Történelemhamisítás: A szlovák Nagymorva Birodalom
Fico: Szvatopluk volt első királyunk
A kabinet ünnepi ülése
után mondott beszédében Robert Fico miniszterelnök kijelentette: nem engedi meg azt, hogy kiürüljön és elnéptelenedjen a szlovák
történelem. Így folytatta: - Egyre több történész hangoztatja, hogy a nagymorva fejedelemségben nem szlávok, hanem régi szlovákok éltek,
akiknek a királya Szvatopluk volt. Legyünk büszkék erre. Ha a magyaroknak lehet Szent Istvánjuk, a cseheknek pedig Szent Venceljük, akkor
nekünk pedig Szvatoplukunk lesz, akinek a szobrát mielőbb felállítjuk a pozsonyi várudvarban - jelentette be.
A szlovák szakértők meglepődve fogadták a kormányfő beszédét. Ján Steinhübel, az egyik legismertebb szlovák régész rámutatott: eddig csupán Milan S. Durica, az 1939-ben alakult fasiszta szlovák bábállam elnökének, Jozef Tisónak a dicsőítője és néhány dilettáns személy használta a "régi szlovákok" megnevezést. Egyesek még azzal is próbálkoztak, hogy a nagymorva birodalom helyett Nagy-Szlovákiát használjanak.
Dusan Kovác szlovák történész lapunknak nyilatkozva kifejtette: a nagymorva birodalomban szlávok és nem szlovákok éltek, az utóbbiak önmeghatározása legfeljebb a XV. századra tehető. A "régi szlovákok" kifejezéssel egyetlen komoly publikációban sem találkozunk, mert ez a megnevezés egyszerűen minden tudományos alapot nélkülöz - szögezte le.
Miroslav Kusy lapunknak nyilatkozva kifejtette: a kormányfő régi mítoszok leporolásával igyekszik gyarapítani híveinek a számát. - Nacionalista retorikában már eredményesen verseng Ján Slotával. Hovatovább csak annyi közöttük a különbség, hogy a Szlovák Nemzeti Párt elnöke primitíven, a kormányfő pedig kifinomultabban nyilvánul meg - hangsúlyozta az ismert politológus. Kollégája, Öllős László, a somorjai székhelyű Fórum Kisebbségtudományi Intézet elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a szlovák kormány meghirdetett irányvonala magyarellenességhez vezethet.
A kormánypárti Szlovák Nemzeti Párt külön nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozzák: el kell érni, hogy a szlovákok hazájuk minden talpalatnyi földjén otthon érezzék magukat, ne éljenek elnyomott kisebbségként, mint jelenleg Dél-Szlovákiában. Megismételték azt az igényüket is, hogy a szlovák államiságot törvénnyel védjék.
Forrás: Népszabadság Online (Szilvássy József)
Vékony Gábor: A morvák „birodalma"
A 8-9. század fordulója nagy változások kora Közép-Európa keleti részein. Az avarok 795-ben vereséget szenvednek Nagy Károly frank hadaitól, és az avar birodalom összeomlott.* A 800 karácsonyán császárrá koronázott frank uralkodó az egykori avar terület egy részét bekebelezte, nagyobb része mégis kívül marad a frank birodalmon. A Közép-Duna vidékén, Pannóniában azonban újra és újra frank seregek tűntek fel, hogy a nyugtalankodó népeket lecsendesítsék. Az avarok mellett a lázadások, a háborúk részvevői a szlávok is, akikkel a frankoknak különösen sok bajuk volt, hiszen keleti határukon végig szláv népcsoportok éltek. Határaik védelmére a frankok határgrófságokat hoztak létre, e határgrófságokon kívül pedig alávetett szláv fejedelemségek védték a birodalmat.
Ilyen határvédő szláv alakulat volt eredetileg a morva fejedelemség is. E nép nevével először 822-ben találkozunk, amikor követeik - más szláv népek követeivel együtt - ajándékokkal jelentek meg Jámbor Lajos előtt a frankfurti birodalmi gyűlésen. A Morva folyó menti szlávok - nevük is a folyó nevéből származik - ekkor még aligha élhettek egy fő uralma alatt. A frank birodalom keleti védelmi rendszerének végleges kialakítása (828) után azonban ez is hamarosan bekövetkezett. Az első morva fejedelem, Mojmír valószínűleg a 9. század harmincas éveiben egyesítette uralma alatt a Morva folyó vidékén élő szlávokat. Valamikor 833 és 838 között száműzte azt a Pribinát, aki később a Dunántúl délnyugati részén ugyancsak egy kis szláv fejedelemség, egy, a frankok által adományozott beneficium főnöke lett. Pribina elűzése azoknak a hatalmi harcoknak a része volt, amelyeknek eredményeként Mojmír egyedüli ura lett a morváknak. Valószínűleg Mojmír hatalomra kerülésével párhuzamosan fejeződött be a morvák keresztény hitre térítése is. Hogy azonban ennek számottevő eredményei nem voltak, arra az is utal, hogy a Mojmír által elűzött Pribinát Ratbod, a keleti frank területek grófja keresztelteti meg. Morvaország területén a 9. század második felében is ismerünk olyan temetőket, ahol pogány módra, hamvasztásosan temetkeztek.
