Ítélet egy mongol–magyar balítéletről
Kara György
Ez a régi kínai négyszegletes pecsétnyomatokkal díszített, szép ruhájú kis könyv a címe szerint a hun nyelv emlékeivel foglalkozik.
Obrusánszky a kínai Belső-Mongol Egyetem egyik tanárának, az arhorcsin mongol nemzetiségű eposzkutató Ucsiraltunak egyeteme mongol nyelvű
folyóiratában 1996 és 2004 között kiadott hét tanulmánya magyarítására vállalkozott. A cikkekben szereplő kínai jelek és szavak
írásában és átírásában Csornai Katalin kínai tudományát hívta segítségül, nyelvi (milyen nyelvi?) lektorul pedig Czeglédi Katalint. A
fordítói utószó elmarasztalja a magyar nyelvészeket az újabb kutatások nem ismerésében (101. o.), de a könyvecske olvasása nemigen győzi
meg az avatott olvasót arról, hogy akár a mongol szerző, akár művének három magyar istápolója szilárd történeti nyelvészeti és józan
összehasonlító nyelvészeti alapokkal rendelkezik. Furcsa, hogy nem szólnak Czeglédy Károly hun-hiungnu kutatásairól,1 amelyben megkísérelte
az ázsiai hiungnu és az európai hun nép között tátongó időbeli és földrajzi szakadékot áthidalni, a két nép kapcsolatát
valószínűsíteni. Czeglédy Károly igen tömény tanulmányát különben a sinológus-altajista Nicola Di Cosmo friss munkája2 sem említi.
Igaz, írása csak a hiungnukkal és nem a hunokkal foglalkozik.
A fordítás mongol eredetije, sajnos, nincs a kezemben, most csak a folyóirat kínai nyelvű kiadásához tudok hozzáférni, de abban Ucsiraltu cikkeit nem leltem (a folyóirat mongol és kínai kiadása nem azonos), így ismertetésem és bírálatom a magyar változatot illeti. E változatban oly sok balítélet és hiba van, hogy egy ismertetésben nem lehet mind elősorolni.
Ucsiraltu nem Attila hunjai, hanem a hiungnuk nyelvének kínai forrásokban szereplő szórványemlékeit tárgyalja. Hét cikke közül itt elsőként az időben utolsó, 2004-ben megjelent szerepel, mely a hiungnu népnév eredeti hangzásával és jelentésével foglalkozik. A bevezető kivonat szerint a név „eredeti alakját 'xiongnu'-nak, az ómongol beszélt nyelvben 'hunnu'-nak tételezhetjük" (7. o.). A xiongnu nem eredeti alak, hanem a népnév ókori kínai torzításának mai északkínai kiejtése a ma Kínában hivatalos latin betűs (pinjin) átírásban. (A lehetséges eredeti hangalakokról magyarul okosabbat olvashatni Czeglédy Károly említett munkájában.) A hunnu vagy hungnu hangsor idegen mind a mai, mind a ma ismert régibb mongol hangrendszer számára. A mai (halha) mongol xunnuu az orosz хунну-ból való, mely a kínai xiongnu régibb orosz átírása. (Hasonló alakú szó a Tannu-ola hegynév tulajdonnévi része, mely a nyugatmongol Tangnu oula 'Tangnu hegység' orosz kényszerű torzítása, lévén az ng hang idegen az orosz számára. A hegynév a XIII. századi mongolból Tanglu alakban ismeretes, mai halha megfelelője Tagna, de mongolul nem elemezhető.) Az ómongol nyelvmeghatározás pedig magyarul a XIII. század előtti mongolos nyelvekre érvényes, melyek ismerete ma még igen hézagos (bár többet lehet tudni róluk, mint a hunok és hiungnuk nyelvéről vagy nyelveikről). Ucsiraltu talán a klasszikus írott nyelvre gondolt, amelyet mongolul „régi mongol"-nak is neveznek, de ez nem beszélt nyelv, és hiteles történeti forrásaiban nem fordul elő a hiungnu népnév. A mai (halha) mongol xün 'hiungnu; hun' alakjában azonos a xün 'ember' szóval (< kümün). Ez a „hun" népnév a Rincsen3 szerkesztette mongol nyelvészeti és néprajzi atlasz egyik történeti-földrajzi térképén szerepel, ugyancsak újabb keletű, s ennek használata a hun-hiungnu azonosság feltevésén és a hiungnuk mongol rokonságának hitén alapul.
(...)
A teljes írás a csatolt PDF fájlban olvasható.