Ancient history - Ókor, őstörténet Scythia - Szkítia Pyramids - Piramisok Sumerian clay tablet - Sumér agyagtábla Sumerians - Sumérok Assyria - Asszíria Ancient Egypt - Ókori Egyiptom Egyptian hieroglyphs - Egyiptomi hieroglifa Scythian treasure - Szkíta kincsek Sarmatian - Szarmata

Tudomány vagy cenzúra?

Idesüss

 

 

A szólás szabadsága: egy blogbejegyzés margójára

A Hami nevezetű blogger Történelem mindenkinek blogjában "Szőcs Géza és a "finnugrizmus" kalandjai" címmel egy posztot jelentetett meg, melyben a tudományos diskurzus szükségességét hangsúlyozta a magyar őstörténet terén, egyben Szőcsöt támadva néhány gondolatával kapcsolatban. A posztra reagált Idesüss, akinek hozzászólását a cikkíró kicenzúrázta - annak ellenére, hogy hangneme kulturált és gyűlölettől mentes volt, példaként pedig közismert finnugorista tudósokat szólaltatott meg. Hogy mi a célravezetőbb, a Hami-féle cenzúra avagy az Idesüss által szorgalmazott interdiszciplináris kutatások, az Olvasó majd eldönti.
Reméljük, hogy az új kormány kitart Szőcs Géza mellett és nem Hami módjára intézi el a kérdést.

Update:
Időközben Hami kitiltotta Idesüsst flame-re hivatkozva, melyet be is linkelt: flame war. A meghatározás a következő: "A flame war („lángháború") egy olyan folyamat, mely során szándékosan sértő, ellenséges, offtopic (témához nem kapcsolódó) hozzászólásokat küldenek egy nyilvános (általában internetes) fórumra." Idesüss bejegyzése a meghatározásnak nem felel meg, tehát nem flame. Egyéb, valóban offtopic hozzászólásokat egyébként engedélyezett Hami blogger. A szabályzatot tehát Hami szegte meg. Hami itt is a már megszokott kettős mércét alkalmazta. Annak ellenére, hogy a posztot így kezdi: "Ez egy vitaposzt lesz", a vele ellentétes véleményen lévők hozzászólásait érvelés helyett törli. Hami nem vitaképes.
De vajon mi is bosszantotta fel Hamit?
Idesüss hozzászólásában nem délibábos íróktól, hanem közismert, jeles finnugorista kutatóktól idézett. Hamit saját "hittársai" cáfolták. Hami megfutamodik. Haminak ugyanis nem Idesüssel, hanem Pusztayval, Klimával van vitája.

 

 

„Először nem ártana tisztázni, hogy mi az a finnugor elmélet - mert már ez zavart okoz sok ember fejében. A finnugor nyelvcsalád nyelvészeti fogalom, és nyelvrokonságot jelent különböző népek között - és különböző önjelölt tudákosok állításai ellenére - a nyelvésszakmában ez nem vitakérdés, ebben szakmai konszenzus van."

Hamikám már az elején jelentősen mellényúl.
1.Nincs olyan, hogy „a finnugor elmélet". Nincs egységes finnugor elmélet, nincs megegyezés még az őshaza/őshazák kérdésében sem.
2.De bizony az, vitakérdés, nincs „szakmai konszenzus".
És itt kizárólag a finnugristák köreire gondolok, az egyéb eredettörténeteket vallókat itt mellőzöm. Ha a posztoló egy kicsit is beleásta magát a témába, ezzel tisztában kell lennie. Vagy nem ismeri a vonatkozó irodalmat (az nagy hiba) vagy elhallgatja a szakmán belüli vitákat (ezesetben alattomos).

A témakör nem csak minket érint, más népeket is. Hallgat arról, hogy a finnek már röhögnek az egészen és átírták tankönyveiket. Nem említi azt sem, hogy nemcsak a finnugor elméletet, hanem az indo-európai családfa elméletet is régóta, nagy intenzitással, komoly nyelvészek támadják, többek között az irdatlan mennyiségű ellentmondások miatt, amik ezekben az elméletekben megtalálhatók. Nyilván a neves külföldi szakmabelieket is ilyen személyeskedő hangnemben kezelné le, mint a valóban nem szakmabeli Szőcs Gézát. Nem említi még a nevét sem olyan jeles nyelvészeknek, mint Prof. Em. Kalevi Wiik vagy Ago Künnap, nemhogy munkásságukat akár pár sorban ismertetné. Nyilván, hiszen akkor saját magának mondana ellenet hami.

