Az idő szívverése 2. rész
Várkonyi Nándor
Most elhagyjuk az óvilágot, és átkelünk Amerikába, a nagy tanítómesterek Quetzalcoatl és Itzamná nyomába, az aztékokhoz és a majákhoz.
Az aztékok (helyesebben toltékok) szintén az őselemek szerint periodizálták a világ korát, s a négy ismert népközi elemet: a vizet, földet, levegőt és tüzet veszik fel, s összekapcsolják a szintén népközi katasztrófa-hagyománnyal. Az első kor, Atonatiuh (a Víz napja) a vízözön pusztításával végződött; a második, Tlaltonatiuh (a Föld napja) földrengésekkel, s megsemmisítette a földből sarjadt óriások uralkodó nemzetségét; a harmadik, Ehekatonatiuh (a Levegő napja) végén viharok söpörték el az emberiséget; végül a negyedik, a mostani kor, Tletonatiuh (a tűz napja) világégéssel fog zárulni. Ekkor az istenek már nem jönnek a Föld segítségére, a világ nem újul meg többé.
A maják a világ egyik legnagyobb csillagász népe voltak, példátlanul pontos megfigyeléseket végeztek és tartottak fenn sok ezer esztendőn át. Ezt főként naptárrendszerüknek köszönhették, s e tudomány nemcsak a papok birtoka volt, hanem ismerte a közember is. Az első spanyol utazók egyike, Fray Diego de Landa írja 1566-ban: A naptár révén "csodamód jól tartják számon a múltjukat... s egy öregembernek, akivel beszélgettem, könnyű volt háromszáz éves eseményekre emlékeznie". Időszámításuk, korszakoló rendszerük teljesen eredeti.
20 napos szakaszokra, „hónapokra" osztották az évet, s ezeket uinal-nak nevezték. 18 uinal tett ki tehát 360 napot, azaz ők is a középévvel számítottak, s nevezték tun-nak. A további korszakolás szintén 20-asával ment:
| 20 tun = | 1 katun | 7.200 nap | (= 20 év) |
| 20 katun = | 1 baktun | 144.000 nap | (= 400 év) |
| 20 baktun = | 1 piktun | 2.880.000 nap | (= 880 év) |
Aki akar, meglepődhet, hogy a világ túlsó felén s merőben más naptárszisztéma alapján mégis ugyanazok a tényezők és törzsszámok ismétlődnek. Legjobban feltűnik köztük a 18, mely itt is korszakképző vám. Végezzünk vele néhány szorzást, nem felejtve, hogy napokról van szó:
| 18 katun = | 7.200 x 18 = | 129.600 nap = | 360 év |
| 18 baktun = | 144.000 x 18 = | 2.592.000 nap = | 7.200 év |
| 18 piktun = | 2.880.000 x 18 = | 51.840.000 nap = | 14.000 év |
Ebből világos, hogy a 18-cal szorzott napok számai a precesszió, a Nagy Napkör évszámával, 25.920-szal mutatnak kapcsolatot, növekvő addukciók formájában:
| 129.600 ~ | 25.920 feleszámának 10-es addukciója |
| 2.592.000 ~ | 25.920 egyszeresének 100-as addukciója |
| 51.840.000 ~ | 25.920 kétszeresének 100-as addukciója |
Hasonlóképpen feltűnő egyezés mutatkozik a 18-szoros katun és piktun s a Tretáyuga és a babiloni C és B világévek számai közt:
| 129.600 ~ | 1.296.000-nek 10-es redukciója |
| 51.840.000 ~ | 518.000-nek 100-as addukciója |
Mindhárom szám pedig, évekbe átírva, ismét három egyetemes alapszámot tüntet fel: 36, 72, 144. Talán legérdekesebb köztük a 18 piktun = 14.400, azonos az öt babiloni istenszám összegével.
