Ancient history - Ókor, őstörténet Scythia - Szkítia Pyramids - Piramisok Sumerian clay tablet - Sumér agyagtábla Sumerians - Sumérok Assyria - Asszíria Ancient Egypt - Ókori Egyiptom Egyptian hieroglyphs - Egyiptomi hieroglifa Scythian treasure - Szkíta kincsek Sarmatian - Szarmata

Szabirok

Bíró József

 

 

Célszerűnek látom a magyar történelmi folytonosság érdekében e helyütt is néhány sorban megemlíteni a szabirokat, és bemutatni, hogy miként kapcsolódnak egymáshoz a többi testvér és rokon népetnikummal a honvisszafoglalást megelőző időpontban.

Szabir-magyar őshaza már az i. e.-i tizedik évezred utolsó harmadától létezett a Tigris folyótól keletre, a Nagy és Kis Zab folyók mentén. Felsoroltam mindazokat a településeket, városokat, ahol a subarok, az ős-szabirok megtelepedtek, és elindították az utolsó eljegesedés utáni civilizációt ebben a régióban, már évezredekkel a sumirnak nevezett civilizáció előtt, és miként lettek a sumirok tanítómesterei, miként fejlesztették ki a hatalmas sumirnak nevezett civilizációt. A „sumir" birodalom megszűnése után sokan észak felé menekülve hogyan találtak hazát Subartuban, ahol a subarokba olvadtak. Ezután már a subarok vitték tovább az ősi civilizációt: az elkövetkezendő évszázadokban a kasszu lovastársadalom, a Mitanni és Urartui, és később a szkita, párthus, hún, avar birodalomban.

A SA, SU subar ősnépről már a legrégibb ékírásos agyagtáblák írnak. A subarokat az agrárforradalom kezdetétől az újkőkoron keresztül az ókorba tudjuk vezetni az agyagtáblák segítségével (Schaeffer régész ásatásai alapján).

Az agyagtáblákon subarnak megjelölt népet P. Dhorme azonosítja a klasszikus történetírók Saspeires, Sapeires, Sabeires, Sabiroi és Saberoi (vagyis szabir) elnevezések alatt feltüntetett népnevekkel. (Revue d'assyrologie et d' archaeologie oriental VIII., 1911, című őstörténeti folyóiratban `Subartou-Mittani' alcímen). Ez a megállapítás fényesen igazolja, hogy Mezopotámia autochton (eredeti) őslakos subar népe az ókori történetírók szabir népcsoportja, amely sokféle elnevezéssel bár, de egyértelműen a mi honvisszafoglaló szabirjainkat jelenti. Az ősi Subar területet és népet az ókorban nevezték még Szupri, Supri, Szaparda, Sparda, Szapardina, Szibár, Siparn, Siavara és Szabir néven stb. is.

Az orosz Patkonov A szabirok nemzetisége című könyvében a honvisszafoglaló magyar népnek legalább egy törzsét a subar-szabir néppel azonosítja.

A szintén orosz Halikova régész megállapítja, hogy a volgai Bolgárország Szuvartu nevű városának a neve a magyarok őseivel függ össze, mivel a magyarok ősi neve szavar volt, mely eredetileg a szabir-szavir népnévre vezethető vissza (Erdélyi István, Volgai Bolgárok, Élet és Tudomány, 1975. november 1.).

Bobula Ida az Origin of the Hungarian Nation c. könyvének 50. oldalán azt írja, hogy amikor a magyarok a 9. század közepén a meotiszi mocsárvilágban — krónikásaink Dentumogerében — laktak, akkor még magukat szabiroknak nevezték.

Badiny Jós Ferenc az Ősi Gyökér magyar kulturális szemle 1990. május-júniusi számának 59. oldalán a következőket írja: „Előbb, vagy utóbb azonban minden magyar kutatónak el kell ismernie azt a tényt, hogy a tatárlakai írásbeliségtől (Kr. e. 5200) kezdődően a Kárpát-medencében írásemléket visszahagyó SA-SAPIR nép történetét kell kutatnunk." Az istenes honfoglalók (1986) című könyvének 16. oldalán „Árpád ükunokáiról — Tormásról és Bulcsuról — írja a Bíborban született bizánci császár — aki az Árpád-fiaknak `a bizánci császár vendégbarátja' méltóságot ajándékozta —, hogy az Árpád-fiak magukat a 'szabir' nemzetségből valónak vallották." Innen visszafelé haladva megtaláljuk Szabiriát ott, ahol Padányi Dentumagyariát sejtette. Ma már tudjuk, hogy a mezopotámiai su-bar, su-bir, szabir azonosságot még Djakonov professzor is elismeri A szabirok története c. könyvében.

A magyarság őseit a szabirokkal köti össze Dümmert Dezső is, aki Az Árpádok nyomában c. könyvének 33. oldalán így ír: „Jordanes és bizánci írók említik a húnokhoz tartozó népek között a Szkitában, a Meotisz (a mai Azovi-tenger) mellékén lakó szavirokat is. Krónikáinkban ez a név nem szerepel. De 948 körül Bizáncban Bulcsú vezér és Árpád dédunokája, Tormás úgy informálják Bíborbanszületett Konstantin császárt, hogy a magyarokat régen `erős szavir'-nak (szavartü aszfalü) nevezték." Konstantinnak A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio) szóló munkája tehát hitelesen őrizte meg azt a valóságot, hogy a magyarok őseit — legalábbis a nép egy részének őseit — a szavirok között kell keresnünk. Könyvének 32. oldalán pedig ezt találjuk: „Ha tehát az onogurok és a szavirok már Attila idejében is Szkitiában maradt `hunoknak' számítanak, akkor a magyar krónika hún történetének magja a Szkitából ide-, s visszaköltöző Attila családdal, valamint a Szkitában hagyott más húnokkal együtt történeti valóság."