Nem említi azt sem, hogy a finnugrista nyelvészek által elképzelt proto nép az elképzelt helyen és időben nem is létezett, a "visszavezetett" nyelvi állapotok pedig hipotetikusak (értsd: semmivel nem bizonyíthatók), ellentétben a más népek, nyelvek írásos nyelvemlékeivel (pl. türk, sumér, egyiptomi, akkád, hurri, görög, viking, kelta stb). Finnugor őseink népi és nyelvi keletkezését olyan helyre és időbe helyezik, ahol és amikor az emberi életnek semmi nyoma. Ha nincs nép, akkor nincs nyelv sem, amit beszélnének.

Tehát akkor mégegyszer, hogy hami is megértse. Egységes finnugor elméletről nem beszélhetünk, mert annak is több változata ismert. (Még a különböző őshazák kérdésében sincs megegyezés.) Alapvetően a közös bennük az, hogy a történeti-összehasonlító nyelvészeti kutatások eredményeire alapozva igyekszenek annak megfelelő történéseket felvázolni. A gond az, hogy ezek a nyelvészeti megállapítások igencsak megkérdőjelezhetők, hiszen hipotetikus (feltételezett) szavakkal operálnak (a szakirodalomban ezeket *-gal jelölik, pl. PFU *koke), amiknek az egykori létezésére semmilyen bizonyíték nincs. Alapul a meseíró Jakob Grimm, August Schleicher, Karl Verner, Franz Bopp és társaik munkássága szolgált, akik az indogermán nyelvészetet megalapozták. Csakhogy ami igaz a germán nyelvekre, nem feltétlenül igaz Ázsia nyelveire. Az ő esetükben kézzel fogható írásos bizonyítékok álltak rendelkezésre az ősi germán, kelta, római nyelvemlékek formájában (Futhark, Ogham) már a 2. századtól, míg a finnugoristák számára csupán a 18-19. századtól vannak vogul-osztják feljegyzések, finnek kicsit korábbról, míg a magyar nyelvűek a legkorábbiak. S így próbálják kikövetkeztetni a rekonstruált uráli nyelveket 6-8 évezredre visszamenőleg! Hangsúlyozni kell: minden olyan szó, amire nincs írásos bizonyíték, csupán feltételezés! Hami ezeket nyilván szentírásnak veszi. Ez tudományosnak aligha nevezhető.

További probléma, hogy az alapul szolgáló, s egyébként jobb teljesítményt nyújtó indoeurópai nyelvrekonstrukciókkal is sok probléma adódik. A latin, a görög és a szanszkrit nyelv összehasonlításával állították fel a nyelvi családfákat, ugyanakkor azt nem vették számításba (ill. akkor még nem is tudták), hogy mindhárom erősen kevert nyelv, a latinban az etruszk, a görögben a pelazg a meghatározó, mindkét nép Kis-Ázsiai eredetű. Az areális nyelvészet követői szerint a családfaelmélet hibás, a nyelvek közötti kapcsolatot a hullámelmélet (Wave Theory, Wellentheorie) és az areális nyelvkiegyenlítődés, nyelvi kölcsönhatások magyarázzák. A 19. századi nyelvi evolúciós elmélet szakszavaival is komoly problémák vannak, mint pl. "nyelvfejlődés" (language development). A nyelvek/nyelvállapotok között nincsen fejlettségi rangsor! A nyelvek nem fejlődnek, hanem módosulnak. Az angol nyelv például szemmel látható folyamatos „visszafejlődést", romlást prezentál az évszázadok során. (A „nyelvfejlődés" alkalmazott nyelvészetben, ill. lélektanban, pszicholingvisztikában használt értelmezése helyénvaló.)

Hami mélyen hallgat a finnugor elméleteket kritizáló, szintúgy finnugrista magyarországi régészekről, nyelvészekről - nemcsak a finnekről, svédekről. Itt van pl. Klima László (ELTE Finnugor Intézet docense), aki már 1985-ben kifakadt:
"Ezen a konferencián egymás között vagyunk, bevallhatjuk nyugodtan, hogy ez a finnugor rokonság nekünk gyanús. Az ellenérzések valós alapjául szolgál az a tény, hogy egy nem nyelvész kívülálló, de különösen egy régész számára a magyar nép finnugor rokonságára utaló jegyek igen csekély számúak. És éppen az a mi kételkedésünk alapja, hogy saját tudományunk eredményeivel nem tudjuk alátámasztani azt, amiben hinni szeretnénk - a finnugor rokonságot. A honfoglaló magyarság anyagi kultúrájában ugyanis nem találjuk a finnugor eredetű elemeket. A honfoglalás régészeti emlékeit vizsgálva nem mutathatók fel a magyar nép finnugor eredetének bizonyítékai."
Csak részletek, a teljes szöveg itt: (http://www.szabir.com/blog/a-finnugor-rokonsag-megitelese/)

