Szarmata-jazigok a román Bánságban
RMaria
Ptolemaios nyugati vagy Metanastoi jazigoknak nevezi a Dácia és Pannónia közt élő szarmata törzseket.
A román történészek körében csaknem általánosan elfogadott vélemény, miszerint a Bánságot, a Maros-Tisza-Duna közét, valamint a Temes-Cserna folyósót és Erdély középső részét a rómaiak Dacia Superior néven szervezték provinciába. Leletcsoportok alapján viszont úgy tűnik, ezen az elméleten újjítani kell mert egyre kevésbé állja meg a helyét, és nem az egész Bánságra, annak csupán egy nagyon keskeny keleti területére vonatkozhat, a Bánság Tiszáig húzódó nyugati része a rómaiak által csupán ellenőrzött, „ extra provinciam" volt.
A szarmaták nagy tömegéből levált és nyugatra vándorolt jazigok Kr.u. 50 körül, Claudius uralkodása idején már megjelentek a Duna-Tisza (1*) közti területeken (Tacitus, Annales XII, 29) a szvéb Vannius szolgálatában. Plinius szerint (2*) (Historia Naturalis IV.12) a szarmata-jazigok a síkságot és a nyílt területeket foglalták el, visszaszorítva a dákokat a Pathissum (Tisza) mögötti erdős részekre, hegyekbe.(„Campos et plana Iazyges Sarmatae, montes vero et saltus pulsi ab his Daci ad Pathissum amnem tenent"). Ez a Felső- és Közép-Tisza szakaszán lehetett, és így meg is felel a valóságnak, hisz dák erődítményeket nagyobb számban a Maros északi partján, a Pártiumhoz tartozó Arad, a hajdani Zaránd megyékben és attól északra találunk, a Bánságban viszont csak annak délkeleti részén.
(...)
Eredeti cikk: