Ancient history - Ókor, őstörténet Scythia - Szkítia Pyramids - Piramisok Sumerian clay tablet - Sumér agyagtábla Sumerians - Sumérok Assyria - Asszíria Ancient Egypt - Ókori Egyiptom Egyptian hieroglyphs - Egyiptomi hieroglifa Scythian treasure - Szkíta kincsek Sarmatian - Szarmata

Keleten kél a nap I.-V.

Götz László

 

 

Götz László: Keleten kél a nap

Régészeti, nyelvészeti és őstörténet-tudományi értekezések a magyarság távol-keleti eredetéről. A mű sokáik igazi könyvritkaságnak számított, míg a Püski kiadó fel nem vállalta végre első magyarországi kiadását. A távol-keleti rokonság kutatásához nélkülözhetetlen forrásmunka.

 

TARTALOM

 

László Gyula: Götz László magyar őstörténete

 

I. KÖNYV
AZ ELŐ-ÁZSIAI ŐSNYELV FELÉ
Az európai nyelvtudomány és történelemszemlélet kritikája

 

Az újkőkori, középkori és korai bronzkori elő-ázsiai műveltségek hatásai Nyugat-Eurázsia kulturális fejlődésére

  • I. Délkelet, Közép- és Nyugat-Európa
  • II. Ázsia
  • III. Kaukázus, Pontusz, Volga-Urál-vidék

Indogermán nyelvészet, indogermán történetírás

Néhány szó a Grimm-féle hangtörvényekről és a szabályos hangváltozásokról

A hangváltozások jelentéstani (szemantikai) szerepe a nyelvekben

  • I. Vokalizáció
  • II. A mássalhangzók változásai
    • R-L átmenet
    • Nazalizáció
    • Mássalhangzólekopás
    • A "B", "G", "D" mássalhangzók változásai
    • Hangkereszteződés, polarizáció
    • Metatézis, a szótagok megfordulása
    • Összefoglalás

Az indogermán és a szemita nyelvek szumér párhuzamai

  • Görög-héber szópárhuzamok
  • Szumér-görög szópárhuzamok
  • Szumér-latin szópárhuzamok
  • Szumér-germán szópárhuzamok
  • Szumér-szláv szópárhuzamok
  • Szumér-indogermán-szemita szópárhuzamok

 

 

II. KÖNYV
KETTŐS MÉRTÉKKEL
A magyar őstörténetkutatás mószereiről és eredményeiről

 

Tudománytörténeti áttekintés

  • Az 1848 előtti magyar történetkutatás
  • Finnugor származásunk iskolája

Megjegyzések Bartha Antal "A IX-X. századi magyar társadalom" című művéhez

  • A nomadizálásról
  • A "sabartoi asphaloi" névről
  • A "grivna" kérdéshez
  • A kelet-európai szlávok régészeti nyomaihoz
  • A szabír, kazár, magyar népnevek összefüggéseiről
  • Bolgár-török jövevényszavainkról
  • A steppei népek "iráni" eredete
  • A korábbi indogermanocentrikus kutatások revíziójának szükségessége
  • Néhány szó a jég alatti halászatról
  • A szakirodalmi hivatkozások kérdéséhez
  • A finnugorok és a magyarok földműveléséről
  • A nyelvészeti paleontológiáról
  • A Kurszán-elmélethez
  • Az "Álmos" személynév és nyelvészetünk atimológiai módszerei
  • A kievi magyar uralom kérdése és történetkutatásunk tárgyilagossága
  • A "besenyő-futás"
  • A Kárpát-medence honfoglalás előtti lakossága
  • A "szaszanida-iráni" művészeti stílusról
  • A pártus kérdésről
  • A lomovátovói műveltség jelentősége őstörténetkutatásunk számára
  • A hunok történelmi szerepe
  • Az onugor-szabír-avar vándorlás útvonala
  • H. W. Haussig vizsgálatainak egyéb magyar őstörténeti vonatkozásai
    • Az avarokról, onogurokról, szabírokról
    • A "sakauraka", "asi", "pasiani", "tochar" és "sabarol" népekről
    • A kusánokról
    • Eftalita-hunok, avarok, magyarok
  • A Hunfalvy-iskola ellenzéke a századforduló táján
  • Néhány szó az "ugor" népnév színeváltozásáról
  • Fischer szűrszín-elmélete az újabb kutatások tükrében
  • A dél- és kelet-káspi tér népnév-anyaga a korai pártus korban és a szabír-magyar kérdés
  • A nyevolinói műveltség etnikumának kérdése és a késő-avar "griffes-indás" stílus volga-vidéki párhuzamai
  • Őstörténetkutatásunk nyelvészeti tilalomfái
  • Még egyszer a "szaszanida-iráni" stílusról, annak kaukázusi vetületében
  • A grúz egyházi ékszerekről
  • Ismét a "besenyő-futás"-ról
  • A "polgári pozitivista" történelemszemléletről
  • Összefoglalás