És akkor álljon itt egy másik finnugorista, a remek nyelvész, Pusztay János gondolatai. Vajon róla miért hallgat hami? Haminak a finnugorizmus dogmáival való szembenállásról az ufók és a Szíriusz jut eszébe. Véletlenül sem a dogmákkal szakítani kívánó, a finnugorizmust megreformálni és a tudományosság mai színvonalára helyezni igyekvő Pusztay. Nem érdekes?
"A kérdés, hogyan és mit kutassunk. Hiszen nyilvánvaló, hogy amint az ún. alapnyelvből nem maradtak fenn írásos nyelvi emlékek, úgy még kevésbé maradtak fenn az alapnyelvet megelőző korból.
De - ahogy a harmadik kérdés szól - lehet-e bármit is kutatnunk? Ugyanis vannak nyelvek, de nem tudjuk, megvoltak-e, s ha igen, milyen formában, mondjuk, 10-20 ezer évvel ezelőtt. Vannak régészeti leletek, de nem tudjuk, hogy e kultúrák hordozói milyen nyelven beszéltek. Vannak genetikai és antropológiai adatok, de nem tudjuk, milyen nyelvű közösségek sajátosságai.
Mindazonáltal mindaz, amit tudunk, nem is kevés. Legfeljebb a hagyományos kutatási módszer számára nem elegendő. Át kell lépni az egyes tudományterületek határait. A pusztán nyelvészeti/régészeti/genetikai stb. vizsgálódást interdiszciplináris elemzésnek kell felváltania, s meg kell teremteni az egyes tudományok eredményeinek szintézisét. Az uráli nyelvcsalád kialakulásának kérdésében fel kell adni a finnugor nyelvészet mindenhatóságába vetett hamis hitet, hiszen látjuk annak idő- és módszerbeli korlátait. A tudomány abba a korszakba ért, amikor jelentős eredményeket egyetlen tudományterület határain belül maradva már aligha lehet elérni. Az egymagában dolgozó kutató viszont - ritka kivételektől eltekintve - képtelen áttekinteni a vizsgált probléma több tudományterületre kiterjedő megoldási lehetőségeit, ezért célszerű az együttműködés."

Így hami:

„Vagyis előbb nem árt tanulni egy picit, utána lehet okoskodni. Az önjelölt 'történészek' általában pont ezt a lépést szokták kihagyni: képviselőik jelentős része egyébként műszaki, vagy természettudományos végzettségű értelmiségi, akik egyébként is azt gondolják, hogy ezek nem 'egzakt' tudományok, de a műszaki / természettudományos gondolkodásmód (mivel az a one and only) működik ezeken a területeken is. Egyébként nem, de odáig már nem jutnak el."

Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy manapság - de már jónéhány évtizeddel korábban is - az interdiszciplináris kutatásokra terelődik a tudományos világ figyelme. A különböző tudományok/tudományterületek együttműködése révén különösen erős állítások fogalmazhatók meg. Ha a történetírásban egy S állítást a történettudományon kívül a régészet, az etnográfia és akár a genetika is megerősít, akkor többszörösen igazolt állítással állunk szemben. Másfelől viszont, amennyiben S állítást a kapcsolódó társtudományok nem erősítik meg - főleg, ha egyenesen cáfolják - akkor az állítást el kell vetnünk. Fontos azt is megjegyezni, hogy a különböző tudományágak nem egyenlő súllyal szerepelnek. A reál tudományok állításait általában nagyobb súllyal kell kezelnünk, mint a humán tudományokét. Nem véletlen, hogy a korai történészi munkákat egyértelműen a szépirodalom közé kell sorolnunk, s a történetírás csak a "komolyabb" társtudományok segítségével tudott eljutni a tudományosság szintjére. Ne feledjük, hogy a történész a sokszor igen csekély számú tárgyi bizonyíték felhasználásával (és időnként a számára nem tetszők elhallgatásával) igyekszik "kitalálni" a történések folyását, vagyis regényt sző, ami szépirodalmi kategória.

Szögezzük le kategorikusan, hiszen a szövegből ez egyértelműen kitűnik: hami teljesen félreérti a kérdést magát is. Félreérti a kultúra, nép, nemzet, nyelv szavak kapcsolatát.

„Itt akkor szögezzük le még egyszer, hogy egy adott kultúra terjedésének és birtoklásának semmi köze nincsen a genetikához."

Ez hülyeség. Sok esetben dehogynem. Elég csak a gyarmatosító britekre, portugálokra, franciákra gondolni.

