Reguly ősnépei
Obrusánszky Borbála
A magyar közéletben sokan úgy emlékeznek meg a 19. században élt Reguly Antalról, mint a „finnugor" nyelvtudomány egyik nagy szaktekintélyéről, aki az 1840-es években fontos adatokat gyűjtött az Urál-vidékén élő hanti-mansi népekről.
Magam akkor kezdtem el gyanakodni, hogy a magyar utazó életművével valami nincs rendben, amikor megtudtam, hogy Reguly gyűjtéseit Hunfalvy (Hunsdoerder) Pál és Budenz József rendezték sajtó alá. Ezt követően kezembe kerültek azok a Reguly által írt tudósítások, melyet az Akadémiának küldött 1843-1844. között. Abból a „finnugrizmussal" ellentétes nézetek olvashatók ki.
Cseremiszek, finnek, mint szkíták
1843 novemberében a
magyar utazó a mai Oroszország uráli területén fogott kutatásba, meglátogatta a cseremiszeket, permiket, finneket és a csuvasokat, és
megtudta, hogy ezen népek kiket tartanak ők ősüknek. Reguly levelében előadja, hogy a cseremiszeket a csuvasok Szármásznak nevezik, mely
nyelvükben tévelygőt, kóborlót jelent, vagyis olyan népet, akiknek nincs állandó szállása. Az elnevezés nem mást jelent, mint azokat a
szarmatákat, akik tényleg legelőváltó életmódot folytattak az eurázsiai sztyeppe vidéken. Reguly a következőképpen összegzi a
különféle, ma „finnugor"-nak nevezett Urál-környéki nép történetét:
„Hogyha mai nap már átalájában hiszszük, hogy Skyth és Csud egy szó, s hogy azért a 'skythák finnok voltak, akkor ha Hérodotot, ki itt egyetlen vezetőnk, követjük, a szármátokat is finnoknak is kell vennünk, mivel Hérodot szerint ők a skythák nyelvét beszélték, csak dialectusi változással, nem lenne tehát képtelenség a keleti finnokban szármátokat keresni, főkép ha e név itt köztök találtatik." (eredeti helyesírással. In: Magyar Academiai Értesítő, 1844. IV. évf. jan.2. 19. o.)
Reguly tehát nem mást állít, mint az Urál-menti kis népek az ősi szkíta és szarmata műveltség hordozói, akárcsak a finnek, akikre szintén az ősi szkíta nyelv volt hatással. A történeti folyamatok is ezt a fajta nyelvi kapcsolatot valószínűsítik, hiszen a történeti források nem tudnak sem ősi cseremisz, sem finn birodalomról, ismerik viszont az ősi szkíta és szarmata államot, mely legalább kétezer évig meghatározta a térség politikai, nyelvi és művészeti berendezkedését.
Fontos felhívnunk a figyelmet egy fontos tényre. Reguly még nem ismeri az ún. „finnugor" kifejezést, helyette a finnt használja. Valószínűleg azért, mert még a 19. század első felében sem volt ismert a későbbi akadémikusok által nyolcezer(!) évesnek vélt „ugor" vagy éppen „uráli nyelvcsalád. Az ugor név egyébként nem más, mint a magyarok ogri, ugri (vagyis hun) nevének elferdítése. Ezt a csúsztatást még a finnugristák is elismerik weblapjukon, amikor leírják, hogy az ugor kifejezés tudományos műszó a 19. századból.
Mansik vagy tatárok?
Reguly Antal második tudósítását 1844-ben küldte meg az Akadémiának. Akkor már az Urálnál járt a vogul és a mansi nép között. Tudósítását olvasva, teljesen más kép bontakozik ki a Szibériában élő kis népek történetéről, mint amit nekünk kell tanulnunk az iskolában. A magyar kutató a földrajzi neveket tanulmányozva észrevette, hogy azok nem mansi kifejezések, hanem azt megörökölték az ott korábban élt népektől. Már Reguly is megállapította, hogy nem az a vidék a vogulok eredeti hazája, hanem ők oda valamikor a történelem folyamán bevándoroltak. Tudósításában a következő megállapításokat teszi: „E feltétel által nyer több erősséget és világot az a hagyomány, mellyet Messerschmidt az osztyákoknál hallott, mi szerint az ő földükön azelőtt egy mívelt nép lakott, melly városokban élt stb; ők pedig (osztyákok) délnyugati részekből jöttek ide. Ezen délnyugati részek csak a 'baskírok' földe lehet, mellyen tehát a 'vogul és osztyák', azaz a manszi nép nép hajdan lakott, s hol e két népfelekezet a baskírral egy nemzetet tett, mielőtt ez eltatárosodott." (eredeti helyesírás szerint. In: Magyar Academiai Értesítő, 1844. IV. évf. mart.4. 44o.)
Reguly tehát azt állítja, hogy a két „finnugor ősnép", melyet az akadémikusok a magyarok legközelebbi rokonainak tartanak, nem mások, mint tatárok, vagyis kései türk-tatár nép egyik ága! Igaza van Regulynak abban, hogy kései, bevándorolt népről van szó, hiszen a tatárok csak a mongol hódítás utáni török és mongol népkeveredésből alakultak önálló nemzetté.
Igaz történelem
Ha a történeti forrásokat kutatjuk vagy olyan komoly magyar kutatók munkáit elemezzük, kik a tényeket dolgozták fel munkáikban, akkor csak egyetlenegy őstörténeti folyamat rajzolódhat ki előttünk: a magyarság csakis a történeti hagyományában említett szkíta és hun népekkel állt rokonsági kapcsolatban és nyelve is olyan lehetett, mint azon népeké. Reguly alapján pedig megállapíthatjuk, hogy valóban vannak közös elemek a magyar és a kis szibériai népek nyelvében, hiszen mindnyájan, mi is és az Észak-Kínától a Kárpát-medencéig húzódó hatalmas eurázsiai övezetben élő népek mindegyike a szkíták és hunok nyelvészeti örökségét viszik tovább.
Forrás: Reguly ősnépei