Katalónia és Magyarország a középkorban
Révész László
"Királylányok messzi földről " - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása
Magyarország és a nyugati Mediterráneum között napjainkig ritkák és esetlegesek a kapcsolatok. A két térség népei egymás múltjáról, jelenéről, kultúrájáról rendkívül keveset tudnak, annak ellenére, hogy jelenleg ugyanazon közös európai politikai és kulturális egység tagjai. Bízunk abban, hogy tárlatunk segíti egymás jobb megismerését, megértését, s újabb nézőpontokat kínál a hasonlóságok felfedezésében.
 Mallorcai Sancia, Árpád-házi Jolánta unokája |
Az első ezredforduló éveiben jött létre a magyar királyság, s a katalán grófságok is ebben az időszakban váltak függetlenné a karoling monarchiától. A Kárpát-medence birtokba vétele a IX. század végén a magyar törzsek évezredes vándorlásának utolsó állomása volt. Ezt követően több tucat hadjáratot vezettek a déli és nyugat-európai államok területére, s így jutottak el 942-ben Katalóniába is. A hadjárat főként Barcelonától északra fekvő területeket érintett, s Lerida ostromával fejeződött be.
A XII. század második felében megnőtt a barcelonai grófi dinasztia nemzetközi politikai súlya, kiszélesítették nemzetközi kapcsolataikat, s ezáltal a magyar királyság szintjére emelkedett, mely a korabeli két legnagyobb birodalom - a Német-Római Császárság és a Bizánci Birodalom - között elterülő erős állam volt. Ettől kezdve a katalán királyok házasságpolitikája részben arra törekedett, hogy a távoli, nagy fontosságú uralkodó családokkal való házasságkötés révén tekintélyt és megbecsülést szerezzen.
A katalán-magyar történelmi kapcsolatok a középkor derekán, a XII-XIII. században voltak a legerősebbek. Imre király és Aragóniai Constancia hercegnő házassága (1198-1200) révén az infánsnő kíséretében katalán nemesek érkeztek Magyarországra. A királyi pár gyermeke volt III. László (1204-1205) magyar király. Feltevések szerint az ország előkelőinek jelölésére szolgáló 'báró' (barones) szó a XIII. sz. elején aragon közvetítéssel jelent meg és terjedt el Magyarországon. Ugyancsak aragon hatás érvényesülhetett az Aranybulla kiadásában is. Később a visszahatás is kimutatható, ugyanis az Aranybulla több ponton rokonságba hozható az 1278-as aragon kiváltságlevéllel (Privilegium Unionis).
Magyarországi Jolánta (II. András lánya) és I. Jakab király házassága (1235) a két ország uralkodóinak ambiciózus hatalmi törekvései jegyében jött létre. I. Jakab egy aragon-katalán hatalmi centrumot alkotott meg, amely Provance-tól Valenciáig terjedt. II. András célja egy Antiochiától Magyarországig terjedő területen létrehozandó birodalom volt, ennek jegyében indította szentföldi hadjáratát, az 5. keresztes háborút is. E két birodalom egyesíthette volna a mediterráneum nyugati és keleti medencéjének jelentős részét.
A két térség közötti kapcsolatok a XV. században erősödtek fel újból. A konstanzi zsinat felhatalmazása alapján Zsigmond tárgyalásokat kezdeményezett XIII. Benedek pápával és legfőbb hívével, I. Ferdinánd aragon királlyal Perpignanban. A megegyezést kívánták elősegíteni a rendjelek kölcsönös adományozásával is: 1415 őszén Zsigmond és kísérete az aragóniai Kanna-rend, 1416-ban Ferdinánd, fiai és 30 aragon nemes a Zsigmond által alapított Sárkány-rend jelvényét kapta. Zsigmond tárgyalásai mindazonáltal csupán félsikerrel zárultak 1416 decemberében. Benedek nem mondott le a pápai trónról, de Ferdinánd pártfogását nem élvezhette többé.
