Ancient history - Ókor, őstörténet Scythia - Szkítia Pyramids - Piramisok Sumerian clay tablet - Sumér agyagtábla Sumerians - Sumérok Assyria - Asszíria Ancient Egypt - Ókori Egyiptom Egyptian hieroglyphs - Egyiptomi hieroglifa Scythian treasure - Szkíta kincsek Sarmatian - Szarmata

Ötezer év szabir-magyar történelem

Z. Tóth Csaba

 

 

A szabir/szovárd népnév lehetséges és megvizsgálandó előfordulásai Nyugat- és Közép-Ázsiában, valamint a steppén (új adatokkal).

 

i. Subir-ki, Subar-tu ország és népe Mezopotámiától északra, a Tigris és Eufrátesz fölső folyásánál, i.e. 3-2. évezred; subara nép, i.e. 600 k. (sumér, asszír és óperzsa forrásokban, Ungnad: Subartu, 1936, p. 54; akkád alak: Su-eden = elsüllyedt éden, kert?; v.ö. Sobara város Kelet-Anatóliában, Ptolemaios, V. 6,15; a szabirok/szuvárdok a bronzkorban vagy a szkítákkal, szauromatákkal kerülhettek a steppére, anatóliaiak vagy ősirániak lehettek; ld. Reginald Arthur Walker és David Rohl kutatásait a bibliai „Édenkert" névanyagának délnyugat-káspi elhelyezkedésével kapcsolatban, és Emilio Spedicato az észak-pakisztáni azonosításról, v.ö. alább, 159-160. oldal, táblázat és térkép)

Sumer Elam Subartu

ii. Suwar-dāta („a Nap adta"), indo-iráni jellegű királynév a Nílus-menti El-Amarnánál 1888-ban talált 82 ékírásos tábla egyikén, az egyiptomi Ekhnaton fáraó korából, i.e. 15. sz. közepe (P.O. Skjaervo: Introd. to Zoroastrianism, 2006, p.4)

iii. Syavarshana/Siyavush herceg, Hwárizm, i.e. 1000 k. (The Zend Aveszta, ford. J. Dar-mesteter, Firdauszí: Sháhnáma, ford. Warner Bro.; pehl. sya = fekete, varshan = csődör; Syavarshan népe = szovárdok?); v.ö. sapir = jótékony, szellemi lények jelzője az Avesztában, Denkard, VII. 4,80, E. W. West; ld. xi. pont alább) v.ö. Sobar-tó az Avesztában (Bd. VI. 16, IX. 27, XII. 1, 4, ford. B.T. Anklesaria, 1956), ma a kelet-iráni Daryacheh-ye Hamun Saberi sósvízű, időszaki tó, Zarandzs/Szerencs ill. Zábul városoktól és Nimroz tartománytól északra

iv. Saspeires/szapeirek, a médek és a kolchisziak között laknak, i.e. 5. sz. (Herodotos, i.e. 480-420, Hist. IV. 37, VII. 79, leírja lakhelyüket, fegyverzetüket, mely a kolchisziakéhoz hasonló, ill. hogy a XVIII. óperzsa satrapiában laknak a matianokkal együtt és évi 200 talentom adót fizetnek Dareiosnak; az is lehetséges, hogy Herodotos a saspeir nevet összekeverte a transzkaukázusi szabirok területének nevével és az ősi asszír kolónia vagy a szírek nevével; mint tudjuk, különféle elírásokra lehet számítani a görög nyelvű történeti forrásokban, bár ezeknek is van információs értéke (v.ö. Saspeirene, Sappeirene tartományt délebbre helyezi Ptolemaios, IV. 5, és 77);

v. Syspiritis tartomány Kelet-Anatóliában, i.e. 1. sz. (Strabo, Geographica, 1852, XI. 4,8, 14,12; uo. 14,9., Üszpiratidi, a kaukázusi Albánia fővárosa, Kabala közelében); „Süi-rites" bizánci tartomány (B. Konstantin, De thematibus, 1840, Lib. I., p.30; v.ö. Diodorus: asszírok egykor a Pontus délkeleti mellékére költöztek, de lehet a szabirok lakhelyének neve a steppére költözés előtt, mely fennmaradt; ez a névalak Herodotos után sosem szerepel népnévként, kivéve AD 6-7. sz., ld. xii. pont; lehetséges-e, hogy a szabirok egy része a régi, elő-ázsiai hazájában maradt mindvégig?)