Ezek után szorozzuk meg őket a „szent" 4-es számmal, eredményképp az indus rendszerrel való szoros egyezés tűnik ki:
| 1 katun = | 7.200 X 4 | 28.000 ~ |
288.600 = | Kritáyuga szürkül |
| 1 baktun = | 144.000 x 4 | 576.000 ~ |
432.000 + 144.000 = | Kritáyuga + Dvápara szürkület |
| 1 piktun = | 2.880.000 x 4 | 11.520.000 ~ | 1.152.000 = 864.000 + 288.000 = | Dváparayuga + Kritáyuga szürkület |
(A 4 a népközi mítoszok és a számmisztika egyik fő tényezője: 4 őselem, 4 világtáj, 4 világkor, 4 szökőidő, 4 évszak, 4
ország: ásvány, növény, állat, ember, 4 életkor, 4 emberfajta: fehér, sárga, fekete, vörös, 4 alapszín stb.)
Ha most mind a két szorzószámot alkalmazzuk, és a katunt megszorozzuk velük (először 4-gyel, azután 28-cal), a következő eredményt kapjuk:
7200 x 4 = 28.800 x 18 = 518.400 nap
Vagyis kereken 25.920 maja hónapot, uinal-t nyerünk. E szám tehát mennyiségileg (nem időben) azonos a precessziós világév
számával. De ha végül az 518.400-at ismét megszorozzuk az ominózus 18-cal, 9.331.200 napot kapunk, ami pontosan 25.920 évet tesz ki, azaz
megadja magát a precessziós világévet. Oda jutottunk, ahonnan elindultunk, de közben körbejártuk a földgolyót. S ennyi elég!
Mert tapasztalatból állíthatjuk, hogy az efféle összevetések, elemzések, próbák szaporíthatóak ad infinitum. De aki türelemmel követte az eddigi számvetések bonyodalmait, aligha térhetett ki a felismerés elől, hogy itt olyan rendszerekről van szó, melyek azonos törzstényezőkön alapulnak, a tényezők pedig egzakt csillagászati tényeket, adatokat jelölnek. Közelebbről a Nagy Napév és a földi idő adatait, ezek gyökérszámai pedig a 72 és a 18. Mindkettő eléggé ritkán szerepel változatlan mennyiségekben, annál gyakrabban többszöröseik, s ezek kirívó vörös fonalként húzódnak végig az összes rendszeren. Közülük is kiváltképp a babiloni öt istenszám és addukcióik. Miért éppen ez az öt? Itt az idő, hogy a kérdésre feleljünk.
Ismeretes, hogy 72 év egy világnapot tesz ki, a precessziós Nagy Napévnek, 25.920-nak 360-ad része, vagyis a Nap 72 év alatt jár meg egy foknyi utat az ekliptikán. Ennélfogva:
| 1° = | 1 x 72 = | 72 év |
| 2° = | 2 x 72 = | 144 év |
| 3° = | 3 x 72 = | 218 év |
| 4° = | 4 x 72 = |
288 év |
| 5° = | 5 x 72 = |
360 év |
| 6° = | 6 x 72 = | 432 év |
72-ből kiindulva megkaptuk az öt istenszám törzsét. De tudjuk azt is, hogy a babiloniak midőn a világteret, vagyis a Nap pályakörét 360°-ra osztották, egyúttal isteneiknek is kiszabták az őket rangjuk szerint megillető teret. Ezáltal azonban ipso facto, a fokok száma szerint kimérték az időt is, mely alatt a Nap e teret befutja, vagyis amely időn át ők uralkodnak az égboltozaton, a világtéren. Így egyesítették az einsteini elmélet értelmében a teret és az időt, pontosabban a Naprendszer téridejét. Ez persze relatív téridő, miután a Naprendszer csak egy része a Kozmosznak; ők tehát (s a többi népek) úgy igyekeztek egyetemessé, kozmikussá tenni, hogy megszerkesztették nagyciklusaikat, a Nagy Napkör többszöröseit, azaz a Nap-időt kiterjesztették az egész mindenségre, nagy univerzális, kozmikus világidővé addukálták. Hogyan is jártak el?