Mojmír csupán másfél évtizedig tudta megtartani fejedelemségét. Az elpártolásra hajló fejedelem ellen Német Lajos 846-ban hadat vezetett, s megfosztotta hatalmától. Helyére Mojmír unokaöccsét, a túszként Regensburgban nevelt Rasztiszlávot ültette.
A határvidéki apró szláv fejedelemségek lázongása megszokott dolog volt. A morva fejedelemség esetében még sajátos körülmények is hozzájárultak a lázongások gyakoriságához. Morvaország és a frank birodalom közvetlen keleti szomszédja Bulgária volt, a bolgárok pedig többször beavatkoztak frank és morva ügyekbe is. A morva fejedelmek így számíthattak a bolgárok segítségére. Másrészt a keleti határvidék urai - különösen amikor királyfiak töltötték be e tisztet - többször lázadtak az uralkodó ellen; e lázadásokhoz pedig a morvák alkalmas segéderőként jöhettek számba. Nem csoda, hogy Rasztiszláv sem sokáig maradt nyugton. 853-ban a bolgárok és a szlávok megtámadták Német Lajost, de vereséget szenvedtek. E háborúban biztosan részt vettek a morvák is, akik ellen Német Lajos 855-ben hadat viselt. Noha a keleti frank seregek Morvaország nagy részét elpusztították és kirabolták, Rasztiszlávot nem tudták legyőzni, sőt válaszul a morva fejedelem végigpusztította a Duna jobb partján fekvő frank területeket. Az ellenségeskedések nyilván már korábban megkezdődtek, mert 852-ben egy frank előkelő a morvákhoz menekült. A frank főurak közül többen is kapcsolatban lehettek Rasztiszlávval, mert a keleti területek addigi őrgrófját, Ratbodot árulás és hűtlenség miatt megfosztották hivatalától, s helyére 856-ban Német Lajos fia, Karlmann került. 858-ban őt bízta meg a király a Rasztiszláv elleni hadjárattal. A királyfi azonban az apja ellen lázadt (861-863) és a morva fejedelem szövetségét kereste.
863-tó1 aztán felgyorsultak az események. Német Lajos Karlmann ellen gyűjtött sereget, de közben azt a hírt terjesztette, hogy a keletről jövő bolgárok segítségével a morvák ellen vonul. Ez év őszén azonban a bolgárok kénytelenek voltak letenni a fegyvert a bizánci seregek előtt, s felvenni a keresztény hitet. A bolgár kán, Borisz (a keresztségben kapott nevén: Mihály) azonban már 864 közepe felé újra a Közép-Duna vidékén van. A mai Bécstől kevéssel nyugatra fekvő Tullnban találkozott Német Lajossal, akivel szövetséget kötött, s mindketten bevonultak Morvaországba. Rasztiszlávot Dowina (Dévény) várában ostrom alá fogták; a szorongatott helyzetben levő morva fejedelem hűségesküt tett.
Ugyanebben az időben bizánci térítők is érkeznek morva földre, a „szláv testvérek", Konstantin-Cirill és Metód. Életrajzaik ugyan szép történetet kerekítenek idejövetelük okairól - pl. Rasztiszláv követsége III. Mihály bizánci császárhoz szláv nyelven beszélő térítőkért -, a valóság azonban egyszerűbb és komorabb volt. A frissen megkeresztelkedett bolgárok hadaival együtt bizánci térítőpapok, szerzetesek is feltűnnek a Közép-Duna vidékén, természetesen bizánci megbízásból.
Cirill és Metód morvaországi missziójának egyetemes művelődéstörténeti jelentősége van. Cirill megalkotja a szláv hangrendszernek megfelelő írást, a glagolicát, s egy bolgár nyelvjárásra - ez az ún. egyházi szláv vagy ószláv nyelv - különböző egyházi szövegeket fordít. A szláv irodalom bölcsője tehát a morvák földjén ringott. A morvák harca a keleti frank birodalommal szemben ettől kezdve egyházi harc is lesz. Cirill és Metód 867 végén, Rómába tartva, megfordulnak a kis délnyugat-dunántúli fejedelemség székhelyén is, Pribina fiánál, Kocelnél. A szláv nyelven, bizánci rítus szerint miséző, térítő testvérekre féltékenyen figyel fel a német klérus. A „szlávok apostolai" azonban Rómába mennek, ugyanakkor, amikor ott egy bolgár követség is tartózkodik, annak a Péternek a vezetésével, aki már korábban is megfordult a pápa városában, a Bizánc és Róma között ingadozó Bulgária képviselőjeként.