vi. Sardi Scythae, a Meótisz környékén, a szarmata szirákok szomszédságában, 1. sz. (Plinius, AD 23-79, Nat. hist, IV. 83); az első, hiteles kelet-európai adat a szovárdokról, melyet eddig még nem vizsgáltak más kutatók; Plinius illetve adatközlője szkítának nevezte e meótiszi-tanaiszi szovárdokat, megkülönböztetve őket a szarmatáktól, ami utal a szarmaták megjelenése előtti ideérkezésükre (a szkíták i.e. 9-8. sz. körül, dél felől jelentek meg a Kaukázus környékén, majd elő-ázsiai hadjárataik után, i.e. 6. században alapítják meg királyságukat a Fekete-tengertől északra, és az Altáj-hegység környékén; a szauromaták ezt követően érkeznek a Don-Volga térségébe, majd i.e. 4-3. században fokozatosan áttelepülnek szkíta területekre)

vii. Souardenoi/szovárdok, a Dontól északra, 2. sz. (Ptolemaios, AD 146-170 között írt, Geogr. V. 9,16; v.ö. uo. 17: „Materoi, ap anatolon tu Ra potamou": materok/magyarok a Volgán túl; az indoiráni szovárdok és magyarok régi „háttársak" lehettek a Volga két oldalán; a magyarság, valószínűleg a szovárdokkal, a bronzkorban a Dél-Urálhoz vándorolhatott, majd a „finnugor" nyelvcserét követően visszaköltözött a Volga térségébe; a ptolemaiosi Materi-adatra T. Pekkanen, finn klasszika-filológus hívta fel a figyelmet 1973-ban - a szovárd név magyar vonatkozását nem emelte ki, lévén nem ismerhette krónikáink adatait -, de itthon nem talált megfelelő fogadtatásra, még legutóbb az igen későn, mintegy 25-30 év múlva reagáló Harmatta J. is csupán félszavakkal intézte el a Materi-kérdést, anélkül, hogy észrevette, kommentálta volna a Szovardeni népnevet, mely pedig mégiscsak a legközelebbi párja az anonymusi Zuard-nak és a konstantini Szavartinak; ld. Pekkanen tanulmányának idevágó része Turán, 2009/1, és Harmatta J.: A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban, in Honfoglalás és nyelvészet, 1997, valamint uő. A Volgától a Dunáig, Magyar Nyelv, 2001. márc. 1)

viii. Sardenae, a Meótisztól keletre, 4. sz. eleje (Tabula Peutingeriana, láthatóan Plinius és Ptolemaios nyomán; a Meótisztól keletre szerepel egy bizonytalan elhelyezésű Macara városnév is, mely nem kizárt, hogy a Kuma-menti Magyar városra vonatkozik, ld. más, hasonló adatokkal együtt szerzőtől A Kaukázus-vidék „Madzsar" helynevei, MŐT, 2010)

ix. Sawars, a kaukázusi Albánia egyik régi uralkodója, és Sawarsan tartomány (Dasxuranci: Hist. of the Caucasian Albanians, 1961, p.24, 7)

x. Saviroi, a Meótisz környékén, AD 463 (Priscus; az avar támadás hatására a szabirok megtámadják az ogur törzseket); Saveir, Saveiroi, Sáviroi, a Kaukázustól északra, 6. sz. (görög β = v is, itt inkább v; a bizánci, szír forrásokban többször; általánosító néven „hunoknak" is nevezik őket, akik hol a perzsák, hol a bizánciak szövetségesei a zsoldtól függően). Valószínűleg ótörök, hun közvetítéssel válik gyakoribbá a szabir névalak, mivel törökül is van jelentése: 'kitartó, türelmes, állhatatos', v.ö. iii. pont)

xi. Sappheres (Theophanes, az 579. évnél, de a szöveg a 610-641 között uralkodó Herakliust említi); ugyanaz a történet: egy Sápeir nevű katona (Theophylactos, II. 18), a kelet-anatóliai (kaukázusi, kumai?) Mazara erőd helyreállításában segít társaival a bizánciaknak (ld. iv, v.?; Prokopius szerint a szabirok kiválóan értettek ostromgépek készí-téséhez)

xii. Suwar, város vagy erőd neve a kelet-kaukázusi Derbend közelében (Derbendi krónika, 1851, ford. Mirza A. Kazem-Beg; azonos lehet az Ibn-Hordadbeh által említett as-Sabiran erőddel; v.ö. a Derbend-nameh Madzsar nevű erődei ugyancsak a Kelet-Kaukázusban)

xiii. Sabini/Savini, bulgár vezér neve 8. sz. (Szavir, Szevar, Theophanes, 753, 756. évnél; ld. O. Pritsak: Die Altbulgarischen Fürstenliste, 1955); a bolgárok ugyanúgy kapcsolatban lehettek a szovárdokkal a Volga térségében, mint a honfoglalás előtti magyarok (Szuvar, nomád település a Volgánál)

xiv. „Caviri", népnév, 820-829 között a Kaukázus környékén, abházok, zichek, ibérek után említve (Reg. Genesii de M. Amorius, a Theophylactos-kötetben, CSHB, p. 33; eddig fel nem fedezett adat; mivel a szamothrakéi kabirokra vagy a Strabo és mások által említett délkelet-pontusi Kabeira erődre nem vonatkozhat, így a Dél-Kaukázusba, a régi Perzsar-ménia területére költözött szabirokat kell látnunk ebben az elírt névben)

xv. Sawirk/szavirok, az Alsó-Volgánál, 7. sz. (Örmény Geográfia, Paulik Ágnes fordítása, in: Források a korai magyar történelem ismeretéhez, 2001)

xvi. Siyawardiya/szjavárd, Udi, Dél-Kaukázus, 9-10. sz. („vitéz és nagy nép": Al-Maszúdi; „örményfajta, romlott rablónép": Al-Hamadani, Al-Isztahri; Kmoskó M.)