Hunyadi Mátyás magyar király és Aragóniai Beatrix, a nápolyi uralkodó, Aragóniai I. Ferdinánd (1458-1494) lányának esküvőjét 1476-ban tartották meg. A katalán és a magyar dinasztia utolsó találkozása a középkor alkonyán jött létre, olyan pillanatban, amikor Európában mélyreható változások történtek.
Révész László
1. EZER ÉVVEL EZELŐTT
Az első kiállítási tér a látogatókat a X. század utolsó évtizedeibe és a XI. század közepére kalauzolja, amikor létrejött a magyar királyság és a katalán grófságok függetlenné váltak a karoling monarchiától. Az időbeli egybeesés ellenére, a két terület politikai, társadalmi és kulturális identitása két egymástól teljesen eltérő folyamaton keresztül alakult ki. Éppen ezek azok a sajátosságok, melyekre a kiállítás gondolatmenete összpontosítani kíván.
 Árpád-házi Szent Erzsébet képe az Epifánia oltárképről a barcelonai Szent Eulália királyi kápolnából |
A magyar törzsek évezredes vándorlásának befejeződése, Kárpát-medence végleges elfoglalása a IX. század végén történt. E tény, majd a kalandozó hadjáratok megszűnése jelentették azt az alapot, melyre később a keresztény magyar királyság épült. Az államalapítás egy hosszú és több tényezőt felölelő folyamat volt, melynek egyik állomásaként Szent István 1000-ben királyi koronát kapott II. Szilveszter pápa közreműködésével. Néhány évvel ezt megelőzően, 985-ben, Barcelona grófja, II. Borrel megszabadult a karoling monarchiához fűződő kötődéseitől és elindult a katalán határgrófságok politikai függetlenségének útján. A Karoling Birodalom és az al-Andalus közötti határterületet alkotó, a keleti és a nyugati világ közötti kulturális kölcsönhatások által egyaránt érintett katalán grófságok a barcelonai grófi dinasztia felülkerekedésével és vezetésével a XI. század során megteremtették és megszilárdították identitásukat. Ennek az identitásnak az alapját a társadalom teljes mértékű feudalizálódása, illetve a muzulmán Hispániával szembeni területi terjeszkedésre való törekvés adta meg.
942. évi magyar hadjárat Katalóniában. Abu Marwan ibn Hayyan 11. századi történettudós, a kordobai kalifa hivatalnoka tudósít e hadjáratról. Művét az elmúlt évtizedekben fedezték fel és tették közzé a spanyol kutatók: P. Chalmeta, F. Corriente, M. Subh. A hadjárat főként katalán területeket érintett Barcelonától északra, és Lerida ostromával fejeződött be. E munka rendkívül jelentős forrás a korai magyar történet szempontjából, mert megőrizte a 10. század közepe magyar vezetőinek a nevét is. Végezetül ez a kiállítási egység külön teret szán Gerbert d'Aurillac, azaz II. Szilveszter pápa alakjának, aki úgy a Szent Istváni Magyarország alapításának, mint a grófi Katalónia kulturális ragyogásának is tanúja és kivételes főszereplője volt. Gerbert ifjúként Vic-ben és Ripoll-ban tanult, pápaként pedig koronát küldött az első magyar király, Szent István számára.
2. MESSZI FÖLDRE UTAZÓK
A XII. század második felében megnőtt a barcelonai grófi dinasztia nemzetközi politikai súlya, mely lehetővé tette, hogy kiszélesítse kapcsolatait, és ezáltal a magyar királyság szintjére emelkedjen, mely a korabeli két legnagyobb birodalom – a Német-Római Császárság és a Bizánci Birodalom – között elterülő erős állam volt. Ettől kezdve a katalán királyok házasságpolitikája már nemcsak a területi terjeszkedést (ezt a házasságpolitikát már a IX. századtól kezdve alkalmazták Occitániában), vagy a szomszédos államokkal való politikai egyensúly megteremtését célozta meg. Arra is törekedett, hogy szert tegyen arra a tekintélyre és megbecsülésre, melyet a távoli, nagy fontosságú uralkodó családokkal való házasságkötés jelentett.