870-ben a bolgárok ugyan végleg Bizánc mellett döntenek, II. Adorján pápa (867-872) azonban még a bolgár földön álló Sirmium érseki székébe nevezi ki Metódot (869). De az új érsek már nem tudta elfoglalni székhelyét, mert a bolgárok 867-870-ben a keleti kereszténység mellett döntöttek. Metód ismét Kocelhez megy, 870-ben azonban a passaui püspök (hozzá tartozik a morvaországi misszió), Hermanrich elfogatta és fogságra vetette. Ugyanakkor Rasztiszlávot unokaöccse, Szvatopluk kiszolgáltatta a németeknek, akik megvakíttatták és kolostorba zárták. Morvaország közvetlen német fennhatóság alá került, az új fejedelmet, Szvatoplukot azonban hamarosan elűzték a morvák, s egyik rokonát, egy Szlavomir nevű papot tettek meg fejedelmükké. 871-ben Szvatoplukot küldték a németek a morvák ellen, de ő váratlanul visszapártolt övéihez, s élükön megsemmisítette a német sereget.
Ettől kezdve új időszak kezdődött a Morva folyó mentén. Szvatopluk 873-ban visszaküldte az előző évi háborúban ejtett német foglyokat, s hűséget és az évi adó pontos fizetését fogadta. Metód kiszabadult fogságából, s megtér Morvaországba. Tíz éves békés időszak következett, s valószínűleg ekkor számolhatunk a morva fejedelemség terjeszkedésével. Erről azonban jobbára megbízhatatlan adataink vannak. Tudjuk, hogy a csehek morva fennhatóság alá kerültek, s az is valószínű, hogy az Elba melletti szorbok is adót fizettek a morváknak. Szvatopluk északra való terjeszkedése részben alighanem német jóváhagyással történt, hiszen kapcsolatot tartott a német előkelőkkel. 882-884 között ismét háború dúlt a két ország közt. A harcokba a bolgárok is beavatkoztak, 883-ban Morvaország földjét dúlták. 884-ben aztán III. Károly a bajor-morva határon, Tulin közelében találkozott Szvatoplukkal, ahol véget vetettek az ellenségeskedésnek.
Közben folyt az egyházi harc is. VIII. János pápa a szláv nyelven miséző Metódot 880-ban Rómába idézte, hogy hithűségéről megbizonyosodjon, a bajor papok ugyanis eretnekséggel vádolták. Az érsek számára az események kedvezőtlenül alakultak. A pápa ugyan megerősítette Metódot jogaiban, de nyitrai püspökké egy sváb papot, Wichinget nevezte ki, s ez Metód jogainak csorbítása volt. 885-ben, Metód halálának évében, Wiching el is érte Metód tanítványainak kiűzését Morvaországból, s az érseki széket magának foglalta le. A tanítványok Bulgáriába és Bizáncba menekültek. Többükből a bolgár klérus jelentős személyisége lett.
Mindez Szvatopluk jóváhagyásával, s aligha a németek ellenére történt. A béke azonban így sem tartott sokáig. 890-ben ugyan az új király, Arnulf-Karlmann „balkézről" való fia - valahol a mai Ausztria területén találkozott Szvatoplukkal, s 891-ben is békekövetséget küldött hozzá, de a morvák 892-ben újra német területen pusztítottak. Arnulf nagy sereget gyűjtött ellenük, amihez a magyarok is csatlakoztak. A nagy hadsereg s a létrehozott szövetség ellenére Arnulf nem járt különösebb eredménnyel a morvákkal szemben. 894-ben azonban Szvatopluk meghalt, s ez meghozta a bajorok és a morvák között a békét. Szvatopluk örökösei, három fia uralma alatt azonban Morvaország hamarosan szétesett. Igaz, hogy IX. János pápa 898-899-ben még egy érseket és három püspököt szentelt fel a morváknak, de 902-ben a magyarok elfoglalták Morvaországot, s ettől kezdve a morvák magyar fennhatóság alá kerültek.
