Töprengések egy sztyeppei ötvösről
RMaria
A Kárpát-medencében letelepült népek művészetének ornamentikáját elemezve kevés kutató tér ki a Fenlaki lovassírban talált ötvös-szerszámokra.
Fenlakon, Arad közelében a Maros déli partján, 1899-ben egy lovassírban brozból készült ötvös-szerszámokat találtak. A leletek megmentését Dömötör László aradi tanárnak köszönhetjük, akinek a leírásából ismerjük a feltárás körülményeit, a leletek számát és azok későbbi elhelyezését is. A Maros árterületén folytatott munkálatokban résztvevő emberek 44 , tömör bronzból készült ötvös mintát és egy bronz övveretet találtak, amit a piacon meggpróbáltak értékesíteni.. Dömötör László felismerte a tárgyak jelentőséget, kiment a helyszínre, de a továbbiakban csupán egy ember és egy ló csontvázát találta meg, szőrnyű összevisszaságban. Ebből akkor arra következtetett, hogy egy bizánci vándorötvösről lehet szó, aki véletlenül vagy erőszakosan az árterületi mocsárban lelte halálát. A leletek közül 26 darab (+ 2 töredék) Budapesre ( Nemzeti Múzeum), 17 darab pedig az aradi Kölcsei Egyesülethez került. Az utóbbiakról Dömötör részletes leírást készített. Sajnos 7 darab még 1925 előtt eltünt, 1 darab később.
A Budapesten levő leleteket részletesen Hampel József írta le (1*), "pozitív" préselőmintáknak (ezeken készítették a pozitív vereteket) minősítette őket, amit domborítot arany vagy ezüst lemezek készítésére használtak. Ezzel egyben tisztázódott az Adonyban talált hasonló szerszámok addig csupán feltételezett használati célja. Hampel is átvette azt a feltevést miszerint egy vándor ötvös szerszámai lehettek. Évtizedekig egy magyar történész sem tesz említést a fenlaki leletről. Bóna István Erdély történetéről szóló munkájában csak annyit említ, miszerint a Fenlaki és a szomszédos Németszentpéteri lovassírok bizonyíthatják, hogy a Bánát már a korai avar korban lakott terület volt. Dr.Garam Éva és Szentpéteri Jószef is csupán futólag térnek ki rá, a Fenlakhoz és Németszentpéterhez födrajzilag nagyon közel eső Deszki leletek elemzésekor. Nincs tudomásom róla, hogy valaki behatóbban vizsgálta volna az Aradon még meglevő bronz mintákat, annak ellenére, hogy véleményem szerint semmivel sem elhanyagolhatóbbak mint a Kunszentmártonnál vagy Alsóaradon (Sopoki Aradac - Jugoszlávia) talált ötvös szerszámok. Az aradiak, a kárpát-medencében eddig feltárt mintáknál sokkal jobb, kevésbé használt állapotban vannak.
A román történészek mindig nagy ívben kerülték említésüket, ezáltal annyira kevesen és kevésbé ismerik, hogy a Román Tudományos Akadémia által 1960-ban kiadott "Románia Története" című munkában egy autohton, Körös-vidéki ezüstműves ólomból készült szerszámaiként szerepelnek, a lovassírról említés sem esik, és a számuk is hibásan van feltüntettve ( 27 darabot említ), pedig csak Kurt Horedt, a kolozsvári egyetem volt professzorának az erdélyi ötvösségről írt munkáját kellett volna fellapozni.
(...)
Eredeti cikk: Töprengések egy sztyeppei ötvösről >>