Ez a második nagy kiállítási tér alkotja a kiállítás legfontosabb, konceptuális részét. Célja a katalán-magyar történelmi kapcsolatok bemutatása a középkor derekán (XII-XIII. század), amikor is a két országot összekötő politikai szálak a legerősebbek voltak. A téma vezérfonalát a két királyság között szövődő dinasztikus kapcsolatok alkotják, melyek két, különösen erős és életképes, rendkívüli területi és politikai terjeszkedést mutató királyság meglétéről tanúskodnak. A kiállítás ezen része különös figyelmet fordít Imre király és Aragóniai Konstancia, valamint I. Jakab és Árpád-házi Jolánta házasságára.
Nem egészen ötven év alatt a barcelonai grófi dinasztia és az Árpád-ház kétszer is házassági kapcsolatba került. Történetünk két közös szereplőjén, Aragóniai Konstancián és Árpád-házi Jolántán keresztül szeretnénk a közönséghez közelebb hozni a korabeli katalán és magyar társadalmat: szülőföldjüket, ahonnan útra keltek, és ahol apjuk, I. Alfonz és II. András királyok uralkodtak, valamint férjük, Imre és I. Jakab országát, ahová megérkeztek. Az a tény, hogy Konstancia, de főként Jolánta életútja egybeesik Katalónia és Magyarország középkori történelmének legmozgalmasabb, változásokkal teli időszakával, lehetővé teszi, hogy különösen intenzív módon közelítsük meg mindkét ország alapvető arculatát úgy politikai, mint társadalmi, gazdasági és kulturális szemszögből is.
Imre király és Aragóniai Constancia hercegnő házassága, (1198-1200) Az infánsnő kíséretében Magyarországra érkezett katalán nemesek leszármazottai a Fraknói és a Nagymartoni családok. A királyi pár gyermeke volt III. László (1204-1205) magyar király. A Nagymartoni család őse, Simon comes irányította a főváros, Esztergom sikeres védelmét 1241-ben, a tatárok támadása idején. Feltevések szerint az ország előkelőinek jelölésére szolgáló ’báró’ (barones) szó a XIII. sz. elején aragon közvetítéssel jelent meg és terjedt el Magyarországon. Ugyancsak aragon hatás érvényesülhetett az Aranybulla kiadásában is. Később a visszahatás is érvényesült, ugyanis az Aranybulla több ponton rokonságba hozható az 1278-as aragon kiváltságlevéllel (Privilegium Unionis) A heraldikai kutatások szerint Imre és II. András (1205-1235) királyok címerében aragon hatásra jelent meg a hétszer vágott vörös-ezüst mező, az Árpád-sáv.
Magyarországi Jolánta (II. András lánya) és I. Jakab király házassága. (1235) Ennek kapcsán kísérlet történt arra, hogy összekössék a Provance-tól Valenciáig terjedő aragon-katalán hatalmi centrumot II. András törekvéseivel. A magyar uralkodó szeme előtt ugyanis egy Antiochiától Magyarországig terjedő területen létrehozandó birodalomra célja lebegett. E célt szolgálta az általa vezetett 5. keresztes háború. A Jolánta kíséretében érkező magyar nemesek és leszármazottaik betagozódtak az aragon-katalán arisztokráciába. Emlékezetükről a korabeli oklevelek vallanak.
A KIRÁLYI HÁZ SZENTSÉGE
Árpád-házi Szent Erzsébettel (1207-1230) a ferences lelki forradalom eljutott Európa palotáiba is. Erzsébet, Jolánta féltestvére és Thüringia őrgrófjának a felesége, szakított a női szentség uralkodó modelljével, amely a szüzességet helyezte előtérbe. Feleségként és anyaként szállt szembe férje családjával, akik korlátozni akarták a szegények segítésében. Ez a példa vonzotta a nemesi és a királyi családok asszonyait. Természetesen, elsősorban az Árpád-ház nőtagjai követték legnagyobb számban és legnagyobb meggyőződéssel az új modellt, de Jolánta révén katalán földön, sőt gyermekei révén egész Hispániában is hatott. Erzsébetet a dinasztia szentjének tekintették, és néhány hercegkisasszony „Szent Erzsébet leányaként” élte életét.