Tekintsük ismét a babiloniakat. Az előbbi táblázaton feltüntetett, fokok szerint nyert időkörök az emberi, fizikai időt jelölik, a „halandók napját". Nem kétséges, hogy a halhatatlan isteneknek több dukál, nagyobb terek és idők illetik őket, isteni rangjuk szerinti sorban. Anu istenszáma tehát nem fiktív, tetszőleges mennyiség, hanem a térben egzakt 6° tízszerese, 60°, s ehhez képest időben nem 6-szor, hanem 60-szor 72 év, azaz 4.320 esztendő. Ugyanígy a többi istené. Írjuk le a szokott aritmetikai rendben, a legkisebbtől kezdve:
| Tér | Idő | |
| Samas = | 20° x 72 = | 1.440 év |
| Szin = | 30° x 72 = | 2.160 év |
| Ea = | 40° x 72 = | 2.880 év |
| Enlil = | 50° x 72 = | 3.600 év |
| Anu = | 60° x 72 = |
4.320 év |
Bő alkalmunk volt meggyőződni róla, hogy ugyanezt az aránysort használja a többi korszakszisztéma is, csupán nem istennevekkel dolgozik. A régi idők csillagász-matematikusainak zsenialitása abban rejlik, hogy a kozmikus és a földi időkörök összes tagjának adataiból olyan számsort tudtak kiszűrni, mely megadja a közös nevezőket, s ezáltal egységes rendbe fűzi az égi és a földi idők periódusait – egyúttal azonos mértékű rendben - , egységbe foglalja őket a kozmikus térrel. Ez a számsor pedig a nevezett öt alapszám, minden nagyciklus-rendszer törzstényezője Kínától Yucatanig. Ők adják az egyetemes kulcsot.
Persze, hátra volnának még az ellenőrző és igazoló számítások, annak kimutatására, hogy e korszakrendszerek minden egyes adata, időmennyisége pontosan kongruál az égi és a földi idő köreinek valamelyikével azaz beilleszkedik-e a csillagvilág mozgásának rendszerébe? Ez a számvetéssorozat azonban legfeljebb matematikusokat érdeklő türelempróba, nincs értelme, hogy az olvasót terheljük vele.
Ám evvel még nem jutottunk a probléma végére, sőt éppen a magváig értünk. Ugyanis a művelődés történetének kutatása elvezetett ahhoz a felismeréshez, hogy a régi ember világszemlélete mikrokozmikus suit, anyagi, szellemi, erkölcsi tekintetben egyaránt. Eszerint a földi életet, e kismindenséget ugyanazok a törvények mozgatják, mint a nagyot, a földi élet az égi mása, s ha nem az, hasonlóvá kell tenni: ez a Kozmosz erkölcsi parancsa. A parancs végrehajtására a Földön egyedül az ember alkalmas, a mikrokozmosz megtestesítője és feladatának hordozója. Reprezentatív lény. Öntudatra ébredésének pillanatától fogva intuitíve felismerte, hogy az Isten, az égi elv képére és hasonlóságára teremtetett testruhában, azaz a két világ közepén áll, a szellemi és anyagi között, ahogyan Pico della Mirandola mondatja Istennel szépséges a vakban: „In medium mundi te posui." Az ember felismerte a Kozmosz isteni és anyagi lényegét, törvényeit és parancsait, s jobb részének minden testi-lelki-szellemi erejét a feladat szolgálatába állította, hogy &tét ezek képére és hasonlóságára rendezze be. Hihetetlen művet teremtett: történelmet és kultúrát.
