Shanidar, Jarmo, Hassuna
Bíró József
<< Szabir őstörténeti adalékok
Shanidar Zawi Chemi
Régészeti leletekkel igazolható, hogy a szabir őstörténelem Közel-Keleten, Mezopotámiában kezdődik a Nagy Zab folyó felső
szakaszánál, Shanidar Zawi Cheminél. Ez a népcsoport nemesíti először a növényeket, szelídíti az állatokat. Kezdetleges földművelő
életmódjukat bizonyítják pattintott és csiszolt kőszerszámaik, őrlőedényeik. A neolitikus forradom folyamata Észak-Mezopotámiában
követhető nyomon a leginkább. A földművelés, állattenyésztés gyorsan terjedt a mai Palesztina és Libanon, a Zagros hegység menti Irán, az
Iráni-fennsík, fel egészen a Transzkaukázusig, a Dél-Anatóliai fennsík, az Elbrusz keleti részén (Kapet Dag) és a Hindu Kush hegység
északi lejtői vidékére. A Cambridge Ancient History megállapítja, hogy a földművelés tudománya milyen gyorsan átterjedt mindezekre a
területekre, sőt hamarosan a balkánon keresztül a Kárpát medencébe, később az Indus völgyébe és Egyiptomba is eljutott.
A
szabirok őstörténete Shanidar Zawi Chemi őstelepülésről indul (i. e. 9217±300 év). A szabir őstörténelem ezredévei, nagy területekre
elterjedt kultúrája csak úgy kapcsolható össze egységes egésszé, ha ismerjük fejlődésének menetét, és gondosan összehasonlítjuk,
kiértékeljük, visszavetítjük az eredményeket, ilyenformán megtaláljuk azt a pontot, ahonnan egy-egy kulturális fejlődés indult. A kezdet
kezdetén ezért fontos pl. a Shanidar Zawi Chemiből kiinduló jellegzetes díszítőelem, dekorálási mód. Ugyanezek a mértani alakok láthatók
a csontból készült szerszámnyeleken, később a kerámiákon a kerámiakorszakokban, ahol a szabir nép leszármazottai éltek, évezredekig
fennmaradtak, pl. a magyar népművészetben is a mai napig.
Jarmo
A szabirok őstörténetének következő, fontosabb állomása Jarmo (i. e. 7000, kissé délebbre). A földművelést és az állattenyésztést már magasabb fokon gyakorolták, és már egyszerű formájú kerámiát is készítettek használati célra, egyszerű mintákkal dekorálták is. Jarmo alsó, legrégibb ásatási rétegéből, még a kerámiakészítés előtti korszakból apró köldökdomborulatos assszonyszobrocskák kerültek elő, melyeket a régészettudomány Anyaistennőnek nevezett el. Amerre a szabir nép és leszármazottai letelepedtek, mindenütt megtaláljuk hitviláguk e matriarchális szimbólumait: az újkőkori Tell Ramadban (Palesztina), Tell Sarabban (Nyugat-Irán) a régészek Sarabi Vénusznak nevezik, Elamban Pinikir néven, az Al Ubaid kori szabiroknál (Dél-Mezopotámia) ERES-KI-GAL-nak, Nagy Föld Istennőjének nevezték, a kárpát-medencei Olt folyó melletti Erősdön, a Kr. e. 6. évezredben Eres, Erős néven, ős-Arattában, Khorezemben, a Káspi tenger mellett is (ma Turkesztán). De az egyiptomi ősvallásban is megtaláljuk Nagyasszony „Great Goddess" néven, ahol a hagyomány, de az írott történelem (a Halottak Könyve) Osirist szabir ősöktől származtatja (Michael Haberlandt, Ethnology, London, 1920). De nőalakban képzelték el fő istenüket, Szin-t az Indus-völgyi Harappa-Mohenjo Daro civilizáció szabir ajkú népei is. De a későbbi idők görög és római kultúrái is az ősszabiroktól elszakadt pelazgok, etruszkok valláskultuszából vették át a híres istennőiket.
Hassuna
A jarmoi földművelő kultúra a kerámiájáról híres Hassuna-Samarra periódusban folytatódott. Kialakult a szabir építkezésre jellemző
stílus, vályogtéglából, téglalap alakú házakat építettek a már Jarmoból is ismert tűzhelyekkel, és a padlóba süllyesztett nagy,
gabonatároló hombárokkal. Ezeket az agyagedényeket kiégették.
A neolitikus forradalom következményeként a Hassuna periódusban
kezdődő nagymérvű szabir terjeszkedés oka az újabb termőföldek megszerzésén túl a réz és rézérc keresése volt.
Így
találnak rezet Anatólia mellett Nyugat Iránban és főleg a Kárpát-medencében, ahol a már meglévő földművelő telepek mellett
bányatelepeket is létesítettek. A bányák és a rézérc szállítás útvonalának biztosítására katonasággal védett helyőrségeket,
őrtornyokat építettek. Így vált aztán a bővizű folyókból öntözhető, termékeny alföldekben, ércekben gazdag Kárpát-medence a szabirok
kedvelt hazájává, mely a hosszú évezredek alatt fenntartotta a kapcsolatot a szabir őshazával.
