Turkesztán, Halaf
Bíró József
<< Szabir őstörténeti adalékok
Turkesztán
Európa mellett a másik fontos újkőkori szabir terjeszkedési területkör volt Turkesztán (Khorezm) a Szir-Darja és Amu-Darja folyók
mentén. Ezt a területkört a szakirodalom sokszor az emberiség másik bölcsőjének nevezi (Mezopotámia után). A Jeitun kultúra
(Turkesztánban) tökéletes hasonlóságot mutat a mezopotámiai Hassuna kultúrával. Párhuzamot vonhatunk a későbbi turkesztáni Anau I. A. és
a Hassuna I. A. szintek kultúrái között is.
A két területkör között mitológiai szempontból is párhuzamot kell vonni. A
mitológiák ŐS-TURÁN-ja, ATURA Észak-Mezopotámiában és az Anatóliai Taurus hegységek ősvilágában, a SA-AS-SUBAR nép eredeti földjén
volt, és nem kétséges, hogy TURÁN (Turkesztán) neve innen ered.
Az újkőkori Turkesztánban — mely a későbbi évezredekben a
szittya-pártus-hún történelemben olyan jelentős szerepet játszott — szintén az ősszabir föld lakosságához antropológiai szempontból is
hasonló nép élt.
A Tolsztov-expedíció Turkesztánban, a szabirok újkőkori tartózkodási helyén végzett ásatásokat.
Határozottan megállapította az ősszabir nép jelenlétét a térkörben, és a későbbi időkben a sumirok jelenlétét. Tolstov e támáról
írt könyve alapján jelenti ki Novotny Elemér sumirológus, hogy SUBAR = SUMIR.
A SUBAR szó eredetét Arthur Ungnad a sumir ékírás
alapján a következő változatban sorolja fel: su-gir, sa-gir, su'ar és su-ri (az utóbbi akkád kifejezés). Az észak-mezopotámiai ősszabir
földet úgy a föníciai, mint a görög mitológia ATURA-nak, vagyis magyarul ŐSTURÁN-nak nevezi, ez pedig azt jelenti, hogy az ős SA nép
hazája és a mitológia ÓSTURÁN-ja már jóval az írott történelem előtti időkben egy és ugyanazt a térkört jelentette. De azt is
megállapíthatjuk, hogy a TURÁNI kifejezés Mezopotámiából ered, és a TURÁNI kifejezést a SA-SUBAR földművelő nép vitte magával
Turkesztánba terjeszkedése során. A hosszú évezredek folyamán megtaláljuk a két szó párhuzamos előfordulását: Turáni alföldnek nevezik
a Káspi és Aral tó közti síkságot, ugyanakkor a SA-ASI és ASINA néptől származtatja magát a saka, daha, massagéta, pártus, őstörök,
osset, assza-úz, gúz, ogúz, mada, jász, onogur, húnugor, besgur... stb. nép.
Nyelv és nép
Ennek az ékírásban KU-MA-GAR-ri-nak, NAGY ERŐS NEMZETSÉG-nek a nyelvazonossága is kimutatható. Ez a nyelv, mat KAL-DA-ME, azaz KÁLDEA
NYELVE az az ősnyelv (Primordial Tounge, Urschprache) lehetett, melynek létezéséről egy orosz nyelvészeti publikációban olvashatunk. Illitch
Switych, A. B. Dolgopolski és Djakonov professzor megállapították, hogy ez az ősnyelv 650 gyökérszavával minden más nyelvvel kapcsolatba
hozható. Az orosz nyelvészek meghatározták azt a területkört is, ahol az első, eredeti nyelvet beszélték: Anatóliától (Törökország)
Dolgopolski: Boreisch, Ursprache Eurasiens. Das Bild der Wissenschaft, Stuttgart, 1973) vagyis pontosan azt a területkört, melyet mint az ősszabir
földművelők terjeszkedési régióit jelöltem meg. Ennek az ősnyelvnek a keletkezési idejét az orosz tudósok az utolsó jégkorszak végére
(kb. i. e. 10000-re) teszik, mely időpont nagyjából megegyezik a földművelés kezdetével is a Termékeny Félhold térkörében. Az orosz
nyelvészek a magyar nyelvet is az ősnyelvből származó nyelvek csoportjába sorolják.
Az a nép, amelyik ezen az ősnyelven az eddig
ismert legrégibb írással le is írta a nevét, az a szabir nép volt. A 7000 éves tatárlakai kerek táblácska alsó, jobboldali felében
találjuk meg a SA-PIR írásjelet. Hood professzor összehasonlító táblázata alapján, Badiny Jós Ferenc közlése szerint: „SA (L. 353.)...
jelentése = orca, arc, PIR, vagy BAR (L. 381.)... jelentése = napfény, pír.
Itt van tehát leírva a SA-PIR, vagy SA-BAR népnév, mely
„istenfényű arcút" - napbarnított arcút jelent".
Lukácsy Kristóf is tudósít bennünket a SAPIR névről és népről:
„Sapardia nem más, mint az örmény felföld Sabir vidéke. Herodot annak lakóit Saspir vagy Sapir néven említi..." (Magyarok őslei,
hajdankori nevei és lakhelyei.)
De Herodotos más helyen is említi a SAPIR népet:
„Super hos (Persas) ad ventum Aquilonem habitant
Medi, super Medos Sapires, super Sapires Colchi ad Septemtrionale pertingentes mare, in quod influit flumen Phasis." (Historiarum L. IV.)
Bizantinus viszont arról értesít bennünket, hogy a Sabir, Sapir és Saspir csak kiejtésben különböznek, de egy és ugyanazon népet
jelentik.
Tehát a SAPIR (szabir) népnevet megtaláljuk a 7000 éves Tatárlaka-i táblácskán ugyanúgy, mint évezredekkel később a
történetírók műveiben is.
Halaf
A Halaf-kerámián megjelenő párduc, kos és kígyó szent állat dekorációk, valláskultuszi és kozmológikus szimbólumok. A párduc az istennő szent állata, ennek bizonyítására Catal Hüyük ásatásakor számtalan lelet került elő. Különösen nagy a párducbőr kacagány hitszemléleti szimbolikus jelentősége. Már 8000 évvel ezelőtt viselték a kiválasztottak, mint isten földi helytartói a szertartásokon. Később a szabir és a velük rokon „turáninak nevezett" népek vezetői, Árpád apánk és még II. Rákóczy Ferenc fejedelem is viselte a párducbőr kacagányt.
A Halaf periódus befolyása a környező vidékre nem áll meg Mezopotámia, vagy akár az egész Termékeny Félhold határain belül sem. Amint az ásatások során előkerülő leletek mutatják, az Arpachiyah-i „tholoi" épületek hasonmását megtaláljuk a mykénei kultúrában, a Ciprus-i (Khirokitia) a Kréta-i (Messara Alföld), a Görög-félszigeten. Különösen népszerű, és általános a Minoa-i, a Kréta-i és az ún. előhetita Anatólia-i kultúrákban az anyaistennő, a fokos, a bikafej szimbólum, a galamb tisztelet és valláskultusz. A Halaf kultúra minden vívmánya eljutott mindezekre a távoli területekre, sőt még távolabbi vidékekre is, pl. a Balkánon keresztül a Kárpát-medencébe is.