Tudományosság és tudománytalanság őstörténetkutatásunkban

  • Fodor István "Verecke híres útján..." című könyve tükrében
  • Nyelvészetünk 19. századi dogmái és a tudományos módszeresség
  • Finnugor "eredetű" szavaink
  • A hun-magyar rokonság kérdéséhez
  • Még egyszer a 19., század nyelvészeti dogmáiról
  • Az "uráli" őshaza és a palecobotanikai kutatások
  • Az "uráli" ősnép hipotézise és az antropológia
  • Fodor régészeti terminológiája
  • Az "uráli" őshaza és a rgészet
  • Az "uráli" őshaza és a paleoklimatológia
  • Csernyecov elmélete
  • A Fodor-féle andronovói "ugorok"-ról és azok fémművességéről
  • Adalék egy-két elvi- módszertani kérdéshez
  • Az "uráli", "finnugor" és "ugor" vándorlásokról
  • A finnugor népek kialakulásának régészeti nyomai Kelet-Európában
  • Kézai Simon, a Biblia, Nimród és a magyar szkíta-hagyomány
  • Szkíta kapcsolatainkról
  • Gondolatok a "Magna Hungaria"-kérdésről és Juliánusz Volga-menti magyarjairól
  • A honfoglalás kori sírok szem- és szájfedő fémlemezkéinek eredetéről
  • A szaltovói műveltség és az alánok
  • A honfoglalás eseményei és a finnugor szemléletű történetírás
  • Még egyszer a Kárpát-medence honfoglalás előtti lakosságáról
  • A kizárólagos finnugor irányzat és a "kettős honfoglalás"
  • Az életfa-motívum "iráni" eredetéről és történettudományunk pánindogermán szemléletéről
  • Adalékok a csónakba temetkezés "ősi ugor" szokásához
  • Összefoglalás

Megjegyzések őstörténetkutatásunk módszertani gyakorlatához

  • Őstörténeti hipotézisek elbírálásának elvi követelményei
  • A magyar őstörténetkutatás és a közel-keleti régészeti felfedezések
  • Az indogermán kultúrprioritás ideológiája
  • A szumér nyelv izolálására irányuló törekvések háttere
  • A pánindogermán szemlélet őstörténeti vadhajtásai
  • A közel-keleti ősműveltségek nyelvemlékeinek ignorálása módszertanilag megengedhetetlen
  • Az uráli őshaza "elvándorlása" az elő-ázsiai műveltségek hatósugarából


 

III. KÖNYV
"BONCOLD CSAK NYELVÉSZ!"
A finnugor nyelvtudomány módszerei és eredményei

 

Bevezetés helyett

A magyar nyelv és etnikum finnugor származásának elmélete a modern nemzetközi nyelv- és őstörténetkutatás tükrében

  • Az uráli-finnugor nyelvcsalád időrendje
  • Néhány módszertani meggondolás
  • A nemzetközi nyelvtudomány és őstörténetkutatás fejlődése az utóbbi évtizedekben
  • A nyelvészeti paleontológia
  • Az indogermanisztika ortodox irányzatának módszerei
  • A magyar nyelvtudomány mai szemlélete