xvii. S'pyry (?), Turfan környékén, 9-10. század (Nafnamak, Népek jegyzéke, W.B. Henning: Selected papers, 1977; a szöveg erős töredékessége miatt nehezen rekonstruálható népnév, a kazár-arab háborúk során Közép-Ázsiába eljutott szabir néptöredékre utalhat)

xviii. „Servotioi"/szevorti, a név örményesített alakja, óir. sya = fekete nyomán szjev-orti, gör. maura paidia, lat. nigri pueri = fekete fiúk; ebből az örmény névalakból eredhetett az azeriek által elnevezett szovárd-magyar falunév, a Madzsar Karaoglan; a dél-kaukázusi szovárdok három fejedelme, akik kisebb keresztény uralkodóknak, papoknak kijáró címzést kaptak a 10. században: „keleüszisz ek ton filokriszton deszpoton", lat. „Mandatum a Dominis Christum amantibus", Krisztus szeretetére bízott (Konstantin, De cerim. II. 48); ez az adat arra utal, hogy az első besenyő támadáskor 3 szovárd törzs válhatott ki a szovárd-magyar törzsszövetségből; nem tudjuk, hogy mi lett a sorsa e keresztény szovárd-magyaroknak a szeldzsuk törökök 11. századi megjelenése után (oguzok, akik az ősi Atropatene után nevezték el magukat „azerbajdzsáninak"), vagy az ott is bekövetkező tatárdúlást követően, de valószínűleg a teljes beolvadás áldozatai lettek, v.ö. Stephanos Kon nevű szovárd fejedelem és társai vértanúhaláláról még a kalifátus idején, 854-ben, Thury J., Századok, 1897; ld. az uráli Y-DNS N-haplocsoport a mai azeriek és örmények génállományában is megjelenik s eredhet a szovárd-magyaroktól).

xix. Savartoi asfaloi, ez volt a „régi nevünk", melyet a 10. sz. közepén jegyez le ugyancsak Konstantin császár a főrangú magyar követek közlése alapján (DAI, 38). Konstantin hiteles forrásunk, bár adatait más, úgy tűnik nem túl jóhiszemű, rusz vagy szláv hírközlők adataival is kiegészítette, pl. a magyarok „Levedi vajdájáról", „Levédiáról", mely név viszont a Krím-félszigettől északra fekvő valóságos pusztákra vonatkozott, ahol az 5-7. századtól a kutrigurok egy része lakott, ld. a Konstantin által említett Csinhul folyónév Jerney Keleti utazásában említve, 1844-45, s ugyanitt Lepetikha település, puszta. Az aszfali névhez ld. óir. aszpa = ló, aszpabara = lovas, lovag (v.ö. egy indo-iráni király, Aspabara, i.e. 721-705, II. Sargon, asszír király idején, in P.O. Skjaervo, i.m. p. 5)

xx. Zuard vezér és népe, a „Sobamogerok"; az anonymusi Zuard és a ptolemaiosi Szouard- nevek jól azonosíthatók; Anonymusnál mindig egymás mellett szerepelnek Zuard és Cadusa vezérek; utóbbi egy ősi, dél-káspi népet jelöl, ld. Xenophon: Kürosz nevelkedése, stb.; v.ö. Salardus, magyar vezér Padova ostrománál, 924-ben, Liutprand: Antapodosis, III. 30, és magyar hely- és személynevek; itt említem meg, hogy Geoffrey of Monmouth 12. századi brit krónikájában különös módon szerepelnek a Subardus és Suard nevek Galliában, sőt a hunok Britanniában, ld. szerzőtől Ősmagyarok az angol legendáriumban? 2011, és The British History of G.o.M., A. Thompson, J. A. Giles fordításában, 1842, v.ö. Brut y Bryttaniait, W. R. Cooper, 2002; ld. még Suartuas, herul vezér, Procopius, De bello Gothico, II. 15)

xxi. Sober, saper, erőteljes lovas nép az Urál, Nyugat-Szibéria térségében (osztják énekek Reguly, Pápay gyűjtésében; v.ö. Szibéria a szabir-magyarok hajdani fővárosáról kapta nevét a tatár korban, mely a Tobol-Irtis találkozásánál feküdt a mai Tobolszk mellett, korabeli térképek is feltüntetik, Mercator, Blaeu, Ortelius. A Mongolok Titkos Történetében a 'sibir' és 'bajigit' népnevek a tatárkori szibériaiakat - hantikat, manysikat is! - és baskírokat jelenthetik, ld. Ligeti L.: A magyar nyelv török kapcsolatai, 1986, p.398; v.ö. Z. Tóth Csaba: Chrestomathia Suardo-Magorica, in Magyar őstörténeti tanulmányok, Mikes International, Hága, 2010)

 

Forrás: virtus.hu