A Termékeny Félhold, Elam/Susiana
Bíró József
<< Szabir őstörténeti adalékok
A szabir őstörténelem szempontjából nagy jelentőségű a Termékeny Félhold térköre, ugyanis ez az ősszabir terjeszkedés első fázisa
és a későbbi szabir nagyhatalom kifejlődésében is nagy szerepet játszik. Innen terjed a szélrózsa minden irányába a szabir nép az
elkövetkezendő évezredek folyamán. A Termékeny Félhold határai: északon a Taurus hegység, a Tigris folyó forrásvidékével, keleten az
Urmia tó és a Zagros hegység nyugati lejtői, nyugaton a Földközi-tenger, le egészen a Jordán folyó völgyébe, délen a Szíriai sivatag,
mely középen félholdszerű formájúra idomítja a területet. Az újkőkori agrárforradalom kezdetén alakul ki a Natufian kultúra, mely időben
csaknem megegyezik a Shanidar-Zawi Chemi földművelő kultúrával. A régészeti leletek, különösen a kőszerszámok bizonyítják, hogy a
Termékeny Félhold térkörének e korai földművelő kezdeményezései egy tőről fakadnak, és e régió lakossága e korai időszakban az
ősszabir nép (homo subaricus, var. Crescens Luna fecunda, azaz központi szabir nép – a szerző megjelölése). A Termékeny Félhold területén
az újkőkorban élő és alkotó szabir nép egyöntetű volt, az antropológiai megállapítások, a mitológiai hagyományok, etilomógiai
egyeztetések és a régészeti kutatások eredményeit összevetve.
Az antropológia szintén megállapította, hogy ebben az időszakban
az egész Termékeny Félhold régiójában azonos, egyöntetű, autochton nép élt (Georges Roux, C. S. Coon).
Jerikó neolitikus települést ugyan elhagyja az őslakosság kb. i. e. 6000 táján – valószínűleg a sivatag térhódítása következtében – de az ősszabir nép még évezredeken át uralja e térkört „hurritának" nevezik őket. Palesztina ősi neve az agyagtáblákon „HURU". A „hurritákat" a szabirokkal több szakértő tudós azonosította (Max Oppenheim, Tell Halaf, London, 1933, Arthur Ungnad, Subartu, Berlin und Leipzig, 1936, stb.).
Nyugat-Szíria Földközi-tenger-parti kikötői évezredeken át nagyon fontos kereskedelmi pontok voltak, közülük Ugarit (Ras Shamra) az egyik legfontosabb. C. F. A. Schaffer francia régész negyven évig vezetett itt ásatást, miközben ékírásos agyagtáblák ezreit találta, melyekkel mostmár az írott-történelem is bizonyítja, hogy Ugarit térkörében is éltek szabir-hurriták. Kiástak egy négynyelvű – ugariti-sumir-babiloniai-hurrita – ékírásos agyagtábla szótárt is. Az agyagtáblák bizonyítják a szabir nép jelenlétét és jelentőségét a késő paleolitikumtól kezdve, és igazolják, hogy még a Kr. e. 14-13. században is fontos szerepet töltött be ebben a régióban.
A Termékeny Félhold térkörében élt központi szabir nép egy részét hurrita néven tartja nyilván a történelem, nyelvüket is
hurritának nevezi.
A HURU, HURRI kifejezés akkád szó, jelentése bagoly, barlang, barlangi madár. Amikor megszületik a közös sumir-akkád
nyelv (a sumir és akkád azonos értelmű szavakat egymás mellé teszik és együtt ejtik ki), akkor a sumir nyelvbe sok akkád szó kerül, és
ugyanakkor a sumir szavak tömege kerül az akkád nyelvbe. Az akkád (semita) nyelvben használt sumir szavak sokszor olyan értelmet kapnak, melyek
a megalázást örökítik meg. Például a szolgára, rabra nem a saját „ardu" szavát használja, hanem „subar"-nak nevezi őket,
valószínűleg azért, mert subar-sumirok voltak. A 150 éves akkád uralom alatt rabszolgaként kezelték a tudás népét, szívesen
ajándékozták, adták-vették, mert kitűnő mesteremberek, művészek, tudósok voltak.
Ugyanilyen megszégyenítést, megalázást jelent a HURU, hurrita szó is, mely szó eredetéről Arthur Ungnad Subartu c. művében ír. Egy Assurbanipal könyvtárában talált ékírásos monda említ egy i. e. 2. évezredbeli Kutha-i (babiloniai) királyt és ellensége harcosait (a szabirokat), akiket barlangi madárhoz hasonlít (pag-ri is-sur hu-ri). Ungnad arról is tudósít bennünket, hogy ez a megjelölés csak erre a népre (a szabir népre) vonatkozik, és sehol máshol nem található a babiloniai szövegekben. A szabirok természetesen sohasem használták a hurrita szót népük megjelölésére.
A Termékeny Félhold keleti térfelén az újkőkori ősszabir települések főleg a Zagros hegység völgyében és nyugati lejtőin épültek. A legkorábbi települések Ganj-i Dareh és Tepe Asiab a Kherka folyó völgyében csak ötszáz évvel később alakultak ki, mint a Shanidar-Zawi Chemi (i. e. 8700) Az ősszabirok keletdélkeleti irányú terjeszkedésének két előőrse Tepe Sarab és Tepe Guran még csak időlegesen, a meleg évszakban lakottak.
Elam/Susiana
Az ókori történelemből Elam néven ismert terület magába foglalja a Termékeny Félhold keleti térfelének déli csücskén a Zagros hegységet és a Khuzisztáni síkságot. Elam igazi történelmi nagysága a sumir dinasztiák idején és az azt követő évezredekben emelkedik ki. A szabir őstörténelem szempontjából igen fontos a The Encyclopedia Britannica megállapítása, mely szerint az akkádok Numma-nak (Magas Föld) nevezték e területet, melynek csak egy semita fordítása volt Elamu. Ugyanezt jelentette a helybeli Khapir, vagy Apir, amit Khubur-nak is írtak, és ugyancsak Subari-val azonos. A szakirodalomban Susiana néven is számontartják e régiót. Tehát ez a térkör is az ősszabirok fontos újkőkori élettere.
SUBARI (Elam) később a Susiana elnevezést kapta a szakirodalomban, így ennek a térkörnek újkőkori kerámiái Susiana A-B-C. és D. néven ismeretesek (Susiana későbbi fővárosa a híres Susa, Shushim).
A Susiana B. kerámiát a Le Breton-expedíció legalább 34 lelőhelyen azonosította e térkörben. A szabir őstörténelem szempontjából fontos az a tény, hogy a Susiana A és B kerámia formája és díszítése egyaránt megegyezik Hassuna és Samarra kerámiájával, és ez a tény határozottan egybekapcsolja a két terület őslakosságát. A Susiana A. és B. kerámia díszítésében is megtaláljuk a ferde sorokban elhelyezett negatív minták festett csoportjait és az egymás kezét fogó táncoló lánycsoportokat (Samarra) stb.
A Susiana B. kerámia lelőhelyeken (Kuzar'agan, Tepe Kazine és Tepe Mussain) a régészek felszínre hoztak bikafejjel és dupla fokossal dekorált kerámiát is (W. Nagel). Ezek a dekorációk viszont már a Halaf periódussal kötik össze e régió lakosságát.