Ancient history - Ókor, őstörténet Scythia - Szkítia Pyramids - Piramisok Sumerian clay tablet - Sumér agyagtábla Sumerians - Sumérok Assyria - Asszíria Ancient Egypt - Ókori Egyiptom Egyptian hieroglyphs - Egyiptomi hieroglifa Scythian treasure - Szkíta kincsek Sarmatian - Szarmata

Antik erődvárosok Dél-Türkmenisztánban

Z. Tóth Csaba

 

 

Eredeti cikk >>

 

A finnugrizmus egyeduralma miatt itthon csak keveset tudhattunk épp a volt Szovjetúnióban néhány évtizede folyó régészeti ásatásokról. Az oroszok újabban ismét helyettünk írják meg a történelmünket.

A nagyszerűen illusztrált albumairól híres athéni Kapon kiadó 2007-ben jelentette meg a nemzetközi hírű, pontuszi görög származású üzbég régész, Viktor Sarianidi új könyvét Gonur nekropolisza címmel. A szerző több mint harminc évet szentelt az ősi Baktria-Margiana területén lévő történeti emlékek feltárásának, elemzésének, melyeket azóta a régészettudomány Baktria-Margiana Régészeti Komplexumnak nevez (BMAC, Anau, Altyn Tepe, Namazga Tepe, Togolok stb.). Számos népszerű tudományos munkát írt a dél-türkmenisztáni bronzkori civilizációk történetéről, melyek a Kr. e. 3-2. évezredben virágoztak. Sarianidi felfedezései új elemekkel gazdagítják az ősi keleti királyságokról szóló tudásunkat. Ideje magyarul is kiadni őket, már csak azért is, hiszen a leletek igazolják, hogy van alapja az ősi híradásoknak arról, hogy az elő- és közép-ázsiai népek között az ókorban etnikai és kulturális kapcsolatok alakultak ki, igaz lehet, hogy a Kézai-krónika egyik forrása, Sevillai Isidorus szerint Nimród alapította Baktriát, és ő tanította a perzsákat/árjákat a tűztiszteletre - s valószínűleg a szkítákat is, miként erre utalnak az Andronovói kultúra déli kapcsolatai. A régészek szerint pl. Namazga Tepe városállama Kr. e. 1600 körül néptelenedett el - túlnépesedés, klímaváltozás miatt -, és ezt követően jelent meg az Andronovó-kultúra északon, a Dél-Urál régióban (v. ö. Z. Tóth Csaba: Nimród és Evilát ország, Turán, 2001/Okt.-Nov.).

Új könyvét a szerző az ősi település, Gonur Tepe nyugati részén az 1990-es években felfedezett régészeti szenzációknak szenteli: az ősi temetőnek, mely a legnagyobbak közé tartozik Ázsiában. A tudósok a mintegy tíz hektáron elterülő temető 2500 sírját tanulmányozták. A sírok kialakítása, a sírmellékletek egyedülállóak. A díszes bronztárgyak, faragott kőedények, cserépedények, csontfaragások és kőmozaikok arról tanúskodnak, hogy az ősi Margiana művészete az Indus-völgy, Baktria, Média, Mezopotámia, Szíria, Anatólia és a Földközi-tenger mellékének művészetével egy sorba helyezhető. Az arany, ezüst, bronz serlegeket, csészéket, korsókat és más edényeket finoman kidolgozott geometrikus mintákkal, jelenetekkel díszítették, valamint drágakövekkel, türkiz és karneol-berakással. A kisebb-nagyobb kő-, kerámia és fémszobrokon mesteri állatábrázolásokat találunk, és a Margush országban tisztelt istenek és istennők alakjait. Lóáldozatra vagy lovastemetkezésre utaló fej nélküli lócsontvázat is találtak Gonur Tepén.

