Az írás történetéről, s ennek kapcsán az emberi lét kezdeteiről
H. Németh Beáta
Szakdolgozatom témájának kidolgozását nagy várakozással kezdtem, s miközben újabb és újabb szakirodalom után kutattam, az emberi lét sokkal mélyebb, időben távolabbra nyúló történetéhez jutottam, mint azt remélni mertem volna. Fennmaradt emlékeink, régészeti leleteink ésszerű, prekoncepciókat kizáró vizsgálata után megkockáztathatjuk a feltevést, miszerint az emberiség létezése egyidős a jelképzés, az írástevékenység létezésével.
Vessük fel a kérdést: mi az ember-ség, a fényből és sárból gyúrt lény fény-volta, ha sok egyéb mellett nem az emlékezet, melyet rögzítvén eltűnnek az idő és tér kényszerű korlátai, a lerajzolt, leírt gondolatok segítségével legyőzhetjük a nekünk adatott „itt és most"-ot, sétálhatunk az Éden kerjtében, átélhetjük Jézus szenvedését, diadalmaskodhatunk a Hunyadiak oldalán! S nekünk grafológusoknak, kik ezzel az „ajándékkal" foglalkozunk, szabad-e kétségbe vonnunk, hogy az írás maga az ember!