A morva fejedelemség elfoglalása mély nyomot hagyott a magyar hagyományban. E hagyomány szerint a honfoglaló magyarok ellenfele Szvatopluk, illetve a morvák megszemélyesítője Morot (Anonymusnál, Menumorout) volt. Szent Naum (az egyik Metód-tanítvány) életrajzában is azt olvashatjuk, hogy a morvák Bulgáriába menekültek, s földjük az ugrok (magyarok) birtokában maradt. Ugyanezt a hagyományt találjuk Bíborbanszületett Konstantin császárnál is, aki szerint a türkök (magyarok) elfoglalták Moráviát, amelynek lakói a szomszédos népekhez menekültek. Konstantin császár írja azt is, hogy a magyarok „Nagy Morávia" területén laknak, de ezt a területet (nem ismervén a 9. századi viszonyokat) már a magyarok szállásterülete alapján írja le, s ezért különös földrajzi ellentmondásokba keveredik. Az egykori, a régi Morávia a jól ismert középkori szóhasználat szerint „nagy" Morávia. Megvan ennek a névnek a magyarok által használt (de török eredetű) neve is. Anonymus Menumorout nevében a morout a morvák neve, a menu pedig aligha más, mint a török men szó, amelynek „nagy" a jelentése.**
Morvaország tehát attól vált „naggyá" (lett „egykori"), hogy a magyarok elfoglalták. A valóságban a keleti frank határon lévő kis szláv fejedelemség volt, mint történetéből láthattuk fentebb. A morva fejedelemség jelentősége valóban nagy, „nagysága" azonban elsősorban Cirill és Metód tevékenységének következménye. Jellemző módon a Morva folyó mentén virágzó élet van a magyar foglalás után is, ami annak az eredménye, hogy a morváknak nem kellett állandó harcot vívniuk a németekkel, bajorokkal függetlenségükért, viszont a magyar kalandozó hadjáratok résztvevőiként gyakran gazdag zsákmányra tettek szert. Rasztiszláv és Szvatopluk egykori váraiban a mindennapi élet szintjén virágzó kézműves-ipari tevékenység folyt tovább is, és a kereskedelmi kapcsolatok távoli területekre vezettek.
* Vö. Váczy Péter cikkét e számunk 14. oldalán.
**Vö. Tomka Péter: Hová tűntek az avarok? História, 1981/2. szám.
Két tenger mosta Nagymoravia 1919-ben
A csehszlovák állam megalapításának előkészítésében, a mellette szóló érvelésben már Masaryk 1917. évi Új Európa című munkájában is fontos szerepet kapott a csehszlovák államiság előzményeinek felsorolása, pl. a 7. századi csehszlovák állam németellenes küzdelmei, az 1628 után önállósult Szlovákia (!) európai védőbástya-szerepe és az a tény, hogy Szlovákia, mint az egykori Nagymorávia magja, csak a 10. században szakadt el az anyaországnak mondott Csehországtól. Az 1918-1919. évi történeti munkák, röpiratok az egységes csehszlovák nemzeti múlt megteremtését tűzték ki feladatul. A Csehszlovák nemzet tanulságos ezeregyszáz esztendős történelme (1918, 1919) című brosúra a nemzeti elnyomás sötét szimbólumaival és a szláv testvériség diadalának idillikus képi ábrázolásával körített népies összefoglalását adja az új államnemzet közös múltjának. (Szarka László)
Forrás: História 1986/01, Digitális
Tankönyvtár
Püspöki Nagy Péter: A tények erejével
Válasz Dr. Peter Ratkos, Dr. Sc. vitairatára a germánok, szlávok, avarok és nagymorvák Csehszlovákia területét érintő több fontos kérdése ügyében.
Tartalom:
A tények erejével
A vitatott kérdések áttekintése
A Kvád királyság
Mikor jelentek meg a szlávok Szlovákia
területén?
Hol volt Szamo „Birodalma"?
Avarok, vagy szláv avarok?
A Frank birodalom avar tartományairól (805-900)
Nagymorávia fekvéséről. Külön füzetben kapható.
Az ősi Nyitra kapcsán
Két fontos kérdésről
Kisebb megjegyzések
Amiben Peter Ratkosnak igaza van
Összegezés
Online olvasható: 1. rész, 2. rész, 3. rész
Püspöki Nagy Péter: The Power of Facts
Reply to the study of Dr. Peter Ratkos, Sc.D. about the territory of Czechoslovakia, as it pertains to the Germans, Slavs, Avars and the location of Great Moravia.
The Power of Facts
An Overview of the Disputed Questions
The Kingdom of the Quadi
When did the Slavs appear in the territory of
Slovakia?
Where was the Empire of Szamo?
Avars or Slav-Avars?
The Avar province in the Frankish Empire (805-900)
About the
location of Great Moravia
The connection with Ancient Nyitra
About two important questions
Less important matters
Some points
about which Peter Ratkos is correct
Summary
Read it online: Part 1, Part 2, Part 3
Ajánlott linkek
- Szarka László: Szlovák történészek Nagymorávia kiterjedéséről (História 1986/01)
- Nagymorávia - délen? Interjú Püspöki Nagy Péterrel (História 1986/01)
- Henrik Birnbaum - Az Alföldön volt Morávia?
- Álom és valóság a Nagymorva Birodalomról
- A szlovák politika „dehungarizálta" a történelmet? (FigyelőNet)
- Azonos-e Zalavár Mosaburggal?