V. I. Sarianidi tanulmánykötete hat fejezetben tárgyalja a sírleleteket, az alábbi címeken: A Gonur nekropolisz - Sírmellékletek és személyes tárgyak - Indo-európai népek és a ló háziasítása - Az Észak-Gonurban végzett újabb ásatások és történeti távlataik - Gonur temetkezési szertartásai - Margiana és a bálványimádás. A könyvet kiegészítik a gonuri sírok fő jellegzetességeiről a többi tudományág képviselői által közzé tett tanulmányok, így N. Dubova, V. Rykushina cikke ( Gonur antropológiai kutatásának új tényei), és J. Tzareva cikke ( Gonur textilművészete a Kr. e. 2. évezredben), amely a talált textilanyagok és szerves maradványok vegyi és radiokarbon vizsgálatának eredményeivel foglalkozik, melyet orosz és finn laboratóriumokban végeztek el.

A Sarianidi professzor és munkatársai által tett felfedezések különböző nemzetközi tudományos fórumokon megvitatásra kerültek, melyeket Türkmenisztánban tartottak az elmúlt években. Az egy évvel ezelőtt Ashgabatban tartott konferencián, melyet Marghus ország történetének szenteltek, számos jól ismert tudós és régész vett részt Japánból, Indiából, Franciaországból, Spanyolországból, Olaszországból, Finnországból, az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Oroszországból, Hollandiából és más országokból világszerte. A konferencia módot adott arra, hogy a vendégek kifejtsék nézeteiket a Gonur Tepei ásatásokról és leletekről, Margiana felbecsülhetetlen gazdagságáról, melyet megtekinthettek az ashgabati és mary-i múzeumokban. A konferenciának széles visszhangja volt a nemzetközi tudományos körökben, és még sok vita van az ősi Kelettel foglalkozó szaklapokban az ashgabati konferencián felmerült kérdésekről. A történészek, régészek, nyelvészek, művészettörténészek, akik az indoeurópai kultúra és a zoroasztrizmus szakértői, s akik szkeptikusan közelítették meg V. I. Sarianidi professzor elméleteit, felismerték: a kézzelfogható bizonyítékok cáfolhatatlanul mutatják, hogy a Káspi-Oxus-Murghab régiók ősi népe egy olyan magaskultúra birtokosa volt, amely Mezopotámia, Egyiptom, Kína és India mellett a területet az antik világ ötödik ősi civilizációs központjává teszi. Gazdag illusztrációival és kritikai apparátusával a Gonur nekropolisza minden igényt kielégítő valódi könyvritkaságnak számít.

V. I. Sarianidi másik könyve a Margush - egy nagy civilizáció titkai ugyancsak 2007-ben jelent meg. Utolsó része annak a sorozatnak, amelyben korábban megjelentek a Margush - az ősi keleti királyság a Murghab-folyó régi deltájában, és a Gonur Tepe - királyok és istenek városa című kötetek, melyek nagy visszhangot keltettek világszerte. A kötetek trilógiát alkotnak, mely a fent említett egyik legkorábbi keleti bronzkori civilizációról szól.

Az újabb kötet fényt vet Margush királyság (a régi Merv) titkaira, arra, hogy ha a titok a Zarathustra-vallással kapcsolatos, akkor Zarathustra tanításai elsőként a Murghab-folyó ősi deltájában jelenhettek meg. A könyv részletesen leírja a gonuri erőd környékén az elmúlt években feltárt templomegyüttest. A szerző foglalkozik az épületek rendeltetésével, köztük a Nap-templommal, amely valószínűleg Mithra-szentély volt, az italkultusz templomával és a Víz Templomával. A könyv ismerteti a gonuri királyi nekropoliszt és a különleges sírmellékleteket. A második rész a bronzkori Marghiana és Baktria népének mitológiájával, vallási hitével és szokásaival foglalkozik. Több mint 200 kép teszi még értékesebbé a kötetet (Togolok erődtemploma, mely délkeletre fekszik Gonur Tepétől; az ókori erődvárosok a későbbi Selyemút mentén alakultak ki, és összefüggésben álltak az Indus-völggyel is).