A nyelvészeti Darwinizmus

A magyar nyelv uráli-finnugor eredetű szavai

  • Módszertani irányelvek
  • A 19. századi finnugrisztika nyelvhasonlítási módszerei
  • Nyelvstatisztikai meggondolások
  • Szemelvények Lakó-Rédei "A magyar szókészlet finnugor elemei" című etimológiai szótárából
  • A finnugor nyelvészet elmélete és gyakorlata
  • Néhány szó a magyar nyelv hangfejlődéséről és korai nyelvemlékeinkről

Indogermán nyelvekből származtatott jövevényszavaink

  • Általános módszertani megjegyzések
  • Iráni jövevényszavaink
  • Német jövevényszavaink
  • Szláv jövevényszavaink

Altáji (török) jövevényszavaink

  • Tudománytörténeti és módszertani áttekintés
  • Megjegyzések az ún. "csuvasos kritériumok" nyelvi, történelmi és etnikai hátteréhez
  • Néhány szó a "bolgár-török" nyelvekről
  • Török jövevényszavaink és a szumér nyelvemlékek

 

 

 

IV. KÖNYV
A SZUMÉR KÉRDÉS
Régészeti, etnogenetikai, nyelvfejlődési és kutatástörténeti elemzés

 

Az újkőkori, korai fémkori elő-ázsiai műveltségek fejlődése és összefüggései

  • Előzetes megjegyzések
  • Elő-Ázsia az újkőkorban
  • Észak-Mezopotámia a későneolitikumban és a kőrézkor első felében
  • Dél-Mezopotámia és Elám a kőrézkorban
  • Észak-Mezopotámia és a csatlakozó területek az Eridu-Ubaid, Uruk és Jemdet Nasr korban
  • A szumérok mezopotámiai bevándorlásának, elődeinek és őshazájának kérdése
  • A "protoakkád" teória
  • Az elő-ázsiai kulturális és nyelvi koiné

Az újkőkori és korai fémkori elő-ázsiai műveltségek etno-kulturális kisugárzásai Nyugat-Eurázsiában

  • Az anatóliai újkőkori műveltségek és a Hassuna-Samarra-Halaf kultúrkör kisugárzásai
  • Az Uruk-Jemdet Nasr korszak szumér kultúrájának távolabbi kisugárzásai
  • Megjegyzések a mezopotámiai időrend kérdéséhez
  • Szumér művelődési és etnikai kisugárzások az ún. "korai szumér dinasztiák" idején (kb. 3000-2455)
  • Néhány időrendi megjegyzés
  • Szumér művelődési kisugárzások és vándorlások nyomai az akkád, guti, Ur III és Isin-Larsa korszakban
  • Adalékok a részleges állattemetkezések kérdéséhez

Az elő-ázsiai műveltségek területéről kiinduló vándorlások okai

  • I. Túlnépesedés
  • II. Ökológiai változások
  • III. A szikesedés

Mezopotámiai-szumér eredetű néprajzi összefüggések Nyugat-Eurázsiában

Az elő-ázsiai gyarmatosítások nyelvi hatásai Nyugat-Eurázsiában

  • Szumér-etruszk szópárhuzamok
  • Szumér-latin szópárhuzamok

 

 

V. KÖNYV
AZ URALI-FINNUGOR NYELVEK GENETIKUS NYELVCSALÁDI ELMÉLETÉNEK ELLENTMODÁSAIRÓL

 

Az európai újkőkor Elő-Ásziával szembeni prioritásának hipotézise

  • Néhány szó a radiokarbon módszerrel végzett kormeghatározásokról
  • Ismét a C14 mérésekről
  • Colin Renfrew elmélete az újkőkor autochton európai eredetéről
  • K.J. Narr állásfoglalása renfrew hipotézisével szemben
  • Megint csak a C14 mérésekről
  • H. Müller-Karpe véleménye az autochton európai neolitikum feltevéséről
  • R. Pittioni elmélete a szalagdíszes kerámia kultúrkörének európai eredetéről
  • B. Perlov és A. Kifisin őstörténeti szemlélete
  • Renfrew pálfordulása
  • J. Dayton hipotézise a fémművesség európai eredetéről
  • A C14 mérések hibáinak magyarázata
  • I. Velikovsky "új egyiptomi időrendje"
  • Újabb fejlemények Európa kulturális prioritásának feltevése körül

