Korabeli lapszemle: Felvinczi Takács Zoltán a turáni művészetről
1925. november 26. MTI
Felvinczi Takács Zoltán dr. a Hopp Ferenc keletázsiai művészeti múzeum igazgatója ma este előadást tartott a Turáni Társaságban, melyben felvetette a kérdést, hogy tudományosan mennyiben indokolt a turáni művészetről beszélni. Az előadó szerint akkor adható meg e kérdésre a felelet, ha tekintetbe vesszük annak a területnek a művészeti szempontból is számbavehető legrégibb emlékeit, amely, az ókorig, azaz az Aveszta koráig visszavezethető keleti hagyomány szeirnt a Turán földrajzi fogalmának megfelel. Ezt a Kaspi-tengertől keletre és az Iráni-fennsiktól északra eső területet a népvándorlások hagyományos utjai kötik össze nyugat felé az Urallal, kelet felé pedig az Altai vidékével és Kinával. E nagy terület kőkorszaki emlékei mér azt bizonyitják, hogy az emberiség őskorában is megvolt az összeköttetés, nemcsak Nyugat- és Keletázsai, hanem Ázsia és Kelet-, sőt Középeuróha között is . Észak-Kina és az Altai vidék bronzkori emlékeiből pedig világosan kitűnik, hogy az óvilág e két hatalmas része a bronzkorszakban művészeti szempontból egyet jelentett. A közeli és távoli kelet iráni, hellenisztikus és kinai formakincse olvadt itt össze egy sajátos egységgé. Ebből kell kihámoznunk, amennyire egyáltalában lehet a belső ázsiai eredetű őstörökség eredeti művészetét. A turánság alatt ugyanis legszorosabb értelemben ezt az őstörökséget kell érteni, mely a történelem szinpadán a hunok és más rokontörzsek neve alatt jelenik meg először, mikor is Kínával szemben fejti ki értejét és bizonyos mértékig annak művelődési köréhez tartozik. Az őstörök népek művészeti formáit egyelőre alig lehet külön választani a kinaiéktól. Arra mutat azonban minden jel, hogy ezek kezdetben bizonyos totemisztikus és animisztikus ábrázolásokból, a kigyó, sárkány, kutya, stb. ábrázolásából levezetett ékitményes formák voltak. Néhány ilyen forrna eljutott a népvándorlás folyamán hazánk területére is. Az előadó nagy sorozat vetitett képpel kisérte fejtegetéseit, amelyek a nagyszámú hallgató közönség figyelmét mindvégig lekötve tartották.
1932. november 9. MTI
L o n d o n, november 9. /Magyar Távirati Iroda/ Felvinczi-Takács Zoltán, az ismert magyar orientalista műtörténész a londoni School of Oriental Studies /a londoni egyetem keleti intézete/ meghívására 7-én, 8-án és 9-én tartotta meg előadásait a londoni egyetemen. Vázolta azokat a szempontokat, amelyek a magyar kutatót a Távolkelettel kapcsolatban elsősorban érdekelhetik, mert közvetlen vonatkozásúak velünk. Nagy vonásokban rendszeresen csoportosítva ismertette azokat a művészeti alkotásokat, amelyek a népvándorlás korából maradtak ránk. Az ezeken található ázsiai elemekre mutatott rá, amelyek megvilágítják az u.n. "sötét évszázadon" át hozzánk vezető utat. Különösen kiemelte azt a nagy hatást, amelyet a népvándorlás művészetére idő számitásunk első századaiban az erős hellenisztikus hatás alatt álló perzsa művészet gyakorolt. Kimutatta, hogy a Távolkeletről hazánk területere vándorolt népek - különösen a hunok - kinai művészeti formákat is hoztak magukkal. A tárgyait anyagot - mint előadása folyamán hangsúlyozta - "Nagyázsia" művészetébe állította bele, különös fontosságot tulajdonitva annak a ténynek, hogy a vándorló népekkel hozzánk került alkotások - habár méreteiknél és technikai sajátosságaiknál fogva szerényeknek is látszanak - nagy művelődéstörténeti folyamatok emlékeinek tekinthetők. Hasonló tartalmú előadást tartott Takács dr. a cambridgei egyetem is. TóT/Sz
Felvinczi Takáts Zoltán (Nagysomkút, 1880. ápr. 7. - Bp., 1964. dec. 4.): művészettörténész, egyetemi tanár, a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1952). A jogi ak.-i tanulmányai közben festészeti tanulmányokat folytatott részben Bp.-en, részben Hollósy Simonnál Münchenben és Nagybányán. Münchenben, Bp.-en és Berlinben végezte művészettörténeti tanulmányait. Bp.-en művészettörténeti doktorátust szerzett. 1905-től előbb az Orsz. Képtár, majd a Szépművészeti Múz. szolgálatában állott. Vay Péter mellett ismerkedett meg a Kelet művészetével. 1919-ben ő állította föl Hopp Ferenc hagyatékából a Keletázsiai Művészeti Múz.-ot, amelyet mint a múz. ig.-ja 1948-ig jelentősen tovább fejlesztett, számos értékes darabbal gyarapított. 1925-ben magántanár a pécsi egy.-en. 1939-től ny. r. tanár a szegedi, 1940-46 között a kolozsvári, 1947-50-ben újból a szegedi egy. bölcsészkarán. Mint a keleti művészet tudós ismerője nemzetközi hírnevet szerzett gazdag művészettörténeti munkásságával. Hosszú időn át a Pester Lloyd és a Der Cicerone folyóirat művészeti kritikusa volt. Részt vett a Kőrösi Csoma Társ. és a Magyar Nippon Társ. alapításában. Élete utolsó éveiben Hollósy Simonról tett közzé tanulmányokat a Művészettörténeti Értesítő c. folyóiratban. - F. m. Dürer (Bp., 1909); Keleti művészeti kiállítás (Kolozsvár, 1942); A Kelet művészete (Bp., 1943); Some premises of Islamic ornamental system (Bp., 1944). - Irod. László Gyula: Emlékezés F. T. Z.-ra (1880-1964) (Archaeol. Ért. 1965. 2. sz.).
Magyar Életrajzi Lexikon
