Ancient history - Ókor, őstörténet Scythia - Szkítia Pyramids - Piramisok Sumerian clay tablet - Sumér agyagtábla Sumerians - Sumérok Assyria - Asszíria Ancient Egypt - Ókori Egyiptom Egyptian hieroglyphs - Egyiptomi hieroglifa Scythian treasure - Szkíta kincsek Sarmatian - Szarmata

Az óegyiptomi borról

Gaál Ernő

 

 

Gaál Ernő (1941) egyiptológus, egyetemi tanár. Az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszékének vezetője, az Ókortudományi Intézet igazgatója.

 

 

Két olyan italféleségről is tudunk, amelyek kifejezetten
összhangban vannak az emberi testtel: a bor belül,
az olaj pedig kívül.

Plinius, Naturalis Historia XIV. 32. 150.

 

A toxikus italok rituális fogyasztása, az euforikus állapot teológiai fontossága, valamint az ilyen italok által kiváltott „magatartászavarok” egymástól elválaszthatatlan jelenségek. Az egyiptomi emberek ivási szokásairól tudnunk kell, hogy csak a lakosság kifejezetten jómódban élő tagjai engedhették meg maguknak, hogy bort ihassanak. De jelentős vallási ünnepeik alkalmával, ha nem is a legfinomabb s legdrágább szíriai borokból ugyan, kedvükre ihattak és emelhették kupáikat isteneik tiszteletére. Az egyszerű halandóknak azonban – az ünnepek elmúltával – be kellett érniük a sörrel, amelyet, mivel a tiszta és az egészséges víz drága kincs volt Egyiptomban, minden háztartásban egyszerűen el tudtak készíteni, és napi vízfejadagjuk jelentős részéből is sört „főzettek”.

 

BOR AZ ÜNNEPSÉGEKEN

Az ilyen ünnepségek alkalmával azonban az egyiptomiak elengedték magukat, s nagy mennyiségben fogyasztottak bódulatot, részegséget előidéző bort. Különösen a bubasztiszi ünnepi játékok voltak arról híresek-hírhedtek, hogy ilyenkor volt az ideje az olcsó lőre fogyasztásának. Ezek egyikén maga Hérodotosz (II. 60) is részt vehetett, hiszen a szemtanú hitelességével írta meg élvezetes beszámolóját. Elbeszélése szerint az ünnepségre túlzsúfolt vitorlásokon érkezett a sokadalom. A nők és a férfiak együtt szálltak hajóra, tudomást sem véve az „etikettről”, ahol az emelkedett hangulatot a nők szisztrum-, illetve a férfiak sípjátéka biztosította az utazás idején. Mindenki vidáman énekelt, akinek nem volt hangszer a keze ügyében, az buzgón tapsolt. Amikor a kisebb hajóhad települést érintett, s a partok közelébe ért, miközben néhány nő még mindig énekelt s játszott hangszerén, mások hangosan sértő kifejezésekkel illették a parton lévő nőket. Miközben a hajó elhaladt, a hölgyek táncot lejtettek, sőt, mi több, néhányan felfedték bájaikat is. Így ment ez egészen addig, amíg meg nem érkeztek Bubasztisz kikötőjébe, ahol temérdek áldozatot mutattak be. Szerzőnk megjegyzi, hogy az ünnepség alatt több szőlőbort fogyasztottak a „búcsúsok”, mint az év többi napján együttvéve. Az ünnepre ellátogató férfiak és nők száma, nem számítva a gyereksereget, a helybéliek szerint meghaladta a 700 000-et is. Természetesen az is meglehet, hogy Hérodotosz túlbecsülte az ünneplő tömeg nagyságát – nem ez volna az egyetlen alkalom, amikor ezt teszi.

Az antikvitás korából még egy ilyen hatásos leírás maradt fenn, ahol a borivás állt az ünnepségek középpontjában. Ez utóbbit Athénaiosznak (Kr. u. 200 körül), a naukratiszi illetőségű görög-egyiptomi szerzőnek köszönhetjük, aki a római korban írta le azt a fenséges látványosságot, amelyet Dionüszosz isten tiszteletére az alexandriai stadionban rendeztek. Ennek dátumát azonban még nem lehetett pontosan meghatározni, csak azt tudjuk róla, hogy a világraszóló fesztivál II. Ptolemaiosz Philadelphosz (Kr. e. 285–246) uralkodása idején történhetett. Zárójelben jegyezzük csak meg, hogy a bor egyiptomi és nemzetközi története ekkorra már mintegy háromezer éves múltra tekinthetett vissza. Az itt következő hosszú leírás, amelyben Athénaiosz saját emlékeit és a rhodoszi Kallixenusz azóta elveszett szövegeit vegyíti össze, jól illusztrálja, hogyan ábrázolták a pompás és szemfényvesztően fényes ünnepi menetet az eseményen (Lakomázó szofisták 5, 196A – 203B).

Az ünnepi felvonulás során, írja beszámolójában Athénaiosz, négykerekű, hat és fél méter hosszú, három és fél méter széles kocsin állt Dionüszosz négy és fél méter magas szobra, amelyet úgy készítettek el, hogy aki akart, az a kezében tartott aranyserlegből bort áldozhatott a felvonuláson. A szobor előtt elhelyeztek egy arany italkeverő edényt is, amelynek űrtartalma közel 200 liter volt, s ez színültig volt töltve borral. A kocsit 180 ember vontatta. Dionüszosz szobrát a menetben makedóniai bakkhánsnők követték, akik hosszú hajat s fejükön virágkoszorút viseltek, illetve olyan hajkoronát, amelyben kígyók tekergőztek, míg mások szőlőlevelekből és borostyánból font fejékekben pompáztak. Utánuk egy másik, 300 ember által húzott kocsi következett, amelynek a tetején egy húsz méter hosszú, majd hét méter széles taposókád „utazott” tele szőlővel. A fürtöket hatvan szatír taposta, akik tevékenységük közben szüreti dalokat énekeltek sípon játszó zenészek kíséretével.

Az ünnepség e kiragadott részletéből is nyilvánvaló, hogy Kallixenusz leírása egy jól megszervezett és kitűnően kivitelezett, gigantikus méreteket öltő népünnepélyt mutatott be, amelynek végén a szerző a felmerült költségeket is közölte:
... az összköltség pénzben kifejezve 2 239 talentumra és 50 minára rúgott, és ezt az összeget a rendezvény szervezői, még mielőtt a látványosság véget ért volna, be is fizették.

borivás

 

AZ ÉLVEZETEK FOKOZÁSA

Az elfogyasztott bor hatását adalékanyagokkal fokozni is lehet. Sírfestményeken gyakran előforduló motívum, hogy a boroskorsókat lótuszvirágokkal díszítik fel, mintha az egyiptomiak jelezni kívánták volna, hogy tisztában voltak a kék lótusz szirmainak bódulatot előidéző tulajdonságaival, amikor azokat beáztatták a borba. Ugyanilyen hatást eredményezett, ha mandragórát (Mandragora officinarum) áztattak be a borba – az egyiptomiak nagyon hatásos keverékeket tudtak kotyvasztani. A mandragórának jól ismert érzékcsalódást kiváltó hatása.

(...)