szabadságát végleg visszanyerve - a Szentföld tájainak-embereinek megörökítésére vállalkozik. Habitusa az örök utazóé és útleíróé. Figyeli az embert, s az ember készítette csodálnivalókat, de ugyanakkor a természetet sem veszti szeme elől. A számára szokatlan növényt és állatot körülírja, honiakhoz hasonlítja. A ritka, egzotikus növények ágából a tarsolyába tesz ... Lerajzolja a piramist - melynek tetejére felmászva, kürtjén zenélt útitársainak -, térképet készít a Szentföldről. S mindezt szemléletes, lendületes, élményszerű előadásban.
Jankovics József, Irodalomtörténeti Közlemények - 1978. 82. évf. 3. füzet, pp 404-406.