Az indogermán (indoeurópai) őshaza legújabb "vándorlásai"

  • Renfrew új hipotézise
  • Th. W. Gamkrelidse és W. W. Iwanow új teóriája
  • Gamkrelidse és Iwanow megítélésének magyarországi visszhangja

A magyar őstörténetkutatás legújabb eredményei

Az újkőkori-korai fémkori elő-ázsiai nyelvi koiné

Az eurázsiai steppeövezet kulturális, etnogenetikai és paleolingvisztikai összefüggései Elő-Ázsiával

  • Nyugat-Ázsia
  • Kelet-Európa
  • Az uráli-finnugor nyelvek rokonságának areális nyelvkiegyenlítődési elmélete
  • Az ugor-magyar nyelvközösség elmélete

Személynévmutató

Tárgymutató

Térképek

 

 


 

 

Götz László (Halastópuszta, 1934 - Sankt Pölten, 1992) orvos, történész. Fő műve a Keleten kél a nap c. ötrészes tanulmánygyűjtemény.

A Tapolca melletti Halastópusztán született 1934-ben. Édesapja a Veszprémi Püspökség uradalmi intézője volt. Szüleivel 1940-ben Sü­megre költöztek, itt végezte alsóbb és középiskoláit. Érdeklődésének sokolda­lúságával már fiatalon kitűnt. 16 évesen Miltont olvasott, s elmélyült az asztrofizikában. Történelemben való jártasságát, olvasottságát tanárai is felismerték.

Mivel azonban „osztályidegen"-nek számított, és beállí­tottsága sem volt megfelelő, nem juthatott be a bölcsészkarra. Helyette orvostant hallgatott Pécsett. Az 1956-ot követő megtorlás elől ötödévesen Ausztriába menekült, folytatva tanulmányait. Mivel még nem beszélt jól németül, a belgyógyászat professzora engedélyezte számára, hogy latin nyelven tegye le a vizsgát. Az oklevelet Bécsben kapta meg, s végül letelepedési helyén, az alsó-ausztriai St. Pöltenben szerzett bőrgyógyász szakorvosi képesítést.

Itt kezd­ett el - hivatása gyakorlása mellett - a korai magyar történelemmel foglalkozni. A hatvanas évek közepén egy osztrák napilap a TASSZ hírügynökségre hi­vatkozva közölte a hírt: sumér hajót ástak ki a dél-ura­li régióban. A hír hatására kezdte magát beleásni az archeológiai, nyelvészeti és magyar őstörténeti szakirodalomba, s látókörét szélesítendő, Bécsben beiratkozott az egyetem bölcsészkarára.

Az 1970-es évek elején megismerkedett László Gyulával, aki huzamosabb ideig Bécsben tartózkodott a nagyszentmiklósi kincs ismételt vizsgálatára. Götz szemléletére a professzorral való kapcsolat nagy hatást gyakorolt. Hasonlóan jelentős segítséget nyújtott számára az ugyancsak Ausztriában élő nyelvész, Csőke Sándor. 1992-ben - nem sokkal utolsó tanulmánykötetének befejezése után - súlyos betegségben hunyt el.1981-ben kezdte el magánkiadásban publikálni azokat az őstörténeti dolgozatait, melyek a „neolit forradalmak"-kal összefüggésben teljesen új alapokra helyezték az etnikumok, kultúrák és a nyelvek rokonságának kérdését. Élesen bírálja az „indogermán" és a „finnugor" iskola nézeteit, követelve valamennyi segédtudomány bevonását a magyar és az egyetemes történelem, illetve nyelvészet vizsgálatába. Műveiben kiemelten foglalkozik a sumér kultúrával és nyelvvel. A sumér idiómát az újkőkori, kőrézkori (eneolitikum) és kora bronzkori Elő-Ázsia legfontosabb dialektusának tartja. Az ősi elő-ázsiai nyelvi koiné, a sumér és más közel-keleti nyelvek hatása - véleménye szerint - a későbbi civilizációkra felmérhetetlen volt.