4. KIRÁLYI LÁTOGATÁS
A nikápolyi csatavesztés már megmutatta, hogy a Magyar Királyság számára az ottomán hódítás komoly veszélyt jelent. A pápaság avignoni fogsága, majd az 1378-ban bekövetkezett nagy nyugati egyházszakadás óta súlyos helyzetben lévő katolikus egyház reformja, az eretnekségnek tekintett hitbeli kérdések rendezése és nem utolsó sorban az egyházszakadás megszüntetése érdekében 1414-ben összeült konstanzi zsinat csak ez utóbbi esetében tudta maradéktalanul teljesíteni feladatát. Ebben az akkorra már római királlyá választott Luxemburgi Zsigmond magyar király múlhatatlan érdemeket szerzett a katalóniai Perpignanba tett utazásával.
Zsigmond megnyerő külsejét és jó beszédkészségét a tárgyalóasztal mellett sikerrel használta ki. Az utazások, tárgyalások sikerét pompás ünnepségek, felvonulások és lakomák segítették. Ugyancsak a megegyezést volt hívatva elősegíteni a rendjelvények kölcsönös adományozása: 1415 őszén Zsigmond és kísérete az aragóniai Kannarend, 1416-ban Ferdinánd, fiai és 30 aragon nemes a Zsigmond által alapított Sárkányrend jelvényét kapta Zsigmond tárgyalásai mindazonáltal csupán „félsikerrel” zárultak 1416 decemberében. Benedek nem mondott le, de Ferdinánd pártfogását nem élvezhette többé.
5. ARAGÓNIAI BEATRIX
1476-ban tartották meg Hunyadi Mátyás magyar király és Aragóniai Beatrix, a nápolyi trónt apjától, V. Alfonztól öröklő Aragóniai I. Ferdinánd (1458-1494) lányának esküvőjét. A katalán és a magyar dinasztia közötti utolsó találkozás a középkor alkonyán jött létre, olyan pillanatban, amikor Európában mélyreható változások mentek végbe. Ezen a harmadik frigyen keresztül szeretnénk bemutatni a két országban a XIII. század óta végbement változásokat.
Aragóniai Beatrix úgy érkezett meg Magyarországra, hogy valószínűleg sohasem járt Katalóniában. Nagyapja, V. Alfonz uralma alá vonta a Földközi-tenger nyugati medencéjének terjedelmes részét, melynek következtében az Aragón Korona a XV. századi Európa egyik legnagyobb hatalmává vált. A Fejedelemség súlyos anyagi válságával ellentétben, V. Alfonz nápolyi udvara a legelső humanista központok egyike volt. V. Alfonz 1457-ben törvényes utód nélkül halt meg, ezért birtokait az Aragón Koronát öröklő testvére, II. János, és a Nápolyi királyságot öröklő törvénytelen fia, Ferdinánd között osztotta fel.
A XIV. század második felétől az Európa keleti határait folyvást fenyegető oszmán terjeszkedés elleni harcokban kiemelkedő hadvezér, Hunyadi János magyarországi kormányzó fiát, Hunyadi Mátyást (1464-1490) az arisztokrácia választotta királlyá. Uralkodása a pénzügyi és közigazgatási reformok révén központosított tekintélyuralmi monarchia kezdetét jelentette. Korának egyik legerősebb hadserege élén Nyugat felé terjeszkedő külpolitikát folytatott, melynek végső célja a császári trón megszerzése volt. Politikáját keleti irányban a török támadások elleni védekezés jellemezte. Reneszánsz udvarában a művészeteket állampolitikai szintre emelte. Mátyás, mint mecénás nagyszerű szervezési tevékenységet fejtett ki, melyre példa a budai, visegrádi, pozsonyi és székesfehérvári királyi udvarok kiépítése, átépítése, kulturális intézmények létrehozása, továbbá művészek és humanisták Magyarországra hívása. Felesége, Aragóniai Beatrix megérkezése hozzájárult e pompa kiteljesedéséhez.
Dr. Révész László
főkurátor