Ancient history - Ókor, őstörténet Scythia - Szkítia Pyramids - Piramisok Sumerian clay tablet - Sumér agyagtábla Sumerians - Sumérok Assyria - Asszíria Ancient Egypt - Ókori Egyiptom Egyptian hieroglyphs - Egyiptomi hieroglifa Scythian treasure - Szkíta kincsek Sarmatian - Szarmata

A szabir népnév és változatai a történeti forrásokban

Z. Tóth Csaba

 

 

Szubarok, szubirok az észak-mezopotámiai és dél-kaukázusi régióban, a Krisztus előtti III. évezredtől

„Subir = Subartu név tehát a szumer Subir megfelelője, amiből még nem tudunk következtetni az országnév eredeti kiejtésére. Nem tudjuk, hogy a szumerek miért épp az 'éden' jelét használták ezekben az országnevekben, és nem a szokásos '-bir' szótag jelét. Valószínű, hogy valamilyen grafikus szójáték volt az irányadó."

Subar = Egy másik, Subartura vonatkozó régebbi ideogram található Eannatum, Lagas királyának feliratán, valamint Naram-Sin feliratán, aki Akkád nagy uralkodójának, Sarru-kinnek volt az unokája. Egy későbbi feliraton Naram-Sin szövegében leírták Su-bar-tim akkád olvasatát: ez SUBAR jele." Az Kr.e. 2400-ból származó Samarrai bronztáblán szerepel, hogy Ari-sen, Sadar-mat fia birodalmához tartozott Havilum ország; ezeket a neveket szubareus, szubir eredetűnek tartja Ungnad (in: Subartu, pp. 142-143).

Havilum a Biblia Havilá-jának, Evilátjának felel meg, melyet az ókori szerzők egybehangzóan Indiával azonosítottak. Mint ismeretes, középkori krónikásunk, Kézai Simon leírta, hogy ide költözött Nimród, a hunok és magyarok legendás ősatyja, a babiloni torony összeomlása, azaz a szumer-szubir birodalom összeomlása után. Ez világosan jelzi az előázsiai őskultúrák és ősnépek indus-völgyi, közép-ázsiai kapcsolatait, amit a régészet is messzemenően alátámaszt (Ld. még az Assur, Kalach, Ninive, Dur-Sarrukin, Tepe-Gavra, Tell-Halaf elsődleges régészeti kultúrákat, és összefüggéseiket a dél-turkmenisztáni Anau, Altin-Tepe, Namazga Tepe, Turang Tepe kultúrákkal, majd a Khorezm-Altaj-Kazahsztán-olga-Kaukázus hatalmas karéjában elhelyezkedő Kelteminár, Afanaszjevo, Andronovo, Abasevo, Ananyino, Kura-Arax elnevezésű kulturákkal, és az Indus-völggyel; az Evilát-India azonosításról ld. Josephus Flavius Kr. u. 37. k., Epiphanios 373. k., Kosmas Indikopleustes 510. k., kiknek művei Kézai Simon forrásai is voltak; Genezis könyve II, 10,3. „Havilah ... ahol az arany terem", továbbá Gen. X, 7, X, 29-30. mint személynév, Nimród testvére; ld. még BAKTAY ERVIN: India művészete, I-II, Bp., 1981).

Lehetséges, hogy a Bibliában szereplő Tubal fejedelme (Ezékiel, 38, 39; i.e. 570 körül), és a Tubalkain (Móz. I., 4,22) név a szabirokra, ősi szubar nevükre utal (ld. Z. TÓTH CSABA: A hun-magyar eredethagyomány kérdései, I-III., I. Nimród és Evilát ország, Turán,  2001/5,6, 2002/3). Ugyanis, mivel a Biblia eredetileg nem az ún. pontozásos héber írással íródott, így a hangzók olvasata más is lehetett, s amikor a pontozásos változat elkészült, már nem állt fenn Szubartu, és valószínűleg nem ismerhették a szó eredeti kiejtését; a héber távbetű belsejében elhelyezett pont a t hangot sz-re módosítja, az l-hang pedig a kiejtésben flektálhat r-re illetve az r-hang l-re (rhotacizmus). A bibliai Tubal név azonban jelentheti még az újhettitának mondott közép-anatóliai Tabal királyságot is, amelyről Kr. e. 8. századtól vannak tudósítások (ld. még PADÁNYI VIKTOR, GÖTZ LÁSZLÓ, BÍRÓ JÓZSEF munkáinak számos értékes megállapításait, az idézett, főleg német szakirodalommal együtt; v.ö. Egyetemes történelmi kronológia, Bp., 1972, Kisázsia, Asszíria történeténél). A szubarok a szumérekkel együtt embertanilag a brachicephal (rövidfejű) embertípust képviselték, tehát nem voltak sem szemiták, sem árják (ld. még a szumérek eredetéről Móz. I, 11,1., mely elmondja, hogy a szumérek kelet felől érkeztek későbbi hazájukba, a Folyamközbe). A turáni-türk népek ugyancsak a brachicephal típusba tartoznak, és a múltban több rangos külföldi, angol, német, francia nyelvész képviselte azt az álláspontot, hogy a szumérek nyelve az ural-altaji nyelvcsoporthoz sorolható. A szubirok, akiket Ungnad a terület szumérek előtti őslakóinak tart, letelepült, földművelő, állattenyésztő, fém- és agyagműves kultúrával rendelkeztek. A III. évezredben majd' ezer esztendőn át ellenálltak az asszír és egyéb támadásoknak, majd legyőzetésüket követően a szumérekkel együtt szétszóródtak Mezopotámia szomszédos területeire, illetve kelet felé. Mindazonáltal az őstörténet-kutatás eddig még nem tekinti azonosnak a szubar és a szabir nevet, illetve népet.

(...)