„...valamifajta ködös nemzeti emlékezetre hivatkozni meg badarság - ilyen ugyanis nem létezik, azt a közoktatás veri bele az emberekbe."

Épp fordítva. A hunfalvysta, majd a marxista közoktatás verte ki a fejekből a nemzeti emlékezetet, romboló tevékenysége folyamán.

„A kazahok, türkmének magyar szimpátiája sokkal inkább ered a hajdani testvéri magyar munkás-paraszt állam iránti szimpátiából... mint bármi másból."

Ez teljességgel értelmezhetetlen.

„A nyelvrokonságból annyi következik, hogy a magyar nyelv alapjai egykoron a nyelvrokon népek közelében alakultak ki, és hogy hajdanán ebből következően a környezetükben kellett élnie annak a csoportnak, amely (az egyébként folyamatosan változó) magyar kultúrát tulajdonképpen létrehozta."

Tiszta fikció. Mondhatnám sci-fi. Hami nyilván nem hallott még nyelvátvételről, nyelvcseréről, nyelvkiegyenlítődésről, hullámelméletről. De pidgin nyelvekről, kreolizációról sem. Valószínűleg nem ismeri a bolgárok, sem a sami/saami (lapp) nép történetét.
Persze lehet igaz is. Akkor viszont a feltételezést igazolni kell a nyelvészeten kívüli más tudományterületeken is. Addig semmitmondó hablaty.

„Ha csak a magyarság ismert történetét megvizsgáljuk, már abból is az derül ki, hogy a kárpát-medencei tartózkodásunk 1100 éve alatt is olyan migrációs és asszimilációs folyamatok zajlottak, amelyek a Honfoglaláskor ide érkező magyarok genetikai képét teljesen átformálták. És ugye, ott van az a pár ezer év, amely eltelt a nyelvrokonainktól való elválás és a Honfoglalás között, amikor a jóég tudja, mi történt. Magyarán a genetikában fogódzót keresni ahhoz, hogy új nyelvrokonságot találjunk ki, ugyanúgy tudománytalan, mint a fent felsorolt többi sületlenség. Mert a genetikának ehhez pont semmi köze."

Keverednek a dolgok hami fejében. A magyar őstörténetkutatásnak semmi köze a magyarság mai etnikai/genetikai képéhez. Ebben igaza van és egyben téved is - mert összekeveri a dolgokat. Hiszen az őstörténetkutatásnak éppen az a feladata, hogy a honfoglaló magyarság (nem a mai!) történetét kutassa interdisziplináris úton, a történetírás, antropológia, nyelvészet, régészet, etnográfia, és igen, a genetika (és még egyéb tudományterületek) kutatási eredményeinek együttes felhasználásával. A Magyarország területén élő mai népesség egy jelentős részének szláv és germán felmenőinek, tehát azok genetikai úton kimutatható származásának semmi köze a magyarság őstörténetéhez. A „kárpát-medencei tartózkodásunk 1100 évé"-nek és a „migrációs és asszimilációs folyamatok"-nak semmi köze a magyarság őstörténetéhez. Az a honfoglalást megelőző korokra vonatkozik. Amit pedig hús-vér emberek hajtottak végre. Akiknek volt kultúrájuk, hagyományaik, művészetük, nyelvük, régészeti nyomokat hagytak hátra - és igen, voltak génjeik is. Hogy csak a nyelvük alapján próbáljuk őket származtatni, időben és térben bizonyos helyre visszavezetni, ráadásul teljességgel hipotetikus úton: na ez az, ami tudománytalan.

„Ráadásul '89 előtt volt színvonalas történeti könyvkiadás...
Amit viszont nem kellene, az az, hogy leáll a tudományos elit vitatkozni az áltudományokkal, mert ez nem vezet sehova: hülyékkel felesleges vitatkozni"

Hogy a marxista történetírás mennyire volt általánosan színvonalas (vagy például mentes a politikai/ideológiai nyomástól) akár a magyarság őstörténetére, akár mondjuk a 19-20. századra vonatkoztatva, arról még vitázni sem érdemes. Sajnálatos, hogy hami megmaradt ezen a szinten.
Sajnálatos továbbá, hogy hami úgy képzeli, ő az, aki megmondja, mi tudományos és mi áltudományos, mi színvonalas, mi katyvasz, mi legyen Szőcs Gézával, mi nem. Ez a megközelítés az, ami teljesen tudománytalan és persze elfogadhatatlan. A vitákat kerülik, mert féltik egzisztenciájukat, félnek, hogy nevetség tárgyává válhatnak.

Pedig Pusztay és Klima a példa rá, hogy lehet ezt tudományosan, ésszerűen, erkölcsösen, méltósággal is.