Ancient history - Ókor, őstörténet Scythia - Szkítia Pyramids - Piramisok Sumerian clay tablet - Sumér agyagtábla Sumerians - Sumérok Assyria - Asszíria Ancient Egypt - Ókori Egyiptom Egyptian hieroglyphs - Egyiptomi hieroglifa Scythian treasure - Szkíta kincsek Sarmatian - Szarmata

Kazária, avagy a „tükör túloldala”

Agócs Gergely

 

 

A magyar folklór Észak-kaukázusi párhuzamairól

(...)

2. Kazár – alán – kabar – balkár – karacsáj – nogaj – magyar összefüggések

A fennebb ecsetelt őstörténeti vonatkozások egyértelműen indokolják, hogy a néhai Kazár Kaganátus területén ma élő népek kultúráját, annak vizsgálatát a magyar társadalomtudományok kiemelten fontosnak tartsák. A Kaukázus északi előterében élő türk, iráni, illetve kaukázusi nyelveket beszélő népek története azért is lehet fölöttébb izgalmas a magyar művelődéstörténet számára, mert e népek nagy részéről hitelt érdemlően kimutatható, hogy őseik már a Kr. u. IV-V. században is a mai településterületeiken éltek, azaz a magyar honfoglalás korszakától fogva (legalább is a tágan értelmezett areális zónában) kontinuus megtelepedésükkel számolhatunk. Emellett a bizánci császár művének magyarokkal kapcsolatos fejezetei arra is rámutatnak, hogy a „kazár" nyelvű kabarok a honfoglaló hét magyar törzs mellett további (az előbbiekkel egyenrangú) hármat alkottak. Ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy kultúránk megannyi „törökös jegyét" nem csak az interetnikus kapcsolatok révén szerezhettük, és el kell fogadnunk azt a felvetést, hogy a magyar nép etnogenezisében tevőleg is részt vettek olyan türk nyelvű népcsoportok, melyek keleten maradt néprészeinek leszármazottai a Kaukázus északi előterében máig megőrizték nyelvi-etnikai különállásukat. A magyar nyelvi és egyéb kulturális párhuzamok, - ilyen pl. a hagyományos zenei kultúránk keleti kapcsolatrendszere - indokolják, hogy az itt élő népcsoportok közül elsősorban a türk balkárok, karacsájok, nogajok és kumükök vizsgálatával foglalkozzunk. A karacsájok és a balkárok, akik valójában egy népet alkotnak (az erdélyi magyarok és székelyek etnikai viszonyához hasonlóan), a Kaukázus hegyeiből leömlő, helyenként folyóvá duzzadó gleccserpatakok völgyeiben élő, letelepedett, havasi pásztorkodást és hegyvidéki földművelést folytató moszlimok. A nogajok szintén moszlim vallásúa k, de az ő őseki még a XX. Század elején nomád pásztorkodást folytattak, s antropológiai jegyeik is inkább a füves puszta egyéb nomád népeihez rokon ítják őket. Ennek emlékét láthatjuk abban is, hogy a mai településterületeik is szétszórtan helyezkednek el a térképen. A legnagyobb, összefüggő nogaj régió Dagesztánban található, egy -egy nagyobb falucsoportot a Karacsáj - Cserkesz köztársaságban, a Kubány folyó mentén, és a Krim félszigeten is számon tartunk, és a nép egyes elszigetelt csoportjai Anatóliában, illetve a mai Románia Dobrudzsa tartományában élnek. A kumükök a térség legmeghatározóbb türk nyelvű népcsoportja. A mai Dagesztán területén élnek, letelepedett földműveléssel foglalkoznak, és a múltban ők voltak a régió első számú kereskedői. Ez a tevékenységük olyan jelentőséggel bírt, hogy az orosz hatalom megszilárdulása előtt az egész Észak-kaukázusi térség közlekedő nyelve a kumük volt.

Első, 2000 szeptemberében, Sipos Jánossal közösen lebonyolított gyűjtőutunk során a Kabard-Balkár és Karacsáj-Cserkesz köztársaságok területén végeztünk népzenei terepkutatást. A második, szintén kéthetes gyűjtőútra 2007 augusztusában került sor, amikor is (Lukács Józseffel közösen) a hét évvel korábban meglátogatott községek mellé az eddig számunkra feltáratlan völgyekben is végeztünk adatgyűjtést, sőt, ezúttal nogaj településeken is sikerült a magyar összehasonlító zenefolklorisztika szempontjából nagy értékkel bíró felvételeket készíteni. A sok-sok nyilvánvaló, nem egyszer szinte dallamazonosságot mutató zenei párhuzam mellett olyan egyéb folklóradatok, illetve járulékos információk is előkerültek, melyekről kötelességemnek érzem tájékoztatni a keleti kulturális rokonságunk iránt érdeklődő magyar szakmai közösséget. Kezdjük talán azzal, hogy a karacsáj-balkár nép déli szomszédjai, a grúziai szvánok a karacsájokat és balkárokat nem különböztetik meg, hanem gyűjtőnevükön így nevezik őket: szovarti. Keleti szomszédjaik, az észak-oszétiai Alánia nevű tartomány lakosai is megkülönböztetés nélkül az aszi néven illetik őket. Nem is kell olyan nagy fantázia ahhoz, hogy megállapítsuk: a karacsáj-balkár népcsoportot a déli szomszéd-területek népe szavárdoknak, a keleti szomszédnép pedig jászoknak nevezi. Persze, el lehet mondani, hogy a szavak évszáz adokon és népeken átívelő jelentéstartalma változhat, és ezért ezt nem vehetjük alapul semmiféle tudományos igényű következtetéshez, de nézzük a további tényanyagot.

(...)

A teljes írás a csatolt PDF fájlban olvasható.

Kazária