Kritikája végső soron a Herrenvolk-teóriával közös talajon fogant indogermanisztika és a hangtörvényes nyelvészkedés ellen irányul. Nem hisz benne, hogy az ún. szabályos hangváltozások mindenütt, valamennyi népnél érvényesülnének, és rámutat, hogy ez csak úgy volna lehetséges, ha feltételeznénk egy egyetemes és transzcendens mozgatóerő létezését. A szabályos hangváltozásokkal szemben a nyelvfejlődésben a szemantikai változásokra, az emberi elme kreativítására helyezi a hangsúlyt. Ebben az összefüggésben bírálja a finnugrisztika módszereit és következtetéseit is. Rámutat az indogermán és a finnugor irány kialakulásának tudománypolitikai kapcsolódásaira.

Következtetéseinek levonásakor az ún. radiokarbon-törésvonal létét nemcsak figyelembe veszi, de kialakulására is magyarázatot ad Jakucs László geológus és Makkay János régész nyomán. „Ezt a fejezetét tanítani kellene, annyira lényeges ... A C14-es eredmények alkalmazásával két ellentmondó iskola keletkezett ...Götz László a természettudományos szakember mélyreható vizsgálata után fel tudta tárni az ellentmondás okait..." - olvashatjuk László Gyulától.

 

Wikipedia

 


 

Götz László (1934-1992) a magyar emigráció őstörténetkutatóihoz tartozik. 1956-ban hagyta el az országot, és élete végéig Ausztriában élt, ahol a 60-as években fordult az érdeklődése - az amúgy bőrgyógyász végzettséggel rendelkező orvosnak - a magyarság ázsiai eredete, illetve őshazája felé. Ennek érdekében a bécsi egyetemen régészeti és őstörténeti tanulmányokat folytatott. Fő műve a Keleten kél a Nap című ötkötetes tanulmány (az első kötete 1981-ben jelent meg), ahol népünk és nyelvünk eredetével, illetve az ún. sumér népnek az európai nyelvek kialakulására tett hatását vizsgálja. Elméletéhez felhasználja a legújabb nemzetközi archeológiai kutatások eredményeit, elsősorban a német nyelven íródottakat.

