Ancient history - Ókor, őstörténet Scythia - Szkítia Pyramids - Piramisok Sumerian clay tablet - Sumér agyagtábla Sumerians - Sumérok Assyria - Asszíria Ancient Egypt - Ókori Egyiptom Egyptian hieroglyphs - Egyiptomi hieroglifa Scythian treasure - Szkíta kincsek Sarmatian - Szarmata

Szabir őstörténeti adalékok

Bíró József

 

 

  1. Shanidar, Jarmo, Hassuna
  2. Turkesztán, Halaf
  3. A Termékeny Félhold, Elam/Susiana
  4. Dél-Anatólia
  5. Antropológia

 

A szabirok őstörténete c. munkámban bemutatott – a magyarok keleti származását igazoló – megállapítások szinte automatikusan megkívánják, hogy egybehangoljam, röviden összefoglaljam munkámat. Az új tudományos felfedezésekre és a múlt őshagyományaira is támaszkodva – forrásadatokból és a régészeti leletek mozaikdarabjaiból – jól felismerhető, valódi őstörténeti képet állítottam össze a szabirok történelmi szerepéről, amely a túlhaladott, csődbejutott finnugor származáselméletek helyét is betöltheti.

Ha bármely nép történelméről konklúziót akarunk megfogalmazni, történeti hűséggel kell azt tennünk, különösen az írott történelem előtti, őstörténelmi eseményekkel kapcsolatban. A történelmet a királyoknak írták az alattvalóik, akik életükkel fizettek volna, ha nem dicsérik urukat, és nem alázzák porig az ellenségüket. Az őstörténelem-kutatást az archaeológián kívül sokáig a Bibliára, mitológiára és főleg az ókori görög és római történetírók munkáira alapozták. Az újabb tudományos eljárások, az összes tudomány együttes eredménye megváltoztatja az őstörténelemről eddig alkotott képet.

The Cambridge Encyclopedia of Archaeology szerkesztője, Andrew Sherratt megállapítása a fedőlap ismertetőjében:
„This is the first comprehensive review of the science of archaeology in the light of the last decade's revolutionary discoveries, discoveries which have transformed our views of our own origins and of the early history of mankind." Vagyis:
„Ez az első régésztudományi áttekintés az utolsó évtized forradalmi felfedezéseinek fényében, azoknak a felfedezéseknek a fényében, melyek átalakították nézeteinket eredetünk az ős emberiség történelmét illetően."
Az enciklopédia bevezetőjében pedig ekként ír:
„The methods of the archaeologist can also be used to give historical depth to peoples without their own written history." Azaz: „A régészet módszerei arra is felhasználhatók, hogy történelmi mélységet adjanak azokról a népekről is, melyeknek. nincsen írott-történelmük."

De figyelemre méltó Graham Clark-nak, a University of Cambridge, Department of Archaeology egykori vezető régészének az enciklopédia előszavában írott megállapítása is:
„The supreme appeal of archaeology, however, resides in the history it can tell. As a disciplined method of recovering what happend in the unwritten past..." Vagyis:
„A régészet legfőbb vonzereje azonban abban rejlik, amit a történelemről tud mondani. Mint egy fegyelmezett módszer az íratlan múlt feltárására..."

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Colin Renfrew professzor szavait (az enciklopédia 7. fejezetének szerzője):
„Archaeology used simply to be a technique for recovering materiale from the past. Excavations took place and finds were made that were fitted together to form some coherent narrative picture – archaeologist „pieced together the past", in Gordon Childe's memorable phrase. Today there are good grounds for believing that archaeology is on the road to becoming something more than this, a source of new ideas about the nature of man, his origins and the evolution of his nature, of insight into the great transformations – from hunting and gathering to food production, from simple, fragmentary society to complex state – that we are coming to recognize as the decisive steps in the human story.
Until two decades ago the trust of much archaeological work was „artifact-oriented", concerned simply with the efficient recovery of data. Archaeology today is ,or should be,"problem oriented" – concerned with ideas, hypotheses, with theory and, of course, with their relation to the available data." Vagyis:

„A régészet ezelőtt csak egy technikai módszer volt a múltból származó leletek feltárására. Az ásatások során leleteket hoztak felszínre, melyek segítségével képet alkothattak a múltról „darabokból rakták össze a múltat" Gordon Childe emlékezetes szavaival kifejezve. Ma már jó okunk van azt hinni, hogy a régészet többre hivatott, elméletek forrása, az ember eredetét, természetét, természetének fejlődését illetően, és betekintést enged a nagy átalakulásba – a vadászó, gyűjtögető életmódról az élelemtermelésré, a széttagolt társadalomból a fejlett állami életre való átállásra. El kell ismernünk, hogy döntő lépések voltak ezek az emberiség történetében.
Mintegy két évtizeddel ezelőtt a régészet csak a leletek iránt érdeklődött, egyszerűen csak a tárgyak feltárására törekedett. Ma a régészet `problémaorientált' vagy legalábbis annakkellene lennie, törekedni kellene elméletek, feltevések, feltételezések felállítására, természetesen a meglévő forrásadatok alapján."

Még sokáig idézhetném mindazok megállapításait, akik a régészettudomány utolsó három évtizede alatt elért forradalmi felfedezéseiről és ugyanakkor az emberiség őstörténelmének újraértékeléséről írnak.

Ilyen körülmények között nem lehet túl merésznek nevezni a szabir népről írt munkámat, melyet mindenkor a régészeti leletek kézzelfogható bizonyítékaira alapozok. Ezek a szabir őstörténelemre vonatkozó régészeti leletek megfelelő összehasonlítás és kiértékelés során egységes egésszé kapcsolódnak össze. A történelmi teóriák csak úgy állják ki az idők próbáját, ha a valóságra épülnek. Götz László kutató főleg a német szakirodalom tüzetes áttanulmányozása után nagyszerű szakmai munka keretében rakta össze és mutatta be, hogy az indogermán és finnugor történelmi elméletek csaknem két évszázada téves alapokra épülnek.

Alig szántak szerepet az ősszabir népnek, mely a késő paleolitikumtól a mezolitikumon át, de különösen a neolitikumban, de a fémkorszakokban is vezető szerepet játszott.