Tekintsük csupán a testét. A régi korszakrendszerek egyik alapmennyisége: 72, ennyi év alatt tesz meg a Nap 1° utat az ekliptikán; ugyanennyi az egészséges ember érveréseinek száma egy perc alatt (az érett korban, 20-50 év között), s ugyanennyi év az ember normális élettartama. Ez 4 természetes szakaszra, életkorra oszlik; a 4 „szent" szám, kozmikus alapmennyiség, osszuk el vele a 72-t: 18 év gyermekkor, 18 év ifjúkor, 18 év érett kor, 18 év öregkor. Ismét felbukkan a másik gyökérszám: a 18, a precesszió világperce napokban. Maga az érverés az emberi szervezet alapvető életfunkciója, s azért még közelebbről megvizsgáljuk.
Ebből kitűnik, hogy a
Naprendszer precessziós mozgása s ezen belül a Földé, valamint az emberi szervezet fő funkciói közt párhuzamosság áll fenn, amit a
mennyiségtan nyelvén úgy fejezünk ki, hogy közös nevezőre hozhatók. Korántsem állítjuk, hogy a régi korszakrendszerezők ennek tudatában
lettek volna, s valamiféle asztrofiziológiát műveltek, hiszen az embert az asztrológia tanai alapján az Állatöv, a Nap es a bolygók uralma
alá rendelték, amelynek konstellációi külön sorsot szabnak minden egyes ember számára, de még ezt sem feltétlenül: "Sidera non necessitant,
sed inclinant." E tanulmány szemlélete és hipotézisei szemszögéből így értelmezhetjük ezt a jelenséget: az ember szellemileg kiszakadt
ugyan a természet közösségéből, és önállósította magát, teste azonban fenntartotta a kapcsolatot vele. Mindezeknél fogva úgy hisszük,
talán érdemes megrögzíteni ezt a meglepő konvergenciát. Ezért állítsuk szemünk elé az érverés és a lélegzés periódusainak
törzsszámait.
A másik létfenntartó funkció a lélegzés: normális száma percenként 18. Ismeretes, hogy a földgolyó 4 perc alatt fordul 1°-ot a tengelye körül, azaz ugyanennyi idő alatt az ember 72 lélegzetet vesz. Egy nap, 24 óra alatt tehát 25.920-at, amennyi a Nap precessziójának évszáma. A szív 4-szerte gyorsabban működik, mint a tüdő, s így már hat óra alatt eléri ezt a számot, vagy mondjuk úgy, egy nap alatt a 4-szeresét; a viszonyszám mindenképpen 4.
Szervezetünk harmadik létfenntartó tényezője a testhő, ez szabályozza az érverést és a lélegzést is. Egészséges állapotban a testhő 36°, azaz 72 fele – minden eltérés tőle rendellenességet, betegállapotot jelent. Mondhatnók, hogy hőmérőnk beosztása mesterséges kigondolás, lehetne – van is – akármifajta más; de a Celsius-féle mérték mindenesetre a legtermészetesebb, a víz fagyás- és forráspontjához igazodik, márpedig minden élő szervezet (állat és növény) túlnyomó része víz, az emberé 53-70%, s így testünk fő hőszabályozója.
Már ennyi ízelítő is mutatja, hogy kozmikus, földi és emberi folyamatok egyesülnek itt egyazon törvényrend uralma alatt, s teszik az embert valóban mikrokozmosszá. A régiek tudták ezt, az indusok például az élet hosszát a lélegzetvétellel mérték; a karma minden embernek kiszabja lélegzetvételei számát, s a számmal együtt élete is lejár; nem az érverések száma szabja meg, mert végösszegük a szív erejétől, az egyéni konstitúciótól függ; a tüdő működése függetlenebb, egyenletesebb. További vizsgálódás céljából állítsuk szemünk elé az érverés és a lélegzés periódusainak törzsszámait.