A szerteágazó, több tudományterületet érintő könyv alkotója hihetetlen mennyiségű háttéranyagot dolgozott fel ahhoz, hogy ez a megdöbbentő, de korántsem radikális mű létrejöhessen. Állíthatom ezt annak ellenére, hogy gondolkodásmódjában szöges ellentétben áll a hazai akadémikus elméletekkel: elveti többek között a magyarság genetikai értelemben vett finnugor származását, ugyanakkor a magyar és a finnugor nyelvek közti nyelvrokonságot természetesen nem tagadja.
Itt azonban meg kell említenem egy másik tényt is, amit a hazai, csak finnugor nyelvcsaládban gondolkodni tudó nyelvészek állandóan az ellentábor szemére vetnek, mégpedig, hogy azok addig mennek el, hogy még ezt az utóbbi tényt is tagadják. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak, mert még a legradikálisabbnak számító Badiny Jós Ferenc sem veti el ezt.
Götz könyvének központi magját a sumér nyelv és nép, illetve ezeknek az európai kultúra kialakulásában elfoglalt elsőrendű szerepe alkotja. Lényegében azt állítja, hogy az összes európai nép kultúrájának forrását a sumérban kell keresnünk, aminek az alapjaként egy összetett elvándorlási és gyarmatosítási folyamatot jelől meg. Ennek értelmében az ún. "termékeny félhold" területén alakult ki az első élelemtermelő kultúra, ahonnan a sumérok ősei Mezopotámiába a Tigris és az Eufrátesz közé vándoroltak. A sumérok pedig innen rajzottak ki a Kaukázus hegységen és Anatólián keresztül Ázsia déli részére, Kelet-Európába, a Kárpát-medencébe, illetve a Földközi-tengeren át Krétára, Itáliába valamint az Ibér-félszigetre, sőt egészen Nyugat-Európáig is eljutottak. Keleti irányú terjeszkedésükkel pedig a mai Irán északi részén át egészen Ázsia közepéig hatoltak. Eközben mindenhol otthagyva a nyomukat és óriási hatást gyakorolva a helyi primitív körülmények között élő népekre.
Nyelvi szempontból is elsőrendű fontosságúnak tartja a sumér nyelvet. Elmélete kialakításában óriási jelentősége van az orosz N. Sz. Trubeckoj areális nyelvkiegyenlítődési tézisének, ami lényegében azt jelenti, hogy a nyelvek nem egy meghatározott ősnyelvből fejlődnek ki, hanem ellenkezőleg több kisebb nyelv - szorosabb együttélésük alkalmával - egymáshoz hasonul, és a kevésbé fejlett a fejlettebbtől átvesz szavakat, sőt nyelvi szerkezeteket is. Ennek alapján maga a sumér nyelv is egy ilyen nyelvkiegyenlítődés során alakult ki. Ehhez hozzáveszi még az indogermanisztika legújabb elképzelését is, miszerint az indoeurópai nyelvcsalád korábban Kr.e. 6000-re datált kialakulását mára már Kr.e. 2000 környékére redukálták, illetve azt a számunkra is nagyon fontos tényt, hogy ugyanezek a nyelvészek az indoeurópai nyelvcsalád kialakulásának módját Trubeckoj elmélete alapján képzelik el, mégpedig úgy, hogy az az altáji, a szemita és a finnugor nyelvcsaládok, illetve egy eddig ismeretlen nyelv találkozása alkalmával areálisan egyenlítődött ki. Götz ebben az ismeretlen nyelvben a sumért látja.
Elméletével kapcsolatban néhány pontot érdemes kiemelni: először is azt állítja, hogy a jelenleg is elfogadott szoros nyelvcsaládfák képzete elfogadhatatlan, mert abban a korban, amikor ezeknek ki kellett volna alakulniuk, az emberek még nem élhettek a mai értelemben vett társadalmakban, hiszen a vadász-halász létfokon élő népesség népsűrűsége nem engedte volna meg ezt. Ilyen körülmények között a népsűrűség ugyanis csak 0,07-0,09 km²/fő lehetett, míg a sűrűbb népesség kialakulása egyértelműen a földművelés és az állattenyésztés elterjedésével következhetett be. Ennek értelmében létjogosultságát veszti az ún. uráli, finnugor és ugor alapnyelv tézise, ami lényegében eddig is csak az ún. csillagos (vagyis kikövetkeztetett, de a valóságban nem létező) szavakból állt. Ehhez jön még az a lehetetlenség is, hogy a mi ún. legközelebbi nyelvrokonaik, a vogulok és az osztjákok genetikai rokonságban álljanak velünk, hiszen míg azok egyértelműen a mongoloid rasszba tartoznak, addig mi az europid-turanoid típust képviseljük.
A finnugor nyelvcsalád nyelveinek kialakulására viszont felállít egy nagyon érdekes elméletet: szerinte a magyar nyelv volt az, ami ezeknél a nyelveknél elindította azt az areális nyelvkiegyenlítődési folyamatot, melynek végeredményeként létrejöttek azok. A magyar nyelv kialakulásánál viszont szerinte  a sumér nyelvnek volt óriási szerepe.
Megjegyezném, hogy nála sokkal radikálisabb elképzelés is létezik: Badiny Jós Ferenc pl. odáig megy, hogy magyar-sumér nyelvazonosságról beszél, ahol a sumérokat mahgarnak nevezi, azt állítva, hogy a sumérok így nevezték magukat.
E rövid összefoglalásban lehetetlenség kitérni a könyv összes részletére, hiszen az 1100-1200 oldalt ölel fel, de aki érdeklődik a magyarság eredete és őstörténete iránt, annak ajánlanám, mint alapművet. Götz - alapos elemzései mellett - igazán olvasmányos, közvetlen, sőt humoros, néhol szarkasztikus stílusát is élvezni fogja mindenki, aki rászánja az időt. Higgyék el nekem, megéri!
Bencsik Éva