Andaság és komaság
Obrusánszky Borbála
Az esküdt testvériséget, vagyis a vérszerződést — amikor is két vagy több ember, akik nem rokonok, a vérük összeolvasztása által testvérré, ezáltal rokonná fogadja egymást — a tudományos szakirodalom a műrokonság egyik formájaként sorolta be. A szakirodalom számos kifejezést használ ennek megnevezésére: általános néprajzi megnevezésére a műrokonság kifejezést terjedt el, de a vérszerződés, a testvérré fogadás elnevezése is sokszor felbukkan a publikációkban.
Tanulmányomban — az egyszerűség kedvéért — a vérszerződés kifejezést fogom használni.
A vérszerződés megkötése elsődlegesen a nem vérrokon személyek vérrokonná válásának szertartása volt. Az ősi társadalmakban a vérségi kapcsolat jelentette a társadalomszerveződés alapját. Magáról a vérszerződés kialakulásáról nem alkothatunk képet, hiszen a korai időszakról nem állnak rendelkezésünkre írásos dokumentumok. Valószínűsíthető azonban, hogy ezt a már bevált szövetségi formát alkalmazhatták a törzsi szerveződés időszakában a törzsek közti baráti viszony megerősítésére, amikor a törzs vezetője egy másik, idegen törzsi vezetővel lépett szövetségre. Amikor a törzsszövetségi rendszer egy magasabb szintre jutott, akkor az önként szövetséget kötő, egyenrangú törzsek a vérszerződés megkötése által hozták létre a nomád birodalmat, amelynek szóbeli alkotmányát a vérszerződés esküjében szabályozták. Ennek betartása kötelező volt az összes szövetséget létrehozó fél — tehát a maguk élére választott uralkodó és a törzsek — számára.
A lovas nomád népek társadalmi kapcsolataiban tehát az egyik legfontosabb szövetségi forma volt a vérszerződés, amelyet két vagy több, társadalmilag egyenrangú fél kötött. A szerződéseknek a fennmaradt írásos és számos szóbeli szövege alapján több célja volt: katonai szövetség, nemzetségek, törzsszövetségek egyesítése, vagy egy még fontosabb szerveződési forma, a nomád állam létrehozása. Mivel a nomádok megállapodásaikat szóban kötötték, esküszövegeiket csak jóval később, mások — vagy az írásbeliség széles körű elterjedése után maguk — örökítették meg. A vérszerződés szövege szóban hagyományozódott egyik nemzedékről a másikra. Ezek a szövegek az eurázsiai lovas nomád törzseknél hasonló elemeket tartalmaznak: idegen vagy belső források nagyjából hasonlóan írják le a különféle szerződési formákat és a szertartást is, amelynek hagyománya számos nomád vagy nomádból letelepedetté vált nép körében mindmáig elevenen él.