Érverés - szexagezimális rend szerint
| 1 perc | 72 | |
| 1 óra | 60 x 72 | 4.320 |
| 6 óra | 6 x 4.320 | 25.920 |
| 12 óra | 12 x 4.320 | 51.840 |
| 24 óra | 24 x 4.320 | 103.680 |
Érverés - decimális rend szerint
| 10 perc | 720 | 10 óra | 43.200 |
| 15 perc | 1.080 | 20 óra | 86.400 |
| 20 perc | 1.440 | 30 óra | 129.600 |
| 30 perc | 2.160 | 40 óra | 172.800 |
| 40 perc | 2.880 | 50 óra | 216.000 |
| 50 perc | 3.600 | 60 óra | 259.000 |
| 60 perc = 1 óra | 4.320 | 100 óra | 432.000 |
Az aláhúzott [értsd kiemelt, a szerk.] számokban régi ismerőseinket látjuk ismét viszont, bizonyára fölösleges név szerint
azonosítanunk őket, elegendő, ha visszalapozunk a Nagy Napév, a babiloni ciklusok és a yugák és katunok táblázataira: az ottani csillagidők,
korszakperiódusok tehát - a maguk arányaiban - azonosak az emberi szívműködés ritmikájával. S mint látjuk, a szexagazimális és a
decimális rendszer a makro- és mikrokozmoszban egyaránt érvényes.
Lélegzés - szexagezimális rend szerint
| 1 perc | 18 | |
| 1 óra | 60 x 18 | 1.080 |
| 6 óra | 6 x 1.080 | 6.840 |
| 12 óra | 12 x 1.080 | 12.960 |
| 24 óra | 24 x 1.080 | 25.920 |
Érverés - decimális rend szerint
| 10 perc | 180 | 80 perc | 1.440 |
| 20 perc | 360 | 120 perc | 2.160 |
| 30 perc | 540 | 160 perc | 2.880 |
| 40 perc | 720 | 200 perc | 3.600 |
| 50 perc | 900 | 240 perc | 4.320 |
| 60 perc = 1 óra | 1.080 |
Ezeket az eredményeket sem kell elemezni, de van-e szükség ellenpróbára? Könnyen szolgálhatunk vele: keressünk egy érverés- és lélegzetszámot, mely sem a Nagy Napév periódusaiban, sem a korszakrendszerekben nem szerepel, s vizsgáljuk meg, kihánthatók-e belőlük mindezek törzstényezői. Ilyen mennyiségek például az érverés egynapi összege (103.680) és a lélegzés egyhónapi száma (777.600). A próbára osztószámul két-két számsor kínálkozik: az érverésnél a Nagy Napév időkörei és a 72.es gyökérszám (az érverés) származékai, a lélegzésnél a földi időkörök és a 18-as gyökérszám (a lélegzés) derivátumai. Minthogy az első esetben az osztandó (103.680) aránylag alacsony, az osztó (72) pedig magas, emennek osztatait használjuk: a második esetben viszont az osztandó (777.600) igen magas, az osztó (18) alacsony lévén, ennek szorzatait alkalmazzuk. A matematikus eleve tudni fogja ugyan, hogy az eredmények igazolóak lesznek, miután a két rendszer (a szervezet és a Naprendszer) törzstényezői közösek, mégis kíváncsiak lehetünk, mifélék adódnak.
Érverés 1 nap: 103.680
Osztószámok:
| 1. | 25.920 | (precessziós világév) |
| 2.160 | (precessziós világhó) | |
| 72 | (precessziós világnap) | |
| 1.080 | (precessziós világperc napokban) | |
| 2. | 72 :1 | = 72 |
| 72 : 1.5 | = 48 | |
| 72 : 2 | = 36 | |
| 72 : 2.5 | = 28.8 | |
| 72 : 4 | = 18 |
(Ez tulajdonképpen egy 12-esével csökkenő szexagezimális számsor, kivéve a 28.8-at, ennél a csökkenés 12:2 = 6. Az alábbi osztáspróbánál felhívjuk a matematikus figyelmét a 4 szerepére.)