A magyarországi legtekintélyesebb történészek közül idézek két véleményt. Györffy György A magyarok elődeiről és a honfoglalásról c. munkájának előszavában ezt írja: „A magyar törzsek Konstantin császár szerint korábban Levedi vezérről, törzsfőről elnevezett Levédiában éltek, s a kangar besenyők támadására kettészakadtak. Egy részük, az ún. szavardok a perzsa partvidékre költözött, más részük nyugatabbra vonult az Etelköznek nevezett hazába." Bartha Antal A magyar nép őstörténete c. könyvének 233. oldalán így szól: „Törökös berendezkedésünkhöz szorosan illeszkedik a magyarok három, kútfőkben említett neve: a szabartoi, a Szibériából előjött szabir nép, az ugri (ongri), az onogur bolgárok, türk pedig — magától értetődően — török eredetű, a szabirról feltételezhető, hogy török népnév. Viszont a szabirokról oly keveset tudunk, hogy eredetük rejtélye még megfejtésre vár."

Látjuk tehát, hogy a Kárpát-medence honvisszafoglaló magyarsága történetéből a szabirokat kihagyni már nem lehet. Padányi Viktor Dentumagyaria c. könyvének 240. oldalán így foglalja össze idevonatkozó megállapítását: „A szabirság történetével lehetetlen foglalkozni anélkül, hogy annak feltűnő komplexumát tárgyalás alá ne vegye az ember, és ez a komplexum a modern formában `magyar' névnek feltűnő és évezredeken át állandó előfordulása a szabir földdel és szabir néppel kapcsolatban."

Amikor az őssubar népetnikum és Árpád honvisszafoglaló magyarjainak kapcsolatát elemezzük, meg kell vizsgálnunk a szabir magyarok ősi nevét. A magyar történészek Konstantinos Porphyrogenitos görög császár-történésztől vették át a „Sabartoi-Asphaloi" népmegjelölést és ebből egy igen szerencsétlennek nevezhető fordítást készítettek: `szavartü-aszfalü' = erős szavir (először Moravcsik Gyulánál). De történészek használják a rendíthetetlen szabir kifejezést is. Kutatásaim alapján a következő megállapításra jutottam: A sabartoi szó a szabir népnév görög utóragos változata, az asfal szó pedig arabul alsó-t jelent, melynek görögös változata asphaloi. Az Alsó Zab folyó — a mezopotámiai Tigris mellékfolyójának — a neve Zab-el-Asfal arabul. Amikor Konstantinos ezt az igen fontos megjelölést írta — Bulcsu és Tormás közlése után — ez a területkör évszázadok óta az arabok kezében volt, tehát a Zab-el-Asfal kifejezés akkor helyénvaló volt, mert az Alsó Zab folyó arab elnevezése. Azért kell annyiszor ismételnem ezt a történelmi bizonyítékot, mely a szabir-magyarokat megcáfolhatatlanul a mezopotámiai Alsó-Zab folyó melléki szabir őshazába helyezi már tizenegyezer évvel ezelőtt. Az `erős, rendíthetetlen' stb. az asfal szóra vonatkozóan csak a finnugorista történészek félrevezető, vagy megtévesztő, zavarkeltő fordítása.

A régészeti leletek is igazolják, hogy a Felső és Alsó Zab folyó vidékéről — a szabir őshazából i. e. a 10. évezredből indul útjára a szabir-magyarok őstörténete.

Padányi Viktor megállapítása szerint: „Az ötödik mezopotámiai hullám tulajdonképpen nem is ún. `elvándorlás', hanem inkább egyszerűen északi és északkeleti irányú tágulás és terjeszkedés a Kaukázus és az Észak-Káspi régió irányába. Ez a terjeszkedés nem a szó szoros értelmében vett Mezopotámiából, hanem annak északi térségéből, a Tigris és Eufrátesz forrásvidékét, mondáink és krónikáink 'Evilath'-ját is magában foglaló Subartuból, Zabaortéból indult ki, ... a Kr. e.-i 3. évezred folyamán fokozatosan szétömölve elárasztják előbb az egész forrásvidéket, majd a Rus (Araxes) és annak északi testvérfolyója a Kur (Cyrus) által öntözött és a Kaukázus alatt elterülő Nagyalföldet is egészen a Káspi-tengerig kelet, és a Fekete-tengerig nyugat felé, óriásivá kiterjesztve ezáltal az ősi Subartu fogalmát."

Ebből a hatalmas térkörből tovább vándorolva és terjedve szinte egész Azsiát bejárták, és róluk nevezik el Szibériát is. Majd az újabb népvándorlás következtében a honvisszafoglalásunk századában a Donyec és Dnyeper folyók között találjuk szabir őseinket, a Don és a Donyec folyóközben élő három-négy onogur törzs szomszédságában. Majd 889 és 892 között ezekkel a kazár nyomás elől visszavonuló onogurokkal kötnek vérszerződést a szabirok, a Kárpát-medence elfoglalása előtt.