A magyar őstörténelem
szempontjából nagy jelentőségű az a tény, hogy a Hassuna és Halaf periódusok és a velük egy időbeli Kárpát-medence népetnikuma, nyelve,
vallása és kultúrája azonosnak nyilvánítható. A két terület közötti kapcsolatokat több tudós és szakértő is megerősíti: mint Childe,
Homer, Piggot, Makkay, Kalicz, stb. és azokat orientális előőrsöknek, vagy gyarmatoknak nevezik. Makkay például az egyik munkájában
bemutatta, hogy a Körös-kultúrkör időbelileg megegyezik a Hassuna-Halaf periódussal, míg a Tisza-kultúrkört az Al Ubaid periódussal hozza
kapcsolatba. A tiszapolgári újkőkori régészeti leletek között talált lyukacsos díszítésekkel ellátott talpas edények viszont E. E.
Herzfeld, a híres orientalista által publikált Samarra I. kerámia pontos másai.
A Hassuna-Halaf periódusok és a Kárpát-medencében
talált kerámiák alakja és díszítése azonos, de mindenütt helyi agyagból készítették, tehát nem csak kereskedelmi úton került a
Duna-Tisza tájára.
A két területkör között nem csak a kerámiák azonossága mutatható ki, hanem az építészet módja, stílusa
is megegyezik.
Az újkőkori Erősd építészeti stílusa a Hassuna-Halaf periódusra emlékeztet. Erősdről, a Körös kultúrkör
legnagyobb városáról Jacquetta Hawkes és Sir Leonard Woolley Prehistory and the Beginnings of Civilization c. könyvükben azt írják, hogy a
Körös kultúrkör népe magasműveltségű, városokban lakó nép volt és tágas, ízlésesen berendezett házaikban még központi fűtés is
volt i. e. 5500). Ha összehasonlítjuk a Hassuna periódus és az Erős kultúrkör építészetét, mindkét helyen azt találjuk, hogy házaikat az
ősszabiroknál már megszokott téglalap alakú terv szerint építették. Mindkét helyen agyagból döngölték a padlót, a tűzhelyet is
hasonlóképpen építették, és agyagból égetett magtároló horn-bárokat süllyesztettek a padlóba.
A neolitikumbeli mezopotámiai
és kárpát-medencei nép azonosságának következő bizonyítéka a mezőgazdasági módszerek azonossága. A neolitikus forradalom
kialakulásának alapfeltétele volt a vadon termő növények: az árpa, búza, borsó, lencse és a főleg takarmányként használt keserű
futóborsó nemesítése és a vadállatok közül a juh, kecske, disznó háziasítása. A Cambridge Ancient History megállapítása szerint
Európában csak a szarvasmarha és a disznó vad ősei voltak csak megtalálhatók az agrárforradalom kezdetének idején, így tehát a
földművelés és állattenyésztés tudományát be kellett hozni Európába. Ez meg is történt az újkőkorban, amikor is a földművelés és
állattenyésztés tudománya Mezopotámiából észak felé húzódva a Balkánon keresztül eljutott a Kárpát-medencébe is.
A
földművelés és állattenyésztés mestersége már teljesen kialakult formájában jutott el az újkőkori Kárpát-medencébe, melyet elsősorban
az a tény igazol, hogy a kárpát-medencei új-kőkori kultúrákat szűz talajon, vagyis a legalsó ásatási rétegekben találták.
Az
agrárforradalom ilyen gyors és széleskörű terjedése obszidián (vulkánikus kő) nélkül nem következhetett volna be sem Mezopotámiában, sem
a Kárpát-medencében. Az obszidián ugyanis könnyen hasítható, megmunkálható, szerszámkészítésre kiválóan alkalmas. A korai őstermelők
Mezopotámiában a Van-tó környékéről, a Kárpát-medencében pedig Méhtelekről szerezték be az obszidiánt, és helyben dolgozták fel.
Az újkőkori szabiroknak már az emberi civilizáció e korai szakaszában is fejlett valláskultusza, magas szintű művészete, kialakult
kézművessége, csatornaépítő, társadalomszervező tehetsége volt. Régészeti leletek igazolják, hogy szabir őseink terjeszkedése a
Duna-Tisza tájára az első honfoglalásunknak nevezhető.
A Hassuna periódus és a Kárpát-medence népének azonos a hitszemlélete
is, a Termékenység Istennőjébe vetett hitből fakadó matriarchális hitszemlélet nyomait találjuk a Termékeny Félhold egyéb régióinak
korai kultúráiban, Jarmoban, Tepe Sarabban, Tell Ramadban is. Az Al Ubaid periódusban a szabirok ERES-KI-GAL-nak, a Nagy Föld Erősének nevezték
a Termékenység Istennőjét. Úgy látszik, hogy hivatkozni akartak arra a nagy területkörre, amely érdekkörükbe tartozott, és ahol az
egységes valláskultusz szimbólumait meg is találták a régészek: kultikus agyagszobrokat, csodálatos kerámiákat, festményeket,
domborműveket.
A Kárpát-medencében az istenanya neve ERES-ERŐS, ebből a kifejezésből ered Erősd neve, a Körös kultúrkör legfontosabb
települése. A Körös kultúrkörben több mint negyven, helyi agyagból formált istennő szobrocskát találtak, Méhteleken egy csoportban hatvan
darab került napvilágra.
László Gyula azt írta, hogy az első földművesrajok Elő-Ázsiából indultak útnak és egészen a Körösig
jutottak, és emlékeiket Körös-csoport néven tartják számon. Hitszemléletükről pedig azt írja, hogy a „házaik szentélyébe" helyezett
kis szobrokban pedig a Termékenység jelképe, a nő válik uralkodóvá.