Végezzük el tehát az osztáspróbákat:
| 1. | 103.680 : |
25920 = | 4 = | "szent" világszám | |
| 103.680 : | 2160 = | 48 = | 4 x 12 hó = | 4 év | |
| 103.680 : | 72 = | 1440 = |
4 x 360 nap = | 4 év | |
| 103.680 : | 1080 = | 96 = | 4 x 24 óra = | 4 nap | |
| 2. | 103.680 : | 72 = | 1440 = | Samas-kor | |
| 103.680 : | 48 = | 2160 = | Szin-kor | ||
| 103.680 : | 36 = | 2880 = | Ea-kor | ||
| 103.680 : | 28.8 = | 3600 = | Enlil-kor | ||
| 103.680 : | 18 = | 4320 = | Anu-kor |
Lélegzés 1 hónapban: 777.600
Osztószámok:
| 2. | 18 x 10 = 180 | ||
| 1. | 1360 (év, napokban) | 18 x 12 = 216 | |
| 12 (hónap) | 18 x 15 = 270 | ||
| 30 (nap) | 18 x 20 = 360 |
||
| 24 (óra) | 18 x 30 = 540 |
Lássuk az osztáspróbák eredményeit:
| 1. | 777600 : |
360 = | 2160 = | 1 precessziós világhó |
| 777600 : | 12 = | 64800 = | C világév fele | |
| 777600 : | 30 = | 25920 = | 1 precessziós világév | |
| 777600 : | 24 = | 32400 = | C világév negyede | |
| 2. | 777600 : | 180 = | 4320 = | Anu-kor |
| 777600 : | 216 = | 3600 = | Enlil-kor | |
| 777600 : | 270 = | 2880 = | Ea-kor | |
| 777600 : | 360 = | 2160 = | Szin-kor | |
| 777600 : | 540 = | 1440 = | Samas-kor |
Nos, az érverés és a lélegzés periódusainak elemzése útján a napidő és a főidő periódusaihoz jutottunk el, valamint az istenkorok évszámaihoz, melyek viszont az összes nagyrendszer törzstényezői s egyben egzakt csillagászati időkörök. Mind összevéve mutatják, hogy a nap- és földmozgásnak és az emberi szervezet fő funkcióinak ritmikája közös, és hogy számsorunk nem egyéb, mint e törvény matematikai aspektusának egyik rögzítése. AZ EMBERI TEST IS MIKROKOZMOSZ.
Hosszú oldalakon át, sokféleképpen, keresztül-kasul firtattuk a számok erdejét, s mind sűrűbben ugyanazokkal a mennyiségekkel találkoztunk. Csökkentsük őket a legkevesebbre, egyesítsük a csillagidőket az emberi funkciókkal, s egészítsük ki – mint a régiek tették – az istenek számaival (melyek egyébként szintén valós csillagászati értékek); ha sikerül, akkor előttünk áll, egyetlen képletbe sűrítve a makro- és mikrokozmosz, az égi és a földi világ, közepén az emberrel:
| Tér | Idő | Ember | Isten | ||||
| Napmozgás | Földforgás | Nap | Föld | Érverés | Lélegzés | Tér-idő-anyag felett | |
| 1° | 1° | 72 év | 4 perc | 72 | 72 | - | - |
| 2° | 2° | 144 év | 8 perc | 144 | 144 | 1440 | Samas |
| 3° | 3° | 216 év | 12 perc | 216 | 216 | 2160 | Szin |
| 4° | 4° | 288 év | 16 perc | 288 | 288 | 2880 | Ea |
| 5° | 5° | 360 év | 20 perc | 360 | 360 | 3600 | Enlil |
| 6° | 6° | 432 év | 24 perc | 432 | 432 | 4320 | Anu |
A sumérek bölcs emberek voltak, de bölcsességük forrása közös az összes régi népével, az őskorok mélyén buggyant fel, s az
emberi faj eredendő tulajdona volt. Ahogy Panodorosz mitografus írta: „Emez évezredek alatt [a vízözön előtt] állt be a világot kormányzó
hét isten uralma. Ebben a korban történt, hogy az emberiség e jótevői leszálltak a Földre, és megtanították az embereket, hogyan
számítsák ki a Nap és a Hold járását az Állatkör tizenkét jegye által."