A régészeti kultúra fogalmának változása és az etnikai identitás azonosítása
Siklósi Zsuzsanna
A régészeti kultúra fogalmának változása és az etnikai identitás azonosítása az ősrégészeti kutatásokban
A RÉGÉSZETI KULTÚRA FOGALMÁNAK EREDETE
A régészet tudományággá válása óta a kutatás kulcskérdését jelentette a feltárt leletanyag azonosítása az egykori közösségekkel. Az ismeretek bővülésével és a szemléletmód változásával jelentős különbségek figyelhetők meg e kérdésben a régészettörténet egyes korszakai között.
Az őskor kutatásában használt (régészeti) kultúra fogalma alapvetően különbözik a köznyelvben vagy a társadalomtudományokban általánosan használt kultúra-fogalomtól.
A kultúra szó régészeti használata a 19. századra, a régészet tudományággá formálódásának idejére nyúlik vissza. A 19. század második felének romantikus nacionalizmusa, az új nemzetállamok születése nyújtotta azt a kultúrtörténeti közeget, amelyben megszületett a kultúra szó régészeti és őstörténeti használata. Részben az új nemzetállamok (elsősorban Németország) legitimitásának igazolása, az ősiség és a korai nemzeti egység bizonyításának igénye motiválta az őskori Európa etnikai irányú régészeti kutatásait. Ebben a közegben érthető meg Gustaf Kossinna munkássága, akinek fő célja a germánok ősiségének dokumentálása volt az új német állam területén.2 Kossinna kutatásai során a késő antik és kora középkori írásos források etnikai leírásait vette alapul, ezeket vetítette vissza az őskorba. Munkájának kiindulópontja a következő hipotézis volt:
„A szigorúan körvonalazott, élesen elkülönülő, zárt régészeti kultúrprovinciák feltétlenül
egybeesnek bizonyos nép- vagy
törzsterületekkel."
A teljes írás a csatolt PDF fájlban olvasható.